Alig telt el két óra a február 23.-ai napból és megkezdődött az Oscar-gála az amerikai Kodak Színházban. Új producerekkel és új stílussal próbálták felpumpálni, az idén igen gyengére számolt nézettséget. Hugh Jackman mesterien vezette végig a nézőket a filmek tengerén, viszont ez közel sem róla szólt.
A vörös szőnyegen megjelent egy egész kis indiai család Danny Boyle vezetésével, akik mind a Slumdog képviseletében tették tiszteletüket. Lehet, hogy ők már sejtettek előre valamit?
Aztán a nézők megtudhatták miért is voltak ott annyian, ugyanis 10 jelölésből 8-at meg is nyert az alkotás, legjobb: film, rendező, operatőr, adaptált forgatókönyv, hang, vágás, filmzene, filmdal kategóriákban. Több-kevesebb átfedéssel a BAFTA-n és a Golden Globe-on is ezekben a kategóriákban hódított.
A legérdekesebb tény azonban az, hogy a mindössze 15 milliós készítési költséggel bíró film, februárban már 160 milliós bevételnél tart , annak ellenére, hogy jó néhány országban március végén fogják bemutatni!!!
Ezek után mit lehetne róla elmondani?Kezdjük talán Danny Boyle-lal, akit ismerhet a közönség A part és a Trainspotting rendezőjeként. Bár azok sem voltak rossz filmek, ehhez képest távol álltak bevétel és elismertség tekintetében.
A forgatókönyvet Simon Beaufoy írta Vikas Swarup regény alapján. Mr. Beaufoy írta a Fújd szárazra, édes! című film forgatókönyvét, azonban azt hiszem nem arról fogják megjegyezni igencsak furcsa nevét.
Talán nem is nagyon érdemes a szereplőket emlegetni, ugyanis életemben nem hallottam még a fiatalokról (bár a Jamalt játszó Dev Patel a Skins című sorozatban látható volt), az azonban kétségtelen, hogy a mindössze 18 éves Dev és a 24 éves Freida Pinto pályája innentől csak felfelé fog ívelni. Mi több, a híres rendező-színész Woddy Allen állítólag már fel is kérte a gyönyörű Pinto kisasszonyt a következő filmjébe!
Akit még érdemes lenne megemlíteni az A.R. Rahman, aki az Elizabeth: Az aranykor és megannyi indiai film zenéjét készítette már. A köztudottan sok zenével készülő indiai filmek között azonban itt egy kivételesen igényes soundtrackot sikerült összehozni, amely mindennapi hallgatásra is alkalmas lehet.
Adós maradtam még a történettel nagyvonalakban:
Az indiai Legyen ön is milliomos! játékba csöppen bele a néző a Vágó Istvánra kicsit sem hasonlító műsorvezető és Jamal K. Malik főszereplésével. Jamal az utolsó, 20 milliós kérdés előtt áll, amikor is vége a játéknak, így egy egész országnak kell arra várni, hogy kedvencük megnyeri-e a rengeteg pénzt. Ez azonban nem ilyen egyszerű! Felmerül ugyanis a kérdés, hogy honnan tudhat ennyi mindent egy kávéhordó fiú. Ezért a műsor végén, csalással vádolva, elfogják és vallatni kezdik. Időben és térben ugrálva ismerhetjük meg a fiú addigi viszontagságokkal teli életét és tudjuk meg az igazságot a játékkal kapcsolatban. Persze ott a nagy szerelem is Latika személyében, akit megannyiszor veszít el és talál meg újra főhősünk. A nagy kérdés a szerelem beteljesedése és a játékbeli utolsó kérdés marad.
A Gettó milliomost talán túl nagy elvárásokkal néztem meg, és lehet ennek köszönhetem csalódásomat. Bár más vélemények sem erősítettek meg engem abban, hogy 8 Oscart érdemel ez a film, az viszont kétségtelen, hogy egy igazi drámai történet, amely műfaj elengedhetetlen egy Oscar, vagy akár egy BAFTA jelöléshez.
Az viszont meglepő, hogy pont ez a film hódít, miközben egy igen támadható sztorival, és egy annál is gyengébb szerelmi szállal rendelkezik.
Summa summarum, túlértékeltség tekintetében annyi bizonyos, hogy első helyen végzett, viszont talán azon is el lehet gondolkodni, hogy korrupcióval sajnos nagyon is túltengő világunkban érdemes-e a díjak súlyát annyira komolyan venni, hogy elhiggyük azt, amit hivatott lenne tükrözni. Talán arról van itt már szó, hogy amilyen a reklám, olyan a siker is, mondanivalótól és témától függetlenül.
Utolsó kommentek