Ami engem illet, már ott tuti nézős lett a film, hogy Forest Whitaker is szerepel benne. Végre valahára Holly is felfedezte, hogy az illető színész több annál, minthogy a főszereplő esetlen és nagydarab cimboráját domborítsa csak.
A film esetében meg kell említeni, hogy valós eseményeken alapul, egy hírhedten kemény rendőrosztag bukásának történetét mesélik el nekünk. Ami a stílust illeti, igazi tökös és kemény dumák összessége, ami már csak azért is érdem, mert Reeves nem éppen a legkeresettebb rosszarc a szakmában. Mégis, a felesége halála óta megtört és alkoholista zsaru telitalálat számára. Még több ilyet, még több ilyet.
A sztorit nézve tényleg nem nagy durranás. Hogyan is lehetne újat mondani egy oylan világról, melynek csíráját már a 70-es évek Piszkos Harry-jével elültették, melyet napjainkra a Shield (Kemény zsaruk) ágyazott bele a mindennapi gondolatainkba. Van egy osztag, melynél nem számít, milyen eszközökkel és hogyan kapnak el egy-egy elkövetőt, bandát. A cél szentesíti az eszközt, ha pedig mégis gond és baj lenne, ott van az osztag főnöke, Wander kapitány (Whitaker). Az osztag igazi hentese, a gyásztól és alkoholtól teljesen kiszámíthatatlanná váló Tom Ludlow (Reeves), aki épp egy rajtaütés kivitelezésén munkálkodik, mikor bekapcsolódunk a történetbe. Vérengzés, mészárlás és kegyetlenül realista ábrázolás, mely a film minden egyes kockáján visszaköszön. Mi meg köszönettel el is fogadjuk ezt. A történet fősodrát (tipikus módon) a belső ügyosztály indította lebuktató hadjárat jelenti, élén cpt Biggs (M.D. House Hugh Laurie). A "véletlennek" betudható rendőrgyilkosság és a véreskezű Ludlow utáni nyomozás párhuzamos ábrázolás, a panaszirodára száműzés retorikai és tereptisztogatási okokból olyannyira kézenfekvő, hoy már dramaturgért kiáltana. Mégsem tesszük meg, egy egész egyszerű oknál fogva. Mire mindezek elvégződnek, szembesülünk Ludlow valós ártatlanságával, esetlenségével, kiszolgáltatottságával. Ami igazán nagyszerű, az a tipikus rendőrsztorik átlagon felüli módon realista ábrázolása. Mélységig vitt karakterek, keménykedő párbeszédek, a sablonosság határáig feszített tempó. Mégis, számomra működik a sztori, azon egyszerű oknál fogva, a karakterek számukra megfelelő vásznas megjelenítőt kaptak.
A sztori végét, mármint az utolsó 20-30 percet lelőni vétek, mert a vendetta-szerű túlóra, amit Ludlow véghez visz, kellemesen szép perceket szerez a stílus rajongóinak.
Amit egy kicsit sajnálok, az Laurie karakterének elnagyoltsága, lényegében olyan kevés lehetőséget kapott a film folyamán. Egy minden rendőr által utált belső ügyosztályost játszani szinte egyazon erőfeszítés Ház doktorral. Mégis, amit az utolsó megjelenésénél alakít, azért mondom azt, ideje kipróbálni a figurát máshol is.
A film esetében meg kell említeni, hogy valós eseményeken alapul, egy hírhedten kemény rendőrosztag bukásának történetét mesélik el nekünk. Ami a stílust illeti, igazi tökös és kemény dumák összessége, ami már csak azért is érdem, mert Reeves nem éppen a legkeresettebb rosszarc a szakmában. Mégis, a felesége halála óta megtört és alkoholista zsaru telitalálat számára. Még több ilyet, még több ilyet.
A sztorit nézve tényleg nem nagy durranás. Hogyan is lehetne újat mondani egy oylan világról, melynek csíráját már a 70-es évek Piszkos Harry-jével elültették, melyet napjainkra a Shield (Kemény zsaruk) ágyazott bele a mindennapi gondolatainkba. Van egy osztag, melynél nem számít, milyen eszközökkel és hogyan kapnak el egy-egy elkövetőt, bandát. A cél szentesíti az eszközt, ha pedig mégis gond és baj lenne, ott van az osztag főnöke, Wander kapitány (Whitaker). Az osztag igazi hentese, a gyásztól és alkoholtól teljesen kiszámíthatatlanná váló Tom Ludlow (Reeves), aki épp egy rajtaütés kivitelezésén munkálkodik, mikor bekapcsolódunk a történetbe. Vérengzés, mészárlás és kegyetlenül realista ábrázolás, mely a film minden egyes kockáján visszaköszön. Mi meg köszönettel el is fogadjuk ezt. A történet fősodrát (tipikus módon) a belső ügyosztály indította lebuktató hadjárat jelenti, élén cpt Biggs (M.D. House Hugh Laurie). A "véletlennek" betudható rendőrgyilkosság és a véreskezű Ludlow utáni nyomozás párhuzamos ábrázolás, a panaszirodára száműzés retorikai és tereptisztogatási okokból olyannyira kézenfekvő, hoy már dramaturgért kiáltana. Mégsem tesszük meg, egy egész egyszerű oknál fogva. Mire mindezek elvégződnek, szembesülünk Ludlow valós ártatlanságával, esetlenségével, kiszolgáltatottságával. Ami igazán nagyszerű, az a tipikus rendőrsztorik átlagon felüli módon realista ábrázolása. Mélységig vitt karakterek, keménykedő párbeszédek, a sablonosság határáig feszített tempó. Mégis, számomra működik a sztori, azon egyszerű oknál fogva, a karakterek számukra megfelelő vásznas megjelenítőt kaptak.
A sztori végét, mármint az utolsó 20-30 percet lelőni vétek, mert a vendetta-szerű túlóra, amit Ludlow véghez visz, kellemesen szép perceket szerez a stílus rajongóinak.
Amit egy kicsit sajnálok, az Laurie karakterének elnagyoltsága, lényegében olyan kevés lehetőséget kapott a film folyamán. Egy minden rendőr által utált belső ügyosztályost játszani szinte egyazon erőfeszítés Ház doktorral. Mégis, amit az utolsó megjelenésénél alakít, azért mondom azt, ideje kipróbálni a figurát máshol is.
A Nehéz idők rendezőjének, David Ayernek mindössze második filmje, mégis készül már számára a skatulya, mint a mocskos zsaruk filmrevivője. Azonban meglepő, hogy a sokkal erősebb és karakteresebb Nehéz idők csak dvd-forgalmazást ért meg itthon, míg a Street Kings egyből széles spektrumú és vásznú megjelenésnek örvend. nem fair, de aki teheti, rohanjon tékába, ismerőshöz (akinek megvan) és nézze meg az angol címén Harsh Times-ként futó alkotást. Az alapötlet James Ellroyé, aki a Szigorúan bizalmas és a Fekete Dália rendőrsztorijai után újfent a fakabátokhoz fordult.
A kellően sötét és mocskos film csodás hátteret kap a bántóan kilátástalan L.A. személyében, már ha egy város esetén élhetünk egy ennyire instabil képzavarral. Véráztatta események és kegyetlenségig vitt rendőri túlkapások, amik Rodney King óta végképp sötét árnyként követik az amerikai rendőrök intézkedéseit.7/10
Utolsó kommentek