A Toy Story 1. része még 1995-ben került bemutatásra a mozikban, s óriási sikert aratott. A Pixar stúdiónak ez volt az első egész estés animációs filmje, előtte pedig CGI kisfilmekkel hívták fel magukra a figyelmet. A Toy Story pedig elindította az egész estét betöltő, computer grafikával, animációval készített, CGI (Computer Generated Images) mozgóképek áradatát. A hatalmas siker után nem volt kétséges a folytatás sem, ám a stúdió előbb letette az asztalra az Egy bogár élete című filmjét, s 1999-ben pedig megérkezett a Toy Story 2. része is, ismét kaszálva a mozi pénztáraknál.
Ezután pedig jó időre jegelték a játékháborút, ám a stúdió az utóbbi évtized legemlékezetesebb és legnagyobb bevételeit hozó animációs filmjeit alkotta meg, úgymint a Szörny Rt.-t, a Némó nyomában-t, a Hihetetlen családot és a Verdákat. A Pixar ezeket a filmeket a Disney-vel karöltve csinálta, ahol a Disney leginkább a pénzt fektette be, ám a Verdák után a két stúdió útjai különváltak, ami nem tartott sokáig, ugyanis hamarosan újra összeálltak, s ezután jött a L’ecsó, a Wall-E és a Fel!. Most pedig, 2010-ben, 15 évvel a Toy Story bemutatása után Andy kedvenc játékai újra visszatértek, ráadásul az immáron kötelezőnek számító 3D-ben.
A
történetről annyit, hogy Andy már nem az a kisfiú, akit az előző filmekből
ismerhetünk, hanem már felnőtt, 17 éves srác lett belőle, aki éppen a
főiskolára készül, s már jó ideje nem játszott a játékaival. Karaktereink
nehezményezik ezt, de ahogy Woody, a cowboy szokta mondani, az a legfontosabb,
hogy Andy számíthat rájuk, bármi is történjék. Már felkészültek arra, hogy a
padláson fogják végezni, ha gazdájuk elmegy, ami így is történt volna, ha nem
lett volna egy kisebb kalamajka, melybe szereplőink rendszeresen
belekeverednek, így végül egy közeli óvodában kötnek ki, ahol szívélyesen
fogadják őket a többi játékok. Woody azonban elindul vissza Andy-hez, a többiek
pedig maradnak. A hely nagyon előnyösnek mutatkozik, azonban nem minden arany,
ami fénylik, s hamar kiderül, hogy az óvodai játékok igen sajátos hierarchiára
épülnek fel, melynek tetején Macó áll. Barátaink, mivel még újak a helyen, a
legkisebb gyerekekhez kerülnek, akik nem bánnak velük éppen kesztyűs kézzel, de
Woody elhatározza, hogy megmenti, és visszaviszi őket gazdájukhoz. A filmben
pedig a poénok, frappáns és látványos jelenetek során ölt formát ez a történet.
A forgatókönyv nagy részét John Lasseter írta, ám a rendezést átengedte Lee Unkrichnak, akinek ez az első önálló rendezése. A Toy Story 2-nél, a Szörny Rt.-nél, és a Némó nyomábannál azonban már közreműködött társrendezőként, így remek választás volt a munkára.
A
filmben az ismerős karakterek kapják a legnagyobb hangsúlyt, azonban az új
szereplők is nagyon ötletesek lettek. Rengeteg játék van a filmben, ez főként
az óvodai színhelyből adódik. A karakterek hangjaira pedig nem lehet panaszunk.
Woody-t (Tom Hanks) Stohl András szólaltatja meg, ahogy azt már megszokhattuk,
s nagyon passzol a hangja a cowboy-hoz. (Mondjuk jót röhögtem volna még, ha
lett volna egy olyan jelenet, ahol Woody leissza magát és beül száguldozni egy
játékautóba, de ez kimaradt, sebaj J
) Buzz Lightyear-t (Tim Allen) Dörner György szinkronizálja, ahogy eddig is
tette, kitűnően. A többi karakternek is nagyon jó szinkronhangokat sikerült
találni és a poénok is jól el vannak találva. Külön örültem, hogy Macó magyar
hangja végül Balázs Péter lett, egyszerűen telitalálat lett a szerepre, valamint
a Gumimacikat is eszembe jutatta, ugyanis annak idején ő szólaltatta meg a
mindig mérges és dünnyögő Gruffi macit. Az én kedvenc karakterem Ken lett, a
Barbie-val való románca és divattébolya nagyon szórakoztató.
A történet és a karakterek mellett a látványra sem lehet panaszunk, nagyon szépen kidolgozottak a szereplők és az egész környezet. A film végén lévő szeméttelepes jelenet pedig kifejezetten látványos lett. A 3D szerintem nem jött annyira át ennél a filmnél.
Véleményem szerint nagyon jól sikerült a Toy Story 3. része, méltó folytatása az előző részeknek és méltó a Pixar hírnevéhez és minőségi filmjeihez is. A történet nagyon ötletes, a karakterek szinte hibátlanok és változatosak, a poénoknak pedig rekeszizmaink sem fognak ellenállni. Egyszóval csak annyit mondanék, hogy lépjetek akcióba, irány a mozi, ha egy kellemes szórakozásra vártok, úgyhogy irány a „végtelenbe és tovább!”
9/10
Utolsó kommentek