Véleményünk szerint....

 Egy kosztümös magyar életrajzi filmet láthat az, aki megnézi A Föld szeretője című alkotást, mely a méltán világhírre szert tevő kerámiásról, Zsolnay Vilmosról szól, s neki állít emléket. A több évtizedet átölelő műben láthatunk művészi ábrándokat, üzleti, kereskedői készséget, szerelmet, ármányt és egy feltörekvő fiatalember útját a világhírnév felé. Azonban a filmben vannak kínos pillanatok.

Pozsgai Zsolt neve nem csenghet ismeretlenül a magyar filmeket néző közönség számára. Nemcsak direktorként, hanem íróként, forgatóköynvíróként is dolgozik. Többek között ő volt az írója a 2000-ben elkészült Meseautó remake-nek, az Üvegfal-nak (2005), a Konyec- Az utolsó csekk a pohárban-nak (2007) és a Boszorkánykör (2009) című alkotásoknak, míg moziban rendezőként a Csendkút (2007) című drámával debütált. Idén pedig két nagyjátékfilmje is eljutott a mozik vetítőtermeibe, mégpedig a Mindszenty-Szeretlek, Faust (melynek nemcsak rendezője, hanem forgatókönyvírója is volt) és jelen cikkünk alanya, A föld szeretője. El kell mondanunk, hogy Pozsgai Zsolt igen jó rendező, ezt a Csendkút című filmjével meg is mutatta és ebből a műből is a lehető legtöbbet kihozta, úgy érzem, bár színészeit jobban is instruálhatta volna, mivel az alakítások zöme olyannyira teátrális, színház-szerű, hogy nem illik bele a filmbe.

A történet a Pécsett élő Zsolnay Vilmosról szól, akinek nevét szerintem mindenki ismeri, elég csak a nevével fémjelzett porcelánokra gondolni. Édesanyja meghalt születése közben, így édesapjával és bátyjával, Tamással él. Apjának jól menő üzlete van, s fiát is szeretné kereskedőnek tudni, azonban Vilmos művészi álmokat dédelget. Többször meglátogatja halott nővérének, Júliának a kedvenc szobáját, ahol beszélgetésbe elegyedik testvére szellemével. Visszatérő szereplőként láthatjuk az öreg Benedettót, akin még fiatal korában segített Vilmos, így az öreg átadja neki egy gubbiói porcelán váza receptjét, amivel Zsolnay karriert csinál magának. Vilmos pedig még korábban örököl egy edénygyárat fivérétől, így még hely is van a műremekek előállítására. Időközben megismerhetjük viszonyát családja többi tagjával, valamint elkísérhetjük őt az igaz szerelem megpróbáltatásain keresztül is, melynek tárgya Teréz. Álma megvalósítása után pedig igyekszik egyben tartani birodalmát, s tovább adni azt lázadó természetű fiának, Miklósnak.

A film igen hiteles képet fest az 1800-as évek Magyarországáról, kellően jók a jelmezek és a díszletek, bár a teátrálisság és a szegényesebb berendezés szinte mindenhol érződik. Nádorfi Lajos volt az operatőr, aki leginkább dokumentumfilmeken dolgozott eddig, s így sokszor egy játékfilmekben igen szerénynek számító beállításfaktorokat kapunk, valamint a kamera is legtöbbször statikus, mozdulatlan, növelve így a film színházi jellegét. Több esetben a beállítások és vágások igen zavaróan hathatnak a nézőre, ami egy dokumentumfilm esetében nem is lenne oly zavaró. A zenét Gulyás Levente szerezte, amire nem lehet panaszunk, ugyanis kellően korhű hangulatot sikerült teremtenie az alkotás környezetéhez.

A színészi alakításokról felemás véleményünk, érzésünk lehet. Engem eléggé zavart, hogy a színészek többsége úgy játszott, mintha egy színházi előadáson lenne és nem egy filmben, a kamera előtt. Sok helyen indokolatlanul hangosan beszéltek, rosszul intonáltak és nagyon teátrálisan, művin játszottak, ami számomra elidegenítő volt és némely esetben még kínos is.

A főszereplőt, Zsolnay Vilmost Őze Áron alakítja, aki a legendás magyar színész, Őze Lajos fia. Játékával nem volt probléma, jól formálta meg Vilmos karakterét és több gesztusában is emlékeztet elhunyt édesapjára. Bátyját, Tamást Görög László alakította igazán jól míg apjukat Koncz Gábor. Aki még többeknek is ismerős lehet, az Lux Ádám, aki Zsolnay későbbi társát formálta meg. A főbb alakításokban is megjelenik a már többször is emlegetett probléma, vannak igazán jó pillanatai egyes színészeknek, de mégsem tudtak kibújni a színházi játék köpönyege alól.

Összességében érdemes megnézni A föld szeretője című alkotást, mivel egy történetileg elég jól felépített művet kapunk, amiben a megfelelő díszletek és jelmezek biztosítják a korhű hangulatot, bár igen nagy negatívumként tarthatjuk számon a színészi alakítások műviségét, ami ront a film összképén. A porcelánt pedig igyekezzünk nem összetörni.