„Szereted a 24-et? Alvászavaraid vannak? Akkor nyerj 10,000 dollárt!”
A FOX stúdió ezzel a szöveggel hirdette meg a versenyt, melyet a 24 című sorozat ünnepi, az összes évadot felvonultató DVD kiadás tiszteletére rendeztek meg.
A Challenge and Fan Fest a Hollywoodi Highland komplexumban, Los Angelesben államban volt megtartva, december 2.-i kezdettel. A pénzt az nyerhette meg, aki a legtovább fent tudott maradni és a sorozatot nézte, megszakítások nélkül.
A rendezvény ideje alatt a 24 epizódjai folyamatosan pörögtek a nézők szeme előtt.
A szervezők célja továbbá a Guiness Világrekord megdöntése is volt leghosszabb ideig televíziót néző személy kategóriájában, melynek eddigi csúcstartója a holland Efraïm van Oeveren volt, aki 86 órát ült a képernyő előtt egyhuzamban. A 24 összes epizódja ezzel szemben mintegy 150 órát tesz ki.
Az a néző, aki a legtovább bírta, magának tudhatta a leglelkesebb 24 rajongó címet és a 10,000 dollárt.
A résztvevőknek csak akkor vehettek részt az eseményen, ha 18 év felettiek voltak, illetve december 2. és 6. között Los Angelesben kellett tartózkodniuk. Ezen kívül egyedül mennyiségi megkötés volt még. 100 főre maximalizálták a versenyben szereplők számát.
Azok a rajongók, akik nem fértek be december 14.-től tekinthetik meg otthonukban az összes 24 évadot tartalmazó DVD-ket, amelyek kimaradt jeleneteket és színfalak mögötti részeket is tartalmaznak. Ezeket egyébként egy direkt nekik fenntartott helyen is megtekinthettek a rendezvény ideje alatt.
Mindez arra engedhet következtetni, hogy valami nagyszabású dolognak kellett végbemenni az elmúlt évtizedben. Jack Bauer (Kiefer Sutherland) figurája popkulturális ikonná vált[1], amely erősen medializált világunkban csak nagyon kevés személynek sikerült. Vagy mégsem így van? Felmerülhet a kérdés, hogy a mindennapi médiumhasználó, aki másodpercek alatt meg tud szerezni bármilyen információt, milyen mértékben teszi kedvenc figuráját az eszménye tárgyává? Pontosabban fogalmazva: egyenlőnek tekinthetjük-e Chuk Norrist mondjuk Jack Bauerrel?
Természetesen a kérdés viccesen hathat, de a válasznál, hogy mi különbözteti meg őket egymástól, egy sokszor körbejárt témát használhatunk. Mi az, amiben a 24 főhőse különbözött a többiektől, és melyek azok a tulajdonságok, szituációmegoldások amelyek valaki számára hőssé (eszménnyé) tették az adott személyt (jelen esetünkben Jack Bauert).
Az egész történet 2001-ben kezdődött, amikor a két ötletgazda, Robert Cochran és Joel Surnow bekopogtatott a Foxhoz az elképzelésükkel. Természetesen megvolt a félelem a nagy újítások miatt (24 rész 24 óra eseményeit bemutatni…), ezért csak 13-at rendeltek meg az alkotóktól, ami magyarázza majd, miért is fordult ott akkorát a cselekmény. Látva a sikereket, ezek után a maradék részek is megrendelésre kerültek. Innen számíthatjuk tehát a 24 című sorozat szárnyalását, amely egyesek szemében az 5-6. évadnál lejjebb ereszkedett, ennek ellenére még a 8-at is kibírta.
És hogy mely újítások is váltották ki az óriási lelkesedést?
Az előbb említettem a valós idejű cselekményt, amely azt jelenti, hogy egy évad egy napot mesél el. A részek ennek ellenére kicsivel több, mint 40 percesek, ugyanis ezekhez hozzá kell számolni még a reklámidőt is a televíziós vetítésekből. A 24 azonnal fel is rúgta az általánosan vett idő fogalmát.
Az idővel szorosan összekapcsolódnak Jack Bauer nem éppen mindennapi módszerei az információk megszerzése érdekében. Slavoj Zizek, a Guardianban írt cikkében azt mondja, a valós időt arra használják a sorozatban, hogy ezzel felfokozzák a nézőben a sürgősség érzését és ezáltal tegyék elfogadhatóvá Jack módszereit, miközben a határidő válik ellenséggé[2]. Kétségtelen, hogy a 24 nézése során, legtöbb esetben egyetértünk az elhatározással, hiszen milliók élete a tét, sőt Jacket már-már sajnáljuk, amikor a tárgyalóasztalnál ül, hogy feleljen ’bűneiért’. Az azonban még mindig kérdés marad, hogy ezek a nézői reakciók tényleg az idő folyamatos hiányának és a digitális óra pittyegésének hatására történnek-e.
Az időhasználaton kívüli további újdonság a videoklipekben már jól megismer osztott képernyő (split-screen) volt, amely több kisebb képkockát jelent egyetlen keretben. Ezzel egy időben több helyszínre, több személyhez kalauzolhatták el a nézőt, amelyből azonban mindig az alkotók választották ki, hogy éppen melyiket mutatják nekünk. A nézőt így kiveszik abból a felpörgetett világból, amelyben a folyamatosan ketyegő órával benne voltak.
Ezzel szemben felruházzák a nézőt olyan tudással is, amely kaján örömöt okozhat a valótlan interaktív részvételekben egyes jeleneteknél. A sorozat egyik (lényegtelen melyik) részében a konferenciaterembe akarnak kihallgatni valakit, amikor is az egyik érdeklődőt kiküldik a teremből, tudomására hozva, hogy erről ő most nem tudhat. Ahogy ez megtörténik a nézőben már ott is a megismerés, hogy ő ezt látni fogja, ez neki meg lesz mutatva. És így azonnal valamiféle résztvevő lesz mégis, annak ellenére, hogy (természetesen) ő maga nem tudja előrébb vinni a cselekményt.
Amivel még tud azonosulni a néző, az a rendteremtés. Habár Jack számára a cél az első, míg az eszközök másodlagosak is, egy törvény felett álló főhőssé válik, aki mindig próbálja tisztán tartani saját portáját. Ez pedig rokonszenvessé teszi őt a nézők szemében[3].
A reklámszünet előtti hookokról (függő kérdések) és cliffhangerekről (függőben maradó cselekmény) nem is beszélnék külön, hiszen ezekkel nem volt egyedülálló a 24.
Talán nagyon röviden sikerült összefoglalni azokat a dolgokat, amelyeknek köszönhető az addíció és az imádat Jack Bauer történetei felé. Ezek nélkül pedig nem jöhetett volna létre a december 2. és 6. között megtartott 24 maraton. A vak imádat pedig olyan dolgokat tud kihozni a rajongóból, hogy azt kezdi el számolni, mennyiszer hangzik el a „Fenébe” (Dammit), vagy a „Hol” (Wheeeere?) Jack Bauer szájából (állítólag több mint 5 milliószor a 8 évad alatt!).
Természetesen a rajongás olyan utakat képes megnyitni, amelyek az egyéneknél fontosabb dolgokra is felhívják a figyelmet.
A maraton alatt felvonult megannyi híresség, szereplő és alkotó is. A nevek között találhatjuk többek között Lou Diamond Phillips-et, a 24 sorozat kitalálóját John Cassart, Carlos Bernardot, Gregory Itzent…
Ezek a személyek a My Hope for Children nevű szervezet miatt tették tiszteletüket. A My Hope for Children a szegény és kevésbé szerencsés gyermekek számára gyűjt támogatást. Céljuk a figyelem felhívása, hogy adományokkal (melyeket orvosi ellátásra költenek) mennyi gyermek életét meg lehet menteni. A My Hope for Children Alapítvány olyan intézményeket próbál világszerte megnyerni, akiknek fontosak a gyermekeink élete és jóléte.
Így nevezhetjük ügyes marketingnek is de a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. Míg a 24 óriási reklámot kapott ismét, valamilyen formában támogatást is nyújtott ezzel a rászorulóknak.
A digitális média egy egészen különleges formában is eljutott a rendezvényre.
Kiefer Sutherland sajnos nem tudott részt venni az eseményen, így egy videón köszönte meg a rajongóknak a show támogatását.
Ez egyébként már egy elég gyakran bevett szokás napjainkban, legutóbb itthon a Valóvilágban jelentkeztek be videóról, hivatalos elfoglaltság miatt, de volt már hasonló eset az Oscar-gálán is.
És mindez igen érdekes formában öltött képet. Gollowitzer Dóra Diána írásában[4] a következőt olvashatjuk: „Ide tartozik még a keretek megtöbbszörözése is: telefonok, PDA-k, számítógépek, kivetítők képernyői jelennek meg, igen sokszor egymással fedésben, amely az információk szélsőséges megsokszorozódását eredményezi.”
A decemberi esemény ezt még inkább megerősíteni látszik, hiszen figyeljük csak meg milyen képernyőket használnak a rendezvény szervezői!
(10.mp)
Tudatos vagy nem, kétségtelen hogy a 24 olyan dolgokat használt és később eredményezett, amelyek még nagyon sokáig fenn fognak állni. Mondhatjuk azt is, a sorozat befejezése generálja a további jelenlétet a médiában, hiszen dokumentumfilm is készül a sorozatról.
A rekordot egyébként sikerült megdönteni 3 személynek is! Az új világrekord így most már 86 óra és 6 perc, amely majd még jobban öregbíti a 24 és Jack Bauer nevét.
És ezek után azon sem lennék meglepődve, ha minden évben lenne egy ilyen, vagy ehhez hasonló rendezvény Los Angelesben.
Hivatkozások:
http://hu.wikipedia.org/wiki/24_(telev%C3%ADzi%C3%B3s_sorozat)
http://www.imdb.com/title/tt0285331/
http://www.imdb.com/news/ni5931155/ > http://popwatch.ew.com/2010/12/03/24-marathon/
http://www.imdb.com/news/ni5988041/ > http://www.looktothestars.org/news/5467-celebrities-attend-24-marathon-challenge-for-charity
http://uk.imdb.com/news/ni5755486/ > http://www.icelebz.com/gossips/tv/fox_celebrates_release_of_24_the_complete_series_on_dvd_with_marathon_challenge/
http://www.tvsquad.com/2010/12/06/24-cast-members-reunite-for-marathon-event/
http://www.nol.hu/kult/20091204-jack_bauer_pokoli_napjai
http://geekz.blog.hu/2010/03/30/24_rohadt_hosszu_napok
Gollowitzer Dóra Diána: 24 – Recepciótörténet
24 és a filozófia. Jack szerint a világ. Szerk. Jennifer Heart, Richard Davis és Ronald Weed. Ford. Kállai Tibor. Hajnal Kiadó, 2010.
Első nap:
A győztesek:
Interjú:
[1] ahogy ezt a geekz.blog.hu is említi: http://geekz.blog.hu/2010/03/30/24_rohadt_hosszu_napok
[2] 24 és a filozófia. Jack szerint a világ. Szerk. Jennifer Heart, Richard Davis és Ronald Weed. Ford. Kállai Tibor. Hajnal Kiadó, 2010. 16-17.
[3] Találkozhatunk hasonló figurával jelenleg is. Gondolok itt Hank Moodyra (David Duchovny) a Kaliforgiából, akit hadd jellemezzek egy régi írásomból lopott szöveggel: „Hank személye egy igazán összetett és jól kitalált karakter lett. Nagyjából úgy lehetne jellemzni, hogy iszik, dohányzik, kokózik, füvezik, szarik a világra, megdug mindenkit és mégis mindenki szereti.”. De hasonlóan összetett Dexter (Michael C. Hall) személye is.
[4] Gollowitzer Dóra Diána – 24 Recepciótörténet
Utolsó kommentek