A forgatókönyvet a Nicholas Stoller (Dick és Jane trükkjei [2005] fgtkönyv, Lepattintva), Jarrad Paul (színész-komikus - Buffy, a vámpírok réme, Helyszínelők, Monk, filmek terén 40 nap és 40 éjszaka, Földre szállt boszorkány) és Andrew Mogel (első filmes munkássága) szerzőhármasnak köszönhetjük. Munkásságuk kiemelkedő, sikerült a főszereplő megnyilvánulásainak hangsúlyát a verbális és cselekvési humor felé eltolni, az eddig többséget jelentő mimikai grimaszolással szemben. Igen, Jim Carrey, a grimaszkirály visszatért, nem is akármilyen filmben.
Egy besavanyodott, válása után magánéletileg megfeneklett banki hitelügyintéző, nevezetesen Carl Allen éli magányosnak szánt életét, amit a barátok ügyes cselszövések árán is cska néha tudnak kizökkenteni az egyedüllét mindennapjaiból, ami még ekkor sem épp a legjobban sül el. Egy fárasztó és pocsék nap ebédszünetében összefut régi ismerősével, aki boldog és világlátott, ellentétben a mi Carlunkkal. Nick Lane elülteti a bogarat főszereplőnk fülébe, hogy legalább kimozduljon.
Elmegy a gyűlésre, melyet Terrence (Terrence Stamp) vezet, a legigenebb ember a Földön. Hatására Carl élete, ha nem is villámcsapásszerűen, de megváltozik. Aki tesz az életéért, azzal jó dolgok történnek. Igen, kicsit sablonosnak tartható a történet, de ebben rejlik a film nagysága is. Nem azzal kellett vesződni, hogy egy mozgalmas és dinamikus, egységes történetet vigyenek vászonra, hanem a fix történetet a lehető legtöbb aprócska, mégis színesítő humorelemmel fokozzák. Igan, olykor olyan túlzásokba is esnek, mint a Red Bull-buli, de ez sem képes másra, mint csak fokozni a nevetésünket.
A történetből nem maradhat ki a szerelmes szál, mely jelen esetben a megtört szívek találkozójára hasonlít, akik ha nem is mondják ki, de félnek egy újabb csalódástól. S ez az, ami miatt a valóságban is oly sokan szenvednek, de ez csak a film nézők által támasztott hitelességi igényt erősíti. Az utóbbi években egyre több és jobb szerepet kapó Zooey Deschanel itt sem okoz csalódást, a neki oly ragyogóan álló, kissé hebrencs, de szeretnivalóan zakkant csaj szerepét mintha neki találták volna ki
Ezen munkálatok összefogásáért Peyton Reed rendező felelt, aki igen jó munkát végzett. Eddigi munkáiban sem volt kivetnivaló, mert a maga nemében sikeres filmeket forgathatott (Szakíts, ha bírsz-2006, Pokolba a szerelemmel-2003, Hajrá csajok-2000). Nem egy tömegtermelési rendező, de nem is a legkomolyabb, mélyenszántó szakmai elkötelezetséget mutató direktor. Egy igazi, szórakoztató filmes.
A film tanulsága nem az, hogy mondj mindenre igent, hanem az, mondj azt amit akarsz, de ne vesd el magadtól a lehetőségekkel teli életet.
8/10
Utolsó kommentek