Leforgatják a filmet, ami hatalmas anyagi és szakmai bukás. Csőd szélén áll mindenki, a kisebb gond az anyagiak. A sikeretelenség rányomja bélyegét emberi kapcsolataikra és saját kis világukra egyaránt. Megtudják, hol található a producer, aki után elmennek Amerikába (végre, a cím beteljesíthette önmagát). Megveszk előle egy bukott Broadway-darab jogait, majd Pestre érkezve elkezdik annak színpadra állítását.
Az alkotói folyamat buktatóit, mint eddig azt megtapasztalhattuk, ismét ügyes kis trükkökkel hárítják el hőseink, mind jobban közeledve a darab sikeres bemutatójához. A bökkenő, hogy a producert egy maffiózó tartja a markában, de mint kiderül, ez sem annyira kézenfekvő módon történik. Mint ahogy azt itthon megszokhattuk.
A történet egy musicallé formált színpadi darab premierjéig tartó időszakát követi végig. Igazán nagy durranás nincs a történetben, a már megszokott eszközökkel operálnak a film színészei. Ami miatt ismét hatalmasat tarolt a film, az önmagában keresendő. Mert szerethető, mert mindenki bele tudja magát élni egy-egy karakter helyzetébe. Mind voltunk alkotói válságban, küszködtünk önértékelési zavarokkal, voltak hullámhegye és völgyek egyaránt életünk során.
Herendi Gábor ismeri a receptet, hogyan kell a mai magyar filmes szférában anyagilag is sikeres filmet forgatni. Lassan közel 400 ezer ember nézte meg a filmet, ami az itthoni átlag 900/1000 Ft-os jegyárral számolva... Igen, lehet nagy költségvetésű magyar film is sikeres, csak tudni kell, mi kell a magyarnak. Itt nem kell megbotránkozni, hozzáértő körökben régóta téma, mennyire "eltérő" színvonalat lehet hazánkban sikerre vinni. A probléma eddig az volt, hogy csak elvétve lehetett igazi közönségsikerrel találkozni, az évi 1, esetleg két olyan bemutató, ami vonzotta is a nézőket a moziba, emellett meg is térült a befektetés, igencsak kevésnke számít. Honi viszonylatban úgy működik, hogy a filmek költségvetésének felét, harmadát, negyedét állja a MMKA, vagy egyéb állami finanszírozó, de a kiadások nem igen térülnek meg, csak 200-300 ezer néző felett...
Jelen esetben erre nem lehet panasz, mert az emberek mennek a filmre, az alig két hónap alatt megváltott jegymennyiség alapján lehet állítani, szeretik a filmet, és hozzá kell tenni, joggal. Ugyan nem annyira agytlan pörgés, mint az első, ami szintén remek film volt, itt többet adtak az emberi érzelmekre, emellett a musical megszületésének körülményei is korrekt szórakoztatási faktorral rendelkeznek. Meg kell említeni, hogy a 2 rész közti 7 évnek szinte nyoma sincs, alkotói szempontból nézve legalábbis nincs érzékelhető törés a két film között.
40. Magyar Filmszemle (2009) - Legjobb szórakoztató közönségfilm díja
7/10
Utolsó kommentek