Már csak kettőt alszik az ember, már aki tud olyat, és világpremier keretében bármely plázában meg tudja tekinteni. Oly felfokozott elvárásokkal tekintek az alkotás elé, mint még ritkán. Bevallom őszintén, sokáig egy komoly kifogásom volt az ilyen adaptációk irányába, az pedig a produceri-stúdiós kompromisszumok ismert vagy elhallgatott léte. Annyi esetben ábrándultak már ki a rajongók, oly mértékben csalódtak már karakterekben. Talán ezt is meglovagolva, valamint a komolyabb haszonszerzés céljából, a Marvel létrehozta saját stúdióját, mely eleinte "csak" animációs keretek között dolgozta fel a történeteket: The Invincible Iron Man, Ultimate Avengers 1-2, melyek mind azt a célt szolgálták, hogy a képregényhez leghűségesebb partnerműfajban is megmutassák a karakterek fejlődését, új alapjait. Eleve adott volt a saját hatáskör, az animációs stáb pedig remek munkát végzett. 3 olyan egész estés filmmel ajándékoztak meg minket, melyek esetében egy rossz szavunk sem lehet. Azok, akik olvasták az itthon megjelent kiadásokat, netán már járatosak az Ultimate-világában, egybehangzóan hozsannáztak az alkotók lelki üdvéért. Arról nem is beszélve, mekkora ötlet volt Hulk, Spider-Man és Iron Man összeeresztése egy lényegéban csak erőfitogtató/hírverő videó keretei közt. Olyannyira meg tudták fogni a karakterek lényegét, hogy csak egy mondattal jellemezném a végeredményt: a 3 Tobey Maguire-féle film együttesen nem hozta azt a remélt stílust, amit e röpke hatperces videó zsigerből. Hiába, semmi megkötés, csak az élvezet és a tehetség vezérelte az alkotókat.
A film, melyet már oly sok rajongó várhat, ennél is tovább megy. Az animációs keretek között kidomborították már Tony Stark (Iron Man) alkoholista, szoknyapecér énjét, azonban a filmhez egy hiteles arcot kellett találniuk. Olyat találtak, akivel maradéktalanul elégedett lehet mindenki: Robert Downey Jr. Egy olyan színészről van szó, aki maga is megjárta mind az alkohol-, mind a drogfüggőség poklát, sokáig úgy tűnt, magára marad harcában, de jött az igazi nagy visszatérés: a sikersorozat Ally McBealben Larry Paul szerepében jelezte, még mindig harcol saját démonjaival. Ennél is nagyobb dobás volt a 2005-ös Durr, durr és csók, valamint a George Clooney rendezte Good Night, and Good Luck. Ezután egy igen érdekes és formabontó film következett pályáján, Philip K. Dick regényéből készült Kamera által homályosan, melynek sikere nyomán egyre nagyobb figyelem övezte Mr. BadGuy-t. És a Marvelnek valamint Jon Favreau színész-rendezőnek az említett "'fekete bárányra" bízni az egyik legnagyobb sikerrel kecsegtető blockbuster főszerepét, melyben lényegében csak önmagát kellett alakítania, kisebb technikai rásegítéssel.
A technikai effektek, a trükkök sora, melyek már mind-mind elérhetőek a netes videómegosztóknak és filmes honlapoknak/bloggereknek köszönhetően, reménykedésnél is többel töltik el a rajongók lelkét. Talán eljött az az idő, mikor csodájára járunk egy ilyen nagyvolumenű adaptációnak, mely csak kitágítja a média-közi viszonyokat, átjárókat.
Kisebb csodára számítunk, úgy érzem a közvélekedést figyelve. Csalódásnak még csak a lehetőségét is kizárnám, maximum már nem maradt annyi poén a filmben, mert a netes hírverések sorozata ellőhette az összeset. De ezt is kétlem.
Utolsó kommentek