Az összehasonlítás azonban csak annyira releváns, hogy mindkettő egy lányt mutat be a nővé válás útján és mindkettőben jelen van egyfajta homme fatale, a végzet férfija. A két férfi (Michael Fassbender és Peter Sarsgaard) egyfajta csábítót játszik (rokon vonásokat mutatva a noir-ok femme fatale-jaihoz), akik az ujjuk köré csavarják áldozataikat és ez a végén valamilyen bukással fog járni.
Amíg viszont az Akvárium Miája családra, biztonságra, önbizalomra, szeretetre vágyik, addig a mi kis Jennynknek ezek bizonyos formában megvannak. Ő nem magának keresi az utat a nővé éréshez, hanem az út találja meg őt David (Sarsgaard) személyében.
A történet gyakorlatilag itt kezdődik.
Főhősünk Jenny (Carey Mulligan) egy 16 éves lány, aki franciául tanul, csellózik, érettségi előtt áll, és Oxfordba készül továbbtanulni, amire szülei egész életükben spóroltak. Az utcán összetalálkozik a kétszer annyi idős Daviddel, aki hazafuvarozza sportkocsijával. Előkelő stílusával és magas színvonalú életvitelével nem csak a fiatal Jennyt, de a maradi, betokosodott szüleit is sikerül ’elcsábítania’. Zsidó származása ellenére Jenny apja, Jack (Alfred Molina) is kezesbárányként eszik David kezeiből. Minden addigi tervét feladva lányával, koncertekre, aukciókra, kirándulásokra engedi gyermekét Daviddel.A lány kezd elvakulni a szerelemtől. Tanulmányait annak ellenére dobja félre, hogy nem sok választja el az áhított(?) Oxfordtól. Végül azonban hasonló csalódás éri majd, mint az Akvárium Miáját.
Az útkeresés tehát drámában fullad majd ki, aminek a végén Jenny nehéz feladatok előtt áll. Jól mutatja a film, hogy nem elég egy rózsaszín álomvilágban élni ahhoz, hogy életünk azonnal a megfelelő vágányra terelődjön és döcögjön szépen lassan rajta. Bizony vannak olyan helyzetek, amikor el kell dönteni, hogy merre is induljunk azzal a vonattal, mert könnyen térhetünk olyan útra, ahol majdan kisiklik.
A kérdés itt nem az, hogy helyes volt-e a döntés, hogy érdemes volt-e beszállni David kocsijába azon a napon. A kérdés itt az, hogy ez a döntés elkerülhetetlen volt-e? Elkerülhetetlen-e hogy egy fiatal lány, akinek gondosan meg van tervezve az élete, egy bizonyos korban olyan tényezők befolyásolják, amelyek felboríthatnak minden addigi vágyat.Vajon nem pont ezek-e azok a tényezők, amelyek nővé avanzsálják, és amelyekre mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy későbbi életében a megfelelő utat válassza?
Esetleg azok a vágyak nem voltak megfelelőek, amelyeket addig dédelgetett, vagy a semmittevő, ’arisztokrata’ lét gondolata a helytelen?
A kérdések sora még folytatható lenne, azonban a kérdéseket mindenkinek magának kell feltennie ugyanúgy, mint azokra a válaszokat megtalálni.
Ha valaki látta az Akváriumot és arra is ráismer az alábbi idézetben, annak sem ajánlatos kihagyni az Egy lányrólt, már csak a színészi alakítások miatt sem, amelyeket mindenki dicsér (különösen Carey Mulliganét, aki a BAFTA-n, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon és az Oscaron jelölve volt legjobb női alakítás kategóriában és az előbbi kettőt meg is nyerte).„A főhős tulajdon nemiségével ismerkedik meg, kapcsolata a csábító férfival összefonódik a lázadás gesztusával, a szerelmi csalódás révén megtapasztalja a világ valódi természetét, az emberek valódi arcát – így veszti el örökre gyermeki ártatlanságát.”
(Forgács Nóra Kinga: nem leányálom. Filmvilág, 2010/3. 33.)
Utolsó kommentek