Egy 1972-es ötlet alapján felállítottak egy skálát, mely az idegenekkel való találkozást igyekezett/igyekszik besorolni. Ha valaki látott egy UFO-t, azt első típusú találkozásnak nevezik. Erről nagyon sokat lehetett hallani, bár igazságértéke igen megkérdőjelezhető. A második típus, amikor bizonyítékot is sikerül szerezni erről. Rengeteg kép és video terjeng jelenleg is, de sajnos gyenge minőségük miatt ezek között sem találhatunk perdöntő bizonyítékot. A harmadik típusnál már megtörténik a kapcsolatfelvétel az idegenekkel, míg a negyedik típus az, amikor el is rabolják az embert. A Negyedik típusú találkozások című 2009-es film az utóbbival próbál foglalkozni, próbálja azt bizonyítani.
1977-ben Steven Spielberg is eljutott a harmadik szintig (Harmadik típusú találkozások). A film 22 jelölést kapott különböző kategóriákban, különböző díjátadókon, amelyből hármat sikerült is besöpörnie (legjobb látványtervezés – BAFTA, legjobb filmzene – Grammy, legjobb operatőr – Oscar).
Jelen esetben közel sem beszélhetünk ilyen kiugró sikerről, abból a szempontból mindenképpen megsüvegelendő a próbálkozás, hogy egy igen kényes és már sokszor feldolgozott témát választott a rendező, Olatunde Osunsanmi.
A nézőt mindig gondolkodásra késztetik az olyan filmek, amelyeket megtörtént eseményekre alapoznak. Olyan mértékű bizonyítékhalmozást azonban, mely ennél a filmnél folyamatosan előfordul, még nem láttam/hallottam eddig.A film elején Milla Jovovich (Dr. Abbey Tyler) elmondja, mintegy kiszólva a nézőkhöz, hogy igaz történetet fogunk látni, valós bizonyítékokkal. A jelenetek videoszalaggal próbálják bizonyítani a történések valódiságát, gyakran párhuzamosan vetítve az eredeti felvételt az éppen forgatott jelenetek mellé. És ha ez még nem lenne elég, gyakran a szövegek is párhuzamosan vannak felmondva. Ezzel a módszerrel pedig eléggé bizonytalanná tehetik a nézőket, akik eddig is fikciónak gondolhatták a filmet.
Milla Jovovich játssza azt a pszichológus nőt (Dr. Abbey Tyler), akinek férje különös módon hunyt el mellette az ágyban, miközben már jó ideje egy furcsa eseten dolgozott. Páciensei az utóbbi időben megegyező álmokkal fordultak segítségért, melynek középpontjában egy bagoly állt. A bagoly köztudottan a bölcsesség szimbóluma, azonban ha az ablak elé száll és rikolt, vagy pedig a háztetőre száll, az a házban élő egyik személy halálát jelenti. Ha nem is mondhatjuk, hogy a páciensek hullanak, mint a legyek, mindenképpen van valami hátborzongató a filmbeli baglyokban, amely itt az idegenekkel függ össze valamilyen módon.
Dr. Tyler tehát magára marad két gyermekével és a tudattal, hogy férje megmagyarázhatatlan okból halt meg. Folytatva a praktizálást ugyanolyan esetekkel találkozik, mint férje előtte. A történet viszont kezd egyre elharapódzni. Miközben megérkezik Abbey régi orvos barátja, hogy segítsen, August seriff egyre nehezebben igazodik ki a doktornőn és a vele történő eseteken. A városba megérkezik Awolowa Odusami is, aki az áldozatok által használt különös nyelvet igyekszik lefordítani.A történet végére a dolgok nemhogy nem oldódnak meg, de még Dr. Tyler lánya is rejtélyes körülmények között tűnik el.
Mindezek mellett megpróbálnak ráerősíteni a film végére, a következő adatokkal: Nome városában, ahol a történet játszódik 1972 óta több mint 2ezer FBI látogatás történt, amely a legtöbb Alaska területén. Dr. Abel Campos (Abbey kollégája) jelenleg is praktizál, a filmet kommentálni nem kívánta. August seriff nyugdíjba ment, a filmet kommentálni nem kívánta. Awolowa Odusami a filmben elhangzottakat elismerte, az együttműködést elutasította. Dr. Tyler fia ma is anyját vádolja húga eltűnésével. Abbey Tyler orvosi megfigyelés alatt, ágyhoz kötözve él.
A film végén történő hanganyagok hitelessége megint csak kérdéses. A rendőrségi felvételek viszont egyértelmű célt szolgálnak a valódiság bizonyításában.
Találkozhattunk már ellenséges idegenekkel és olyanokkal is, akik civilizált kapcsolat igényével érkeztek hozzánk. Az emberi agy azonban nem elfogadva az ismeretlent, legtöbbször ellenségesnek gondolja őket. Jelen esetben nincs semmiféle pro és kontra az idegenekkel szemben vagy mellett, de így is félelemérzetet keltenek a nézőben a felkavaró kép– és hanganyagok.
Mint eddig az összes bizonyítékkal, itt is az a baj, hogy valahogy mindig olyan esetekben történik valami megmagyarázhatatlan probléma (kamerák szalagjainak roncsolódása), amikor perdöntő bizonyíték tárulhatna szemünk elé. Így viszont hiába minden addigi próbálkozás az eredetiség igazolásában, hiába a hit, hogy valamit megtudunk, ugyanúgy kétségek között hagynak minket. A Blair Witchnél el lett már sütve a "kamera hirtelen megzavarodik"-poén, itt viszont már kicsit fájó.Ha valaki rettegett az utóbb említett alkotásnál, annak be fog jönni a Negyedik típusú találkozások is. Felvonultatja a klasszikus elemeket, homályos kamerával, fura beszéddel, hörgésekkel és sok-sok bagollyal, de végeredményben nem látunk semmit, ami a ’negyedik típust’ bizonyítaná.
Utolsó kommentek