A film kezdő képsorai remekül ábrázolják, milyen világban élünk. A társadalmi közvetlenség csak felszín, a mélyen megbújó ellenséges érzelemek, melyek még háborús hozadékként élnek az emberekben, virágkorukat élik. Klaatu megjelenése katonai-társadalmi hisztériát vált ki, Washington D.C.-ben a mai embernek már kézzelfogható közelségbe kerülő katasztrófa-turizmus korai kezdetei jelennek meg. Olyan mértékű rádiós-televíziós zavarkeltés és magyarázat-áradat veszi kezdetét, melyet a ma embere már észre sem venne sokszor. Ahány csatorna, ahány politikai oldal, mind másként magyarázza a helyzetet. Üldözötté válni úgy, hogy békével és segítő szándékkal érkezik valaki, ráadásul egy másik bolygóról, nem vall éppen vendéglátói erényekre... De ilyen az ember maga.
Klaatu, menekülvén a katonaság elől, összebarátkozik egy özvegyasszonnyal, Mrs Helen Bensonnal és az ő egyszem fiával, Bobby-val. Bobby segítségével megismerheti a modern nyugati világ akkori mibenlétét, persze kihegyezve annak amerikai típusára. A megismerés és alternatíva-kínálat problémái végső soron arra engedik következtetni Klaatut, ultimátumot kell adni az embereknek, saját kicsinyességük megakadályozná őket abban, hogy fenntartsák a bolygóközi béke állapotát.
A film, amellett, hogy remek korrajzot ad egy atomkorszak küszöbén álló társadalomról, a teljes akkori sci-fi-filmes kelléktárat elénk tárja. Elég csak megemlíteni a csészealj formájú űrhajót, a humanoid robotot és az állandó zenei hátteret, mely elengedhetetlen eszköze volt a félelemkeltésnek és az elidegenítésnek egyaránt. Robert Wise rendező filmes karrierje szempontjából rendezői pályafutásának első harmadában volt, ezen film alapozta meg a későbbi világsikert számára. Ezt követően tette le elénk a Csendben fut, mélyen fut (1958), a West Side Story (1961), A muzsika hangjai (1965) , Az Androméda-törzs (1971) valamint a Star Trek: Űrszekerek (1978) című filmeket. Mint látható, nem horgonyzott lea sci-fi műfajánál, de tény, munkáinak jelentős része ebbe a műfajba kategorizálható. Pályafutását vágóként kezdve remek érzéke volt ahhoz, miként kell képileg is fokozni az izgalmakat, nála a zene aláfestő szerepben maradt. Erre ékes bizonyíték a film képkocáiból sütő erő és félelem, mellyel szereplői viszonyultak Klaatuhoz és Gorthoz.
A sztori Harry Bates ötletéből született, melyet Edmund H. North szkriptíró öntötte végső formájába. North úr munkássága sem lehet idegen az ember előtt, mert míg Bates csak ezt az egy ötletet mondhatja magáénak, addig Mr North-ra Oscar-díjas forgatókönyvíróként emlékezik a filmtörténelem, A tábornok című 1970-es filmben nyújtott munkájáért.
A színészi munka ugyan nem nyújt felejthetetlen élményt, de visszanézni azt a fajta kifinomult filmes angolt, amivle akkoriban beszéltek, szinte már irodalmi felhangokat adva a filmszalagnak. Klaatu szerepében Michael Rennie látható, akit sajnos magyarként kevés filmben láthattunk, holott majd 35 éves filmes pályafutással a háta mögött több mint 100 alkotában látható. Mrs Benson karakterét Patricia Neal formálta meg, kinek filmográfiáját az 1961-es Álom luxuskivitelben, valamint az 1979-es Nyugaton a helyzet változatlan is erősíti. Mindemellett mind a mai napig aktív színésznő, az 1999-es Cuki hagyatéka után is látható a vásznon, 2009-re és 2010-re is van bemutatásra váró filmje.
7/10
Utolsó kommentek