November 18-án elérkezett kicsiny hazánkba is az Ashton Kutcher és Katherine Heigl nevével fémjelzett Bérgyilkosék című film. Az Egyesült Államokban már június 1-jén bemutatott mozi finoman fogalmazva sem aratott kritikai és közönségsikert sem és ez hazánkban sem várható másképp. Ez a vélemény pedig az IMDb és a Rottentomatoes kritikailag elismert oldalai figyelembevétele nélkül is helytálló lenne. A sztárszínészek mellett rendezőnk Robert Luketic és forgatókönyvírónk, Bob DeRosa sem tett ki maximálisán magáért. Mivel A csúf igazság számomra az egyik legszórakoztatóbb vígjáték volt tavaly, sokkal többet vártam Luketictől és mondhatni múzsájától, Heigl kisasszonytól. Meglehet csak az a különbség döntött, hogy Gerard Butler helyett Ashton Kutcher állt a színésznő mellett!?
Hónapról hónapra érkeznek a mozikba a romantikus, vagy éppen akció-vígjátékok, amelyek célja nem éppen a kritikai siker, inkább a közönséget próbálják vele megnyerni. Ezzel pedig egyenes arányban a pénztárcájuk vastagságát növelni. Nos a Bérgyilkosok a maga 75 milliós büdzséjével nem mondható nagy költségvetésű filmnek, az amerikai 47 milliós bevétel viszont nem mondható kasszasikernek. És bár világszerte a pénztáraknál behozta a gyártási költséget (92 millió), a maradék néhány ország mozijainak semmiképpen nem lesz nagy hírverés a lehúzó kritikák tömkelege. A segítő sorok ezzel az írással sem jönnek a film segítségére de lássuk miért is nem:
Adott egy Spencer Aimes nevű bérgyilkos, aki a ’rendszerrel’ szembeszegülő ügynökök likvidálására hivatott. Velencében (de Franciaországban!) találkozik Jen Kornfeldttel, aki alkoholista édesanyja és pátyolgató édesapja társaságában érkezik a velencei nyaralásra. Amikor Spencer meglátja Jent, azonnal szerelmes lesz, feladja addigi munkáját és összeházasodik szíve választottjával. 3 évig élnek együtt egy nyugodt sorházas lakásban, kedves szomszédokkal és régi cimborákkal. Jen nem tud semmit Spencer korábbi éltéről így boldogan élik átlagos amerikai életüket. A régi főnök azonban különös üzenetet hagy Spencer számára, amely újra visszarángatja főhősünket régi életébe. A szomszédokból ellenségek lesznek, a barátokból pedig… azokból is. A 20 millió dolláros vérdíj elég ahhoz, hogy a bérgyilkosok vetélkedjenek egymással Spnecer meggyilkolásáért. Ami viszont az egészet különlegesség teszi, az Jen. Szerelmespár révén kénytelen lesz ő is beszállni a ’buliba’.
Az első és legfontosabb: azonnal felejtsük el, hogy a Mr. és Mrs. Smithre gondolnánk a történetből és a karakterekből. Sajnos semmilyen hasonlóság nincs a két történet között, amin még az sem segítene ha Kutcher és Heigl összejönne a való életben (korban mondjuk közelebb állnak egymáshoz, mint Kutcher jelenlegi párjával).
A szerelmi történet finoman fogalmazva is elnagyolt. Az akciójelenetek a minimálisra vannak redukálva, amelyek csak egy kis lövöldözést és üvegtörést jelentenek egyébként is (nagy zárójel: írjuk a büdzsé számlájára). A vígjáték része pont annyira működik, mint párosunk dialógusai. Semennyire. Drámát ne is keressünk benne, a fordulatnak pedig nem igazán nevezhető kis csavarnak a végén pedig egyáltalán annyi értelme van, mint leforgatni volt ezt a filmet.
Hogy kicsit személyre szabottan is véleményezzek:
Ashton Kutcher rosszul döntött a szerep elvállalásakor. Hol van már a Pillangó hatás Evan Trebornja. Na de mondjuk még ha valami ökör szerepét kapja mint mondjuk a Szerelem sokadik látásra-ban? Hiába próbálták ráerőltetni a vicces és laza bérgyilkos szerepét, még Tom Cruise Kéjjel-nappalbeli szépfiújánál is gyengébb volt.
Katherine Heigl sosem nézett ki rosszul és ezzel itt sem volt gond. Azok után viszont, hogy mit műveltek (jó értelemben) Gerard Butlerrel A csúf igazságban, igazán lelombozó a kép jelenlegi alakításánál. Felmerülhet az ellenvetés, hogy miért kell összehasonlítgatni, azoknak nagyon tudom ajánlani a filmet megnézésre.
A filmben feltűnik még Tom Selleck is, aki Jen vigyázó-pátyolgató apját alakítja. Miután orosz perverznek nevezi saját lány és a Magnum-bajsza is megvan még, rá egyáltalán nem tudok panaszkodni. Az ő szerepének csak örülni lehet, habár nem rá lett ez kihegyezve.
A rendező, Robert Luketic igazán vegyes sikerű alkotásokkal jelentkezett eddig. A Doktor szöszi Golden Globe és MTA Movie Awards jelöléseket kapott. Az Anyád napja már egy jóval gyengébb romantikus vígjáték lett. A 21 – Las Vegas ostromáról már én is megemlékeztem egy írásommal, majd jött A csúf igazság. Az utóbbi kettő után valahogy törvényszerű volt egy gyengébb rendezés, amely jelen esetünkkel meg is érkezett.
Ajánlás szempontjából annyit tudnék elmondani, hogy azért nem aludtam el rajta. Pároknak moziba egyszer megeshet, hogy nevetnek is rajta talán. Egyébként pedig senki másnak!
IDMb: 4.8
Rottentomatoes: 11%
Utolsó kommentek