Adott tehát egy házaspár, Phil Foster (Steve Carrel- A 40 éves szűz, Evan, a minden6ó) és Claire Foster (Tina Fey-30 Rock című sorozat kitalálója és egyik főszereplője), akiknek van már 2 gyerekük és élik békésen mindennapi életüket elegáns, kertvárosi családi házukban. Phil biztosítóként dolgozik, míg Claire ingatlanügynök. Minden napjuk abból áll, hogy reggel felkelnek, a srácokat elviszik az iskolába, aztán estig dolgoznak, majd hazaérve már csak arra van erejük, hogy bebújjanak az ágyba és kipihenjék a nap fáradalmait. Így egymásra már alig marad idejük, kapcsolatuk eléggé egysíkú. De minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy fenntartsák magukban a lángot, így minden héten kettesben elmennek valahová vacsorázni, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak, de rendszerint ekkor is az otthoni témák kerülnek előtérbe. Aztán egyik nap Phil barátja bejelenti, hogy elválnak a feleségével, mert rájöttek, hogy már nem szeretik egymást. Claire-nek hasonlóan nyilatkozik a feleség. Ekkor rájönnek, hogy valahogy mégiscsak fel kéne dobni a házasságukat, nehogy arra a sorsra jussanak, mint a barátaik. Eltervezik, hogy elmennek moziba, Claire szépen kicsinosítja magát, de Phil kitalálja, hogy menjenek el New York legmenőbb éttermébe, a Rákba, és vacsorázzanak ott kettesben. Asztalt nem foglaltak előre, de bíznak benne, hogy lesz helyük, ha megérkeznek.
Asztalt nem kapnak, de az egyik pincérnő a Tripplehorn házaspárt szólítja az asztalukhoz de ők nem voltak ott, így Phil kapva kap az alkalmon és lenyúlja Tripplehornék asztalát, így szerezve ülőhelyet maguknak. A vacsora kellemesen telik mindaddig, amíg meg nem jelenik két rosszarcú, keménykötésű férfi, akik az étterem mögötti sikátorba hurcolják Fosterékat. Mint kiderül, egy pendrive-ot keresnek, amit Tripplehornék loptak el főnöküktől, Milettótól. Az események pedig ekkor indulnak be igazán. Phil-éknek sikerül elszökniük üldözőik elől, s amikor kiderül, hogy üldözőik nem mások, mint korrupt rendőrök, akkor saját nyomozásba kezdenek, hogy rájöjjenek, mégis kik lehetnek azok a Tripplehorn-ék és mi lehet azon a pendrive-on, amit Claire viccesen dugilukinak hív.
Ezután veszi kezdetét az igazán mókás és viccen része a filmnek, amikor házaspárunk önállóan próbálja felgöngyölíteni az ügyet. Ez pedig nemcsak a maguk, hanem a saját házasságuk próbatétele is egyben. A film befejezéséig pedig igen sok humoros szituációba fognak keveredni, ami biztosítja a kellemes szórakozást a film időintervalluma alatt.
A karakterek hamar megszerethető emberek. Ez pedig véleményem szerint a remek színészgárdának is köszönhető. Főszereplő párunkat Steve Carell és Tina Fey formálja meg kiválóan. Carellhez nagyon jól illik Phil karaktere, a szerepet mintha ráöntötték volna és Tina Fey is remekel Claire szerepében. A film ideje alatt mindkét karaktert megkedveltem, bár az is igaz, hogy egyikük sem hozott semmi újat, de a körítés és a történet simán elviszi a hátán a filmet.
A mellékszereplőkkel sincs gond, ők is rendben vannak véleményem szerint. Holbrooke-ot, Claire egykori ügyfelét (aki nem mellesleg magánnyomozóként is dolgozik és segít Fosteréknek) Mark Wahlberg alakítja, de nagyon jó mellékszerepben tűnik fel James Franco (Pókember trilógia, Az ananász expressz) és Mila Kunis (Meg Griffin eredeti hangja a Family Guy-ból), mint az igazi Tripplehorn házaspár, eredeti nevükön Zacsi és Spuri. Zacsi pedig nagyon bírja Jeanne Tripplehorn-t, ezért használják ezt a nevet. („Igen, láttuk az Elemi ösztönt.”) Valamint megemlíteném még William Fichtnert, aki a kéjenc és perverz Frank Crenshaw államügyészt alakítja a filmben.
A magyar szinkron is igen jól sikerült, itt egyértelműen a két főszereplőt szeretném kiemelni. Steve Carell magyar hangja nem más, mint Kassai Károly, aki egy fergeteges telitalálat lett Carellnek. Tina Fey-t pedig Kisfalvi Krisztina szólaltatja meg szintén hibátlanul.
Egy szó, mint száz, a Párterápia egy szórakoztató vígjáték, humoros és sokszor akciódús helyzetekkel és történettel, valamint vicces és szerethető karakterekkel. Ennyi és ennél nem több véleményem szerint. Ha az ember jól akar szórakozni másfél órán keresztül, akkor érdemes megnéznie, de a film nem váltja meg a világot, bár szerintem ez nem is volt az alkotók célja, csak egyszerűen össze akartak dobni egy jópofa filmet és ezzel sikerrel jártak. És mi az a pendrive? „ Ez komoly? Jó, egy kis adattároló, amit a számítógépbe kell dugni.”
7/10
Utolsó kommentek