Jason Reitman (Juno, Thank You for Smoking) Ryan Binghamben (George Clooney) kapcsolta össze azokat a dolgokat, amelyek egy deszocializált, magának való, csak munkájának élő emberre vonatkoznak. Egyetlen feladata, hogy egész évben repülőre üljön, elrepüljön a cégekhez és közölje az illetékes személlyel, hogy nincs már szüksége a munkájára, viszont gondolkodjon el a jövőjén és egy opciós csomagot nyújt át neki egy mappával, melyben lehetséges munkák vannak.
A film kicsit dokumentarista jelleggel indul, ahogy a reakciókat nézhetjük végig az embereken, amint megtudják, hogy ki vannak rúgva. Majd megismerhetjük Ryan Binghamet.
Ő egy magányos ember, akinek van egy kis lakása, melyben mindössze néhány napot tölt el, aki nem tartja a kapcsolatot a családjával és talán elsőre úgy tűnik, hogy képtelen is kapcsolatot kialakítani akárkivel is. Csupán néhány dolog van amire büszke, ezek pedig azok a chipkártyák, amelyekkel nem kell végigvárnia a sort a repülőtéren, a hotelszobák beléptetőkártyái és a 10 millió kilométer megtétele után kapott kártya a repülőcégtől. Robotikus életét egy Alex (Vera Farmiga) nevű hölgy kavarja meg, akinek ugyancsak elbocsátó a munkája és aki miatt - a negyvenhez közeledve is - megéri visszapörgetni a bevonulását az ágyhoz, teljesen meztelenül!
Kicsit ellentétes módon, ahogy Ryan élete kezd helyre jönni kapcsolati téren (legalábbis úgy tűnik), úgy változik a helyzet munka terén. A céghez ugyanis egy fiatal lány érkezik Natalie (Anna Kendrick) személyében, aki megpróbálja minimalizálni a cég kiadásait, egyfajta online-kirúgó rendszerrel. Itt teljesen megszűnne az utazgatós, személyes mivolta az egész munkának. Csupán egy gép előtt kellene begyakorolni a sablonszövegeket és a reakcióval akár nem is törődve, kamerát kikapcsolva hátradőlni és várni a következőre.
Ryan ezzel egyet-nem-értve megpróbálja bemutatni Natalienak, hogy azért ennél kicsit többről szól a munka és együtt indulnak útnak, azt bizonyítani, hogy a személyes kontakt talán mégiscsak emberközelibb, mint elcomputerizálódott világunk kiadásminimalizált rendszere.
Ahogy Ryan kétségbeesetten próbálja megmenteni munkáját és próbál nyitni Alex felé úgy kerül egyfajta válaszút elé. Döntenie kell, hogy melyik legyen az, amelyikből kicsit feladva próbáljon az egyik felé közelíteni. Elkezd átlagemberként élni, elmegy testvére esküvőjére, Alexszel maga mellett.
A sors azonban leveszi válláról a terhet, ugyanis Alexről egy furcsa dolog derül ki, amely később egyértelművé teszi azt, hogy hiába is próbálkozott megváltoztatni életét, ő ugyanaz az ember maradt, beskatulyázódva eddigi életvitelébe.
A társadalom azonban megnyeri a háborút a gépek ellen (bár itt nem a Terminátoros értelemben).
Mr. Reitman társadalomkritikája elnyerte a legjobb forgatókönyv díját a Golden-Globe-on és a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon (ahol Anna Kendrick a legjobb női mellékszereplő díjat is) és a kritikusok tetszését is. Az Oscaron jelölve van legjobb film, legjobb rendező, legjobb női mellékszereplő, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb férfi alakítás kategóriában.
Az kétségtelen tény, hogy aktualitás szempontjából tökéletesen illik ebbe a korba és azzal hogy megpróbál belemászni az emberi kapcsolatok útvesztőjébe, a nem is szokásos módon (mint az átlagos romantikus vígjátékoknál megszokhattuk) nagyon szélesre van tárva a befogadóközönség.
George Clooney még mindig a nők bálványa, Vera Farmiga tökéletes teste és az ugyancsak csodaszép Anna Kendrick tökéletes hármast alkot a vásznon, amely talán garancia lehet majd a sikerre az Oscar-díjátadó ünnepségen. 9/10
Utolsó kommentek