Adam Sandler 1999-ben alapította a Happy Madison nevű céget, amelyben napjainkig olyan nevek fordultak meg íróként, színészként mint: Steve Zahn, David Hasselhof(!), Courteney Cox, John Turturro, Dan Akroyd, Rob Schneider, Steve Buscemi, vagy éppen Chris Rock… A stúdió célja egyértelműen a vígjátékok terjesztése, elsősorban olyan arcokkal, akik mind a cég, mind pedig Adam Sandler (baráti) körébe tartoznak. Külön-külön ismerhetjük az imént felsorolt személyeket is és azokat is, akik a Nagyfiúkban szerepeltek. Azonban így, ebben a felállásban egy egészen különleges jutalomökörködés jutott a színészeknek.
Adam Sandler, Kevin James (Férjek gyöngye), David Spade (Kis nagy színész, Egy kapcsolat szabályai), Chris Rock (Halálos fegyver 4.,Mennyé má!, Mindenki utálja Christ!) és Rob Scneider (Tök-ös filmek) most együtt, egymás mellett olvashatók nem csak a való életben de ebben a moziban is. És amikor ezek a nevek kiegészülnek Salma Hayekkel (Frida), Maria Belloval (A szerencseforgató, Erőszakos múlt) és a Coen fivérek férfi múzsájával, Steve Buscemivel, akkor jöhet az igazi káosz.
A film 5 kisfiú nagy barátságáról szól. Lenny (Sandler), Eric (James), Marcus (Spade), Kurt (rock) és Rob (Schneider) osztálytársak voltak gyerekkorukban és együtt játszottak az iskolai kosárlabdacsapatban is. Itt ismerték meg azt az embert, akire mindig emlékeznek, akivel megnyerték a bajnokságot: Buzzer edzőt. Eltelik 30 év és mindenki éli a saját életét távol egymástól. A csapat akkor áll ismét össze, amikor Buzzer edző meghal és a temetés után minden nagyfiú a családjával együtt egy nyaralóba megy.
A gondok ott kezdődnek, hogy az eltelt 30 év alatt mindenki rengeteget változott. Az apukák még mindig jól megértik egymást annak ellenére, hogy különböző társadalmi helyzetben is vannak (Sandler például befolyásos Hollywoodi producer!). A gyerekek azonban teljesen megváltoztak az idők során. Az, hogy nem tudják mi az a ’nagy doboz’ a tévé hátulján, mert csak a plazmatvt ismerik, jól jellemzi a 21. századi gyerekeket. A film azt próbálja bemutatni, hogy a természet, amely régen az otthont és a játszóteret adta a gyerekeknek, ma is szolgálhat ilyen térként, csak meg kell mutatni hogyan.
A film pedig pontosan ezt mutatja meg. A nagy öregek próbálják bemutatni azt, amiket ők csináltak régen, bár ez már nem működik olyan olajozottan mint anno.
A sikerességben nincs hiány. A család összejön, a gyerekek ráéreznek a természet ’ízére’. A legnagyobb erénye a filmnek az, hogy bármennyit lehetne mesélni róla, az legjobb jeleneteket látni kell. Látszik, hogy bizonyos részek és az alapváz meg van benne írva, azonban rengeteg olyan jelenet van, amelyen az is látszik, hogy gyakran csak az éppen aktuális szituáció adta a komikumot. Ez az ami igazából megtetszett benne. A mai határidőkhöz, pénzhez és forgatókönyvhöz szabott megaprodukciók mellett végre egy teljesen felszabadult vígjáték. Annak ellenére, hogy nem mondható kis költségvetésűnek (bár mihez képest?) a 80 milliós büdzsé, csak az USAban 143 milliót hozott.
A film nézése közben az az érzése támad az embernek, hogy ezek a régi jó barátok összejöttek egy hétvégére, vittek magukkal kamerát. Megpróbáltak mindent újrajátszani és megmutatni a srácaiknak, miközben fel is veszik azt.
Bár a kritikai adatok nem is, de a pénzügyi adatok jól mutatják, amit jó látni, azaz hogy szükség van még ilyen produkciókra, még annak ellenére ha Sandler 10 filmjeiből csak 1 is sikerül ilyenre és a vége talán még ennek is túl kusza és érzelmes lett.
Utolsó kommentek