A történet szerint adott a főszereplőnk, John Tyree, (Channing Tatum) aki egy, a húszas éveiben járó fiatal katona a különleges alakulatnál és éppen 2 hetes eltávját tölti szülővárosában, a tengerpart mellett, amikor összehozza a sors Savannah Curtissel (Amanda Seyfried). A két fiatal rövid időt tölt együtt, mégis ez az együtt töltött 2 hét elég ahhoz, hogy végleg egymásba szeressenek. John-nak vissza kell mennie a seregbe, valamint Savannah-t is várja a főiskola. Azonban megegyeznek, hogy szerelmük elég erős ahhoz, hogy kibírjanak egy egész évet egymás nélkül, s várni fognak egymásra, addig is folyamatos levelezéssel tartják majd a kapcsolatot, így egy kicsit mégis együtt lesznek, legalábbis lélekben, még ha több ezer kilométer is választja el őket egymástól. Így bőszen elkezdik írni a leveleket és várják a napot, amikor újra találkozhatnak és egymáséi lehetnek. Viszont filmünk 2001 nyarán játszódik és elérkezik a mindenki által ismert nap, 2001. szeptember 11-e, amikor is egy terrortámadás keretében megsemmisül a World Trade Center 2 ikertornya és ezután az amerikai katonákat kirendelik az ellenségessé vált területekre. Így John még kevesebb időt tud Savannah-ra szánni, mivel hazája hadba hívja. A folyamatos távolság és az egymás iránt érzett hiány pedig szerelmespárunk egyik tagját súlyos döntés elé állítja. Ennyit mondanék el röviden a történetről, a többit pedig megtudhatjátok, ha megnézitek a filmet, ami érdemes, tekintve, hogy egy igazán jó filmről van szó. Ehhez a megfelelő szereplőgárda is hozzájárul.
John Tyree-t Channing Tatum alakítja, aki a Step up című táncos-romantikus filmmel vált ismertté, de szerepelt többek között a Közellenségekben, a Bunyóban, valamint a G.I. Joe: A kobra árnyékában. Nem rossz színész, John szerepére ideális választás volt, mivel számomra bebizonyosodott, hogy komolyabb szerepben is megállja a helyét és tud maximálisan korrekt alakítást nyújtani. A Savannah-t megszemélyesítő Amanda Seyfrieddel nálam ugyanez a helyzet. A Mamma mia! című filmben igen jól játszott, kitűnően énekelt, bár nem volt annyira komoly a szerepe, lévén egy musical-vígjátékról volt szó. Viszont ebben a filmben színészi képességeit is megvillantja, hiszen ez egy jóval komolyabb szerep, a film ugyanis romantikus-dráma. A főszereplő színészekkel tehát én maximálisan meg voltam elégedve. Igaz, Tatum hozta a szokásos figuráját, mint a legtöbb filmjében, mégis, itt valahogy több érzelem szorult belé, ami jól jött a kész műnek.
A mellékszerepekben is kiváló színészek játszanak, itt mindenképpen egyvalakit szeretnék kiemelni, akinek az alakítása és jelenléte nélkül a film számomra kevésbé lett volna élvezhető, aki nem más, mint a John kissé autista apját alakító Richard Jenkins. Legutóbb az Égető bizonyíték című filmben láthattuk szerepelni még 2008-ban. Jenkins nagyon hitelesen játszotta szerepét, számomra ő adta a legjobb alakítást a filmben. Igazán jól van megjelenítve az apa-fiú sajátos kapcsolata a két szereplő között. Az apa autista, s egyetlen szenvedélye, aminek hódol az érmegyűjtés.
Összegezve az elmondottakat, a Kedves John-t egy igen jól sikerült filmnek tartom, melyet érdemes megnézni azoknak, akik kedvelik és szeretik a komolyabb romantikus filmeket.
7/10
Utolsó kommentek