(A jubileumi 25. évforduló alkalmából)

 „Ha a számításaim helytállóak, amikor eléri a 88 mérföldes sebességet, csudát fogsz látni, fiú.” 

 Ki ne álmodozott volna arról, hogy az időben kedvére utazva rég letűnt korokba, vagy éppen az ismeretlen jővőbe látogasson, meglesve a történelem fontos pillanatait, vagy éppen megismerve a futurisztikus, ismeretlen világot? Én ezt az utazást egy DeLorean-nel képzeltem el mindig is, mióta gyerekkoromban láttam a Vissza a jövőbe 3 epizódját. Kétség kívül az egyik legsikerültebb scifi/kaland trilógiáról van szó a filmtörténelem során, mely kicsiket és nagyokat szögezett a képernyők elé, megérdemelten kult-státuszba emelkedett fantasztikus és intelligens történetével, sziporkázó poénjaival és legendássá vált szállóigéivel és idézeteivel. Azt hiszem tévedés nélkül állíthatjuk, hogy Marty és a Doki nemcsak a világot, hanem az egész tér/idő kontinuumot elvarázsolták 88 mérföldön innen és túl. A filmtrilógia pedig éppen aktualitását éli, hiszen már 25 éve annak, hogy Marty először utazott vissza a múltba, s idén, ennek a jubileumi évfordulónak az alkalmából több ország filmszínháza is újra a műsorára tűzte az alkotást. Ez sajnos nálunk nem következett be, de legalább a filmek október 25-én megjelennek végre itthon Blu-Ray-en, rengeteg extrával. Lássuk, mitől is olyan szerethetőek és élvezetesek ezek a filmek, úgyhogy lőjük be az időáramköröket, hozzuk működésbe a fluxus-kondenzátort és repüljünk vissza egészen 1985-be. 

„Igazán nem vagyok túl kíváncsi természet, de hogy került ide a világ végére? Ló nélkű’, csizma nélkű’, kalap nélkű’?”

 Robert Zemeckis rendező a direktori feladatok mellett a forgatókönyv megírásában is segédkezett, melynek oroszlánrészét Bob Gale írta meg saját, valamint Zemeckis ötletéből. A film 1985-ben óriási kasszasiker lett, így a folytatás szinte borítékolható volt, ám csak 4 évvel később robbant be a 2. rész, 1989-ben. A történet és a forgatókönyv ismét fantasztikusan jól sikerült, így a Gale-Zemeckis páros nem sietett el semmit, valamint azért is csúszott ennyi évet a projekt, mert egyszerre forgatták a 2. és 3. epizódot. (Egyedülálló módon a 2. rész végén a közönség már láthatta a 3. rész előzetesét.) A befejező fejezet pedig 1990-ben debütált a mozikban. Eredetileg csak egy folytatást terveztek, de ezt nem tudták belesűríteni a 2. részbe, így kettévágták és úgy döntöttek, hogy készítenek egy 3. epizódot is. 

 Véleményem szerint Robert Zemeckis ezzel a filmjével katapultált a legendás rendezők körébe, s olyan mozgóképek köthetőek a nevéhez a trilógia mellett, mint a Roger nyúl a pácban (1988), a Forrest Gump (1994), a Kapcsolat (1997), vagy éppen a Számkivetett (2000) című alkotások. Az új évezredben a direktor pedig átnyargalt az animációs filmek világába: Polar Expressz (2004), Beowulf-Legendák lovagja (2007), Karácsonyi ének (2009). 2012-ben pedig egy, a Beatles-ről szóló animációs filmmel fog jelentkezni, a Yellow Submarine-nal.

„1,21 SZÁZAD GIGAWATT??! TE MAGASSÁGOS!!” 

 Az első részben ismerkedhetünk meg a főszereplőkkel, a fiatal és laza Marty McFly-al és hű barátjával, a kissé bogaras Dr. Emmett L. Brown-nal, vagyis a Dokival. Marty igencsak elüt családja többi tagjától, apja egy gyáva és kiszolgáltatott ember, aki főnökétől, Biff Tannen-től függ, míg anyja alkoholista. Testvérei sem tartoznak éppen a menő fiatalok körébe. Marty imád zenélni, van egy zenekara és egy kedves barátnője, Jennifer. Egyik este a Doki felhívja, hogy segítsen neki egy kísérletben. Mint később kiderült a professzor feltalálta az időgépet, amit kutyáján, Einsteinen ki is próbál sikerrel. (Eredetileg egy hűtőgép lett volna az időgép, de az alkotók úgy gondolták, hogy mégiscsak jobb, ha egy sportkocsi fogja betölteni ezt a szerepet, mivel nem akarták, hogy a gyerekek belemásszanak a hűtőkbe és benne ragadjanak. És miért pont egy DeLorean? Azért, mert eléggé futurisztikus kinézete van, főként a felnyíló ajtók miatt, így 1955-ben tényleg egy űrhajó hatását kelti.) A masina működéséhez azonban plutóniumra van szükség, amit nem lehet éppen „minden sarki drogériában” megkapni. A professzor kijátszott pár elvetemült terroristát, s megszerezte tőlük a plutóniumot, azonban azok rájönnek a turpisságra és megtámadják főszereplőinket a kísérlet során, melynek eredménye az lesz, hogy szegény Dokit agyonlövik, Marty pedig visszamegy az időben egészen 1955-be.  A cél az, hogy hazajusson. Ehhez szüksége van Dr. Brown segítségére, valamint a villámra, ami majd bele fog csapni a város óratornyába, de eközben történik egy kis kalamajka, ugyanis Martynak össze kell hoznia a szüleit egymással, hogy ő a jövőben megszülethessen. De az apja helyett anyja a saját fiába habarodik bele.

„Utak... Ahová megyünk ott semmi szükség... utakra.”

 A második részben a jövőbe látogathatunk el, pontosan 2015-be, ugyanis Marty és Jennifer fia, az ifjabb Marty McFly komoly bajba keveredik, ami egy szörnyű láncreakciót indítana be, így ennek az eseménynek a bekövetkeztét meg kell állítaniuk. Időközben Jennifert elveszítik, így még érte is el kell menni, hogy elhozzák őt jövőbeli otthonából. Csakhogy Marty átkapcsolt haszonleső üzemmódra és beszerzett egy sport almanachot, ami 50 év sporteredményeit tartalmazza. Ez igencsak hasznos eszköz lehet a fogadásoknál. Ezt az öreg Biff megszerzi, s a DeLorean-nel visszamegy a múltba, odaadva a dokumentumot fiatal önmagának, létrehozva ezzel egy alternatív jövősíkot. Így amikor visszamennek Marty-ék 1985-be minden a feje tetejére áll, s láthatják, hogy Biff a város leggazdagabb és legbefolyásosabb embere lett. Egy megoldás van csupán, vissza kell térni a múltba, arra a pontra, amikor az idősebbik Tannen átadta az almanachot a fiatalabbiknak, s ez az időpont megintcsak 1955-re esik. Újra átélhetjük az első rész eseményeit, csak most más szemszögből. Ezt rendkívül ötletes megoldásnak tartom. Az események végkicsengése kedvező fordulatot vesz, de a Delorean-be belecsap a villám és a Doki köddé válik. Azonban nem történt semmi baja, éppen csak visszament 1885-be, ahol beállt kovácsnak. 

„Kedves Marty! Ha a számításaim pontosak, épp azután kapod ezt kézbe, hogy a Delorean-be belecsapott a villám. Először is megnyugtatlak, hogy élek és virulok, már nyolc hónapja élek boldogan 1885-ben, a villámcsapás... 1885?! 1885 szeptembere! (...) Életben van! A doki életben van! Ott él a vadnyugaton, de életben van!” 

 A 3. részben Marty a Doki segítségével megjavítja az időgépet, amit még 1885-ben helyezett biztonságba a vadnyugaton élő, kovácsként dolgozó professzor. Időközben kiderül, hogy nemsokkal később Buford „Veszett Kutya” Tannen hátbalőtte 80 dollárért a Dokit, aki meghalt. Marty elhatározza, hogy megmenti barátját, így visszamegy 1885-be, hogy hazahozza Dr. Brown-t. Az időutazás után kilyukad a benzintartály, az üzemanyagot pedig még jó sokáig nem találják fel, így egy megoldás marad: egy vonattal meg kell tolni az időgépet, hogy az felgyorsuljon a kívánt 88 mérföldes sebességre. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Doki beleszeret az új tanítónőbe, Clara Clayton-ba, valamint meg kell bírkózni még Tannen-nel és bandájával is. A vadnyugat ekkor ismeri meg először Clint Eastwood nevét. 

„De az időutazás sajnos túl nagy kockázattal jár. Talán mégis jobb lesz, ha a világegyetem másik örök rejtélyét tanulmányozom...a nőket.”

 A filmeket az okos és szórakoztató történet mellett a színészi alakítások és a zene még magasabbra emelik. Ezen tényezők összeségéből egy olyan hangulatot sikerült varázsolni, melyet bármely film megirigyelhetne. Marty McFly-t Michael J. Fox alakítja, akinél jobbat keresve sem találhattak volna. Igazából Fox később ugrott be a produkcióba, a forgatások már javában zajlottak Eric Stoltz-cal, azonban őt lecserélték, mert mindenképpen Michael-lel akarták megcsinálni a filmet az alkotók. (A Twin Pines Mall-nál lévő jelenetben a Delorean-t a távoli felvételeknél még Stoltz vezeti, mivel ezeket drága lett volna újraforgatni). A Dokit Christopher Lloyd formálja meg hibátlanul, így az ő párosuk igazán remek összhangban működik a vásznon. A filmek tele vannak jobbnál jobb mellékszereplőkkel, karakterekkel, s a különböző idősíkokban több utalás is esik egy-egy családra, vagy szereplőre, sőt, van olyan is, amikor egy színész egyszerre több szerepet is eljátszik a filmben. Páldául Fox filmbéli saját fiát, idősebb önmagát, lányát, és Seamus McFly-t is alakítja. Marty szüleit Crispin Glover és Lea Thompson játsszák, mindketten remek választásnak bizonyultak, Glover remekül hozza a lúzer karaktert. Marty barátnőjét, Jennifer-t az első részben Claudia Wells játssza. Ő a későbbiekben nem tért vissza, ugyanis 1986-ban felhagyott a filmezéssel, mivel édesanyjánál rákot diagnosztizáltak, így visszavonult, hogy beteg anyját ápolhassa (2008-ban tért vissza a vászonra a Still Waters Burn című alkotásban.). A második és harmadik epizódban Jennifer szerepét már Elisabeth Shue kapta meg. A 3. részben a Doki valóban elkezdi tanulmányozni a nőket, vagyis inkább egy nőt. Ő nem más, mint Ms. Clara Clayton, akit megmentenek Martyék a rút haláltól és Dr. Brown fülig szerelmes lesz belé. Elmondhatjuk, hogy a trilógia egyik legidegesítőbb karakteréről van szó, akit a vásznon Mary Steenburgen formált meg. Christopher Lloyd-nak pedig ebben a filmben volt először csókjelenete. 

„Hééé, nagyfater! Azt mondtam kétszer kend le a kocsit, ne csak egyszer!” 

 Szerintem a két főszereplő mellett a legnehezebb feladata Thomas F. Wilson-nak volt, aki Biff Tannen karakterét, az antagonistát formálja meg a filmekben. Az akadályokat remekül vette és lehengerlő teljesítményt nyújtott. A különböző korokban és különböző síkokban több szerepet is el kellett játszania, s mindezt igazán profi módon vitte véghez. A középkorú Biff-nek van gonosz és jó alteregója, ott van a fiatalkori Biff, Veszett kutya Tannen, és Biff saját unokáját, Griffet is megszemélyesíti. Az alakítások változatosak, mégis felismerjük benne a Tannen-vonalat. 

„Nyuszi vagy, McFly?”

 A színészi alakítások zsenialitása mellett szólnunk kell a klasszikus magyar szinkron zsenialitásáról is. Kétség kívül fantasztikusan jól sikerültek, melyek még a magyar szinkronizálás aranykorában készültek. A filmet a Magyar Szinkron- és Videovállalat műtermeiben szinkronizálták 1987-ben, de az első dvd megjelenésekkel készítettek egy új szinkront a Balog Mix Studióban. Egyértelműen az eredeti az élvezhetőbb, de legalább az új változatban meghagyták a két legfontosabb szereplő magyar orgánumát, Martyét és a Dokiét, valamint Lea Thompson magyar hangja is ugyanaz a két változatban. Marty McFly-t Rudolf Péter szinkronizálja, míg a Dokit Rajhona Ádám. Mindketten zseniális választásnak bizonyultak és a magyar fordítás is jól sikerült. Marty anyjának Götz Anna kölcsönözte a hangját. Mellettük én még a Biff-et szinkronizáló színészeket, Sipos Andrást (1954-2007) és Hankó Attilát (1961-2000) emelném ki. Sipos az első és harmadik részben, míg Hankó a második részben adta hangját Biff karekterének, s Rudolf Péter és Rajhona Ádám mellett a filmszinkron legerőteljesebb alakítását nyújtották. 

 „Tudom, hogy még erre nem vagytok felkészülve, de majd később megszeretitek.”

 A filmek remek hangulatához a zenék is nagymértékben hozzájárulnak. Alan Silvestri varázslatos muzsikákat komponált az alkotásokhoz, méghozzá nagyzenekari zenéket, annak ellenére, hogy a ’80-as években a szintetizátorral játszott filmzenék élték virágkorukat. Az első rész pedig legendássá tett egy számot, ami utána évekig pihent a toplisták élén, s jól jellemzi ezeket az éveket. Ez pedig nem más, mint a The Power of Love a Huey Lewis & the News-tól. A film látványban sem marad el, a speciális effekteket és a CGI-t az ILM készítette, míg a maszkmesterek is remek munkát végeztek, ha éppen egy karakter megöregítését kellett hitelesen visszaadniuk. 

 "Már megint mi az, hogy nehéz? Hogy lehet az, hogy minden nehéz a jövőben, megváltozik a Föld gravitációs vonzása?”

 A Blu-Ray lemezeken digitálisan felújított kép- és hangminőségben nézhetjük és hallgathatjuk a filmeket. Magyar, angol, cseh és orosz hangsáv is található a korongokon, emellett töméntelen mennyiségű, köztük eleddig sosem látott extrát is felpakoltak rá. Felsorolni is hosszú lenne ezeket, így összefoglalva láthatunk több dokumentumfilmet, melyek a filmek elkészültébe nyújtanak bepillantást, megnézhetünk 16 kimaradt jelenetet, láthatunk több interjút, kulisszatitkot, videoklipeket és audiokommentárt is az alkotókkal. Minden rajongó megtalálhatja a neki tetsző finomságokat és dőzsölhet is bennük, mint Biff a trágyában. „Trágya! Már megint trágya! (...)Utálom a trágyát.” 

„Azt jelenti, hogy a sorsotok nincs megírva előre. Senkié sem. A sorsotokat magatok alakítjátok, úgy csináljátok, hogy jó legyen. Ketten együtt!” 

 Végezetül pedig nincs más hátra, minthogy bevágódjunk a DeLorean-be és átszeljük a tér/idő kontinuumot, s innen gratulálunk a készítőknek, hogy egy olyan kultikus trilógiát kezdtek megalkotni 25 évvel ezelőtt (a filmek után 1991. szeptemberében pedig útjára indítottak egy Vissza a jövőbe rajzfilmsorozatot is, ami 26 epizódig jutott el), mely még a mai napig is nézők és rajongók millióit ülteti le a képernyők elé. Te magasságos! A filmek értékelése pedig nem egy nehéz ügy! 

10/10