Freeman pedig az örök Tamás bátya karakter, az a fajta színesbőrű legenda, ikon, aki mindig, mindenhol a józan gondolkodású, megbízható és nyugodt jellemet tudja hozni, legyen az barát, cellatárs, sofőr, apa, nagyapa.

A történet két diagnosztizált, épp kemoterápia alatt álló „vénember” kórházi kezelésével kezdődik. Az átlagember autószerelő Carter (Freeman) szobatársat kap, a több kórházi épületet és ellátó-központot is tulajdonló milliárdos Edward (Nicholson) személyében. Edward önnön hitvallásának áldozataként nem kaphat külön szobát, mert nincs privilegizálás az egészségügyben. Álom, legalábbis itthon… A kezelés utáni elkeserítő diagnózis okán Carter összeírja élete listáját, mit próbálna ki még halála előtt. Az örökmozgó és sosem rest aranyifjú Edward unszolására végül csapot-papot hátrahagyva nekivágnak álmaik beteljesítésének. A sok helyszín, dramaturgiai váltások, a képi világból olykor igencsak kilógó vizuális trükkök ugyan kissé megtörik a lendületet, mégis, a film egyedi és öregesen bájos hangvétele egy percre sem fakul meg. Hogy milyen trükkök nem sikerültek? Egy pár példa: vetített arc ejtőernyőzés közben, műpiramisra műháttér előtt való felmászás, autóversenyzés 20 évvel ezelőtti technikai effektekkel, csak hogy tényleg egy-kettőt említsek. Még sincs az emberben hiányérzet. A két legenda hibátlanul árnyalt karaktereikkel, zsémbelős hangvételükkel ámulatba ejtik a nézőt. Bár nem volt nehéz dolguk, hogy nagyot alakítsanak, természetességük és dinamizmusuk okán ódákat zenghetnénk.

A történet magában hordozta a csavart, a változást a megváltoztathatatlanban. Mégis, cseppnyi hiányérzet sem munkálkodik az emberben, annyira természetes módon kapjuk vissza az emberi veszteség ábrázolását Rob Reiner rendezésében. Megannyi romantikus komédiával (romkommal) bizonyította, ért a szívek hullámhosszának manipulálásához: Harry és Sally, Világgá mentem, Szerelem a Fehér Házban, Elvált nők klubja, Azt beszélik. Mégis, a legemlékezetesebb filmje számomra egy cseppet sem romantikus komédiája, de szintúgy Jack Nicholson a főszereplő benne: Egy becsületbeli ügy! Aki látta, láthatta Tom Cruise-t színészi karrierjének delén, mikor még… (szcientológia, no).
 

A mellékszerepek közül valaki igencsak az élre kívánkozik, már ami az említést illeti. Ő pedig nem más, mint Sean Hayes, aki nem mással, mint a Will és Grace szitkom (szituációs komédia) hisztis meleg primadonnájának, Jacknek a megformálásával lett közismert. Itt pedig a ragyogó karakter, Thomas (Edward személyi titkára) vászonra vitelében jeleskedik.

A film nem lesz örök klasszikus, nem lesz világmegváltó gondolatok hordozója, nem fogunk rá generációkon keresztül hivatkozni. Mégis öröm volt nézni minden percben, ahogy két csodálatos ember valami csodálatosan megismételhetetlen varázzsal tölti meg a vásznat erre az alig több, mint másfél órára.

7/10