A Földön még nagyobb a káosz, mint eddig. A kibontakozó, világméretű pusztítás már nem hadi indokokkal magyarázandóak, egyszerűen fajunk léte és fenntartása sodorja végveszélybe a bolygót. Igen, akár egy Kellemetlen igazság is kerekedhetne a filmből, de ez a mondanivaló csak egyfajta kiindulási alapként működik. A Földet fenn kell tartani, ez nem olyan nagy újság manapság, a viszonyulás az, amin változtatni kell. Na ez az, amiről a film szól.
Az emberiség Janus-arcú: kegyetlen és domináns fajként behódoltatni kívánja az egész bolygót. Kiaknázni minden lehetséges természeti kincset, hiszen ezek megléte kényelmes módon is megvalósulhat. Amíg nincs meg az egyéni felelősségvállalás az emberekben, addig nem várhatjuk el, hogy nemzeti szintű, vagy akár szupranacionális szervezetek mondják meg, mit kell tenni, hogy egyben tudjuk sárgolyónkat.
Klaatu azért érkezik a Földre, hogy elindítsa a fajirtást, mellyel megmenthető azon bolygók egyike, melyeken a komplex élet kialakulni képes. Azonban a földi ember cinikus és bizalmatlan voltából fakadóan előbb lelövik, majd egy rögtönzött vákuumkamrában visgálatoknak készülnek alávetni őt. Egy tudós, bizonyos Helen Benson segít neki abban, hogy megszökhessen, majd ha kerülőúton is, de társául szegődik. Helen mostohafiával egyetemben elmennek az erdőbe, hogy Klaatu, a többiek tudta nélkül, elindítsa a pusztító folyamatot. Miután Klaatu terve, hogy a világ vezetőivel (összes nemzetéével) egyszerre közölhesse mondaivalóját, dugába dől, Helen megkéri, hogy egy sokkal fontosabb vezetőnél tegyenek látogatást. Így jutnak el Dr Barnhardthoz, aki Helen professzora volt. Klaatu kijavítja, pontosabban működőképessé módosítja a professzor épp aktuális munkáját, aki ezen felbuzdulva kérdezgetni kezdi. Rádöbben, a faj kiirtásának művelete folyamatban van, melynek leállítása kérdéses. Ha lassan is, de Klaatu meglátja az emberiség másik arcát, a megbocsátásra képes, harmonikus és szeretetteljes embert, akinek láttán rájön, nem irtható ki egy ilyen faj. Meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a végső katasztrófa előtti pillanatban, ráébredve cselekedeteik súlyára és felelősségükre, az ember képes kijavítani az általa okozott hibákat.
A két film közti komoly különbség az, hogy a külső fenyegetettség réme meg sem jelenik az újab verzióban. Mindösszesen annyit érzékelni belőle, hogy az egyetlen dolog, amitől az Egyesült Államoknak félnivalója van, az a Földön túlról érkezhet. A tömeghisztéria, mely a filmben megjelenik, nyomát sem mutatja az eredeti alkotásban, jelezve azt, a tömegkommunikáció korában mennyire nincs befolyása a tömegekre a hatalomnak. Vagy pontosabban nem azt tartja elsődlegesnek, hogy az embereket tartsa kordában.
A forgatókönyv jelentős módosulásokon ment keresztül a több mint 50 év során, olyan apróságok is változtak, mint hogy Helen kutatóként jelenik meg, Barnhardt egykori tanítványaként, míg az eredetiben egyszerű titkárnő volt. Ennyit a filmes emancipációról. A z alapvető történeti változtatásokon túl a filmes képutalások zöme is megtalálható. Ha visszaemlékezünk arra, hogyan is alakultak Neo kezdeti lépései a Mátrixon kívül, könnyen hasonlóságokat fedezhetünk fel az itteni jelenetekkel kapcsolatban. A filmben az idegen invázió megjelenése rendkívüli módon emlékeztet a Függetlenség napjára, a világ számtalan pontján megjelenő idegen tárgyak által. Igaz ugyan, hogy jelen esetben eltérő céllal, de a puszta megjelenésük kiváltotta világméretű hisztéria is ismerős onnan.
A film rendezője az a Scott Derrickson, aki író-rendezőként már maga mögött tudhatja az Ördögűzés: Emily Rose üdvéért című filmet. Remek érzéke az elrettentéshez itt csak nyomokban található meg, azonban látásmódja, közvetlensége és misztikusságra hajazó stílusa itt is tetten érhető. A már említett frgatókönyvi változtatásokat David Scarpa hajtotta végre, aki ezelőtt csak a 2001-es Az utolsó erőd című film hasonló munkafázisaiért volt felelős.
A színészek élén Keanu Reeves található, mint Klaatu. Nem állítom, hogy élete legjobb alakításai között ő maga is megemlítené a filmet (kivéve az aktuális reklámkampányt), de elsierésre méltó az a közöny, ahogy képes egy teljes forgatást végigvinni. Mintha ő maga lenne Klaatu, a megfigyelő és végrehajtó idegen. Jennifer Connelly Helen Benson szerepében ismét egy (mostoha)gyermekéért aggódó anyát alakít, aki bármit megtenne, hgy gyermeke és avilág is egyben maradjon.
6/10
Utolsó kommentek