Facebook

Twitter

Segítőink

Naptár

június 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Utolsó kommentek

Feedek

folytatás a főoldalról

2008.04.14. 10:40 Lombos Péter

   Először egy kedves barátom hívta fel rá a figyelmemet, mint újdonságra az egyik nemzetközileg elérhető torrent-bázis új darabjára. Utánanéztem imdb-n, majd epekedve vártam, vajon ebből a témából és ilyen zenei háttéranyagokkal hogyan valósította meg elképzeléseit a Frida rendezőnője.

   Első gondolatra rákattanva meg is szereztem a csodás tengerentúlról, ahol a filmbuzik számára tejjel-mézzel folyik még a Kánaán is, nemhogy egyebek. A lejátszó kisebb update-elése után már rá is izzítottam a gépezetet a dvd-re. Nemhogy csalódni nem csalódtam, 133 percre rabul lettem ejtve. Csodás, emberi, érzéki és érzékeny alkotás készült az 1960-as évek Amerikájának fontos kérdéseiről, nem kis áthallással mai korunkra is. Azonban megelőzve minden aktuálpolitikai kitekintést, ideje magát a filmet górcső alá venni.
 
   Jude (Jim Sturgess), megunva addigi átlagos életét, felkerekedik liverpooli otthonából, hogy tengerészként eljutva az Egyesült Álmokba, akarom mondani Államokba, megtalálja soha nem látott édesapját, felfedezve saját gyökereit és új életet kezdeni. Ami már a nyitójelenetben is elvarázsol, a több szálon futó, de azonos időben azonos helyzetekben való ábrázolás térbeli plasztikusságának és eltérő társadalmi helyzetének beágyazottsága. Oly mértékben profi módon választotta el Liverpool és a Princeton Egyetem/New York hangulatát el egymástól az alkotói stáb, hogy az már önmagában is tiszteletet parancsoló. A tipikusan amcsi tinifilmek szalagavatós habos-babos világát a liverpooli pincekocsmákkal szembeállító jelenetsor tökéletes tanúbizonyságot ad erről.
   Miután Jude megtalálja édesapját, majd beilleszkedik Max (Joe Anderson) baráti társaságba, csatlakozva a családi hálaadás-napi vacsorához, elindul a film igazán fontos történeti szála. A szerelmi szál, mely mint oly sokszor eddigi filmes pályafutása során, újfent csak és kizárólag buktatók ezrein keresztül képes beteljesedni. Idealista és romantikusan naiv fiatalok találkozója ez, szembesülve az őket körülvevő világ kegyetlenségeivel.

Prudence (T.V. Carpio), a leszbikusság bélyegétől menekülni kénytelen távol-keleti származású lányka; Sadie (Dana Fuchs), a feltörekvő és tehetséges bárénekesnő; JoJo (Martin Luther), a detroiti lázadásokban családjának tagjait elveszítő férfi; Lucy (Evan Rachel Wood), első szerelmét a háború miatt elveszítő lány. Életvidán és életigenlő természetük és társaságuk egybekovácsolódik a történelem vérzivataros napjaiban is, ki Vietnámban, ki New Yorkban véve fel a harcot. A harcot, emlyet egyikük sem akart, egyikük sem küzdött érte. Felnőtté válnak előttünk, szélesvásznon ilyen megindítóan eredeti fejlődéstörténetet ritkán látni.



   Az Atlanti-óceán adta kereteket és kulturális különbségeket kiaknázni képes filmben olyan világsztárok cameóznak, mint Bono (Dr Robert), Joe Cocker (strici, csöves és hippi), Salma Hayek (katonai kórház nővérkéje) valamint Eddie Izzard (Mr Kite). Igazság szerint egyikőjük szerepe sem tekinthető történetvezetési szempontból szükségesnek, mégis csodálatos atmoszféra-teremtés folyik a vásznon, melyből fentebb említettek is bőven kivették a részüket. A cameók közül az egyik legnagyobbat pedig maga a Szabadság-szobor adja, a sorozási vizsgálatok jelenetének végén való megjelenésével.



   A szerelmi-politikai-zenei összevisszaság egyik legszebb eredménye pedig a zaklatott történetvezetés, a falfelületeken megjelenő, távollévő szereplők momentumai, a képi síkok egymásba olvadása és harmóniája. Ide sorolom Prudence kicsalogatását a gardróbból, Max sorozási vizsgálatának kompozícióját, Jude Strawberry Field-dalát.


   És még sorolhatnám, de összességében be kell hogy valljam, nagyon régóta vártam már egy ehhez hasonló, számomra több síkon is értelmezést nyújtó kép-centrikusan fantasztikus megoldásokat, mégis, nem érdemes annyi szót vesztegetni, mint ahogy azt én tettem. Kevés olyan film van, aminek már a megtekintésekor tisztában lehetünk a ténnyel, klasszikus született, mind a benne elhangzó daloknak, mind a történetnek, mind pedig a megvalósításnak köszönhetően. Csak remélni tudom, hogy egyszer itthon is megjelenik, mert igény, kereslet és érdeklődés van az ilyen filmek iránt, csak valahogy az Istennek sem képes áthajózódni az Óperencián ide.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://myopinion.blog.hu/api/trackback/id/tr94424781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

poprocks 2008.04.22. 15:36:23

Jajj én rengeteget vártam erre a filmre, míg végre moziban megjelent, és imádtam! Bár nekem a történet elég lapos, de 1 percet se unatkoztam alatta. Mondjuk Ewan Rachel Wood éneklése szánalmas....
süti beállítások módosítása