Annyival jobb volt a helyzet, mint előző nap, hogy tudtam, nem egy terem körül fog forogni a napom. Már a tudat is sokat tud segíteni, lesz mozgástered, nem egyhelyben fogsz lényegében mozogni. 13:15-kor kezdődött az első vetítés, és ami ugyan kissé meglepett, de nem döbbentett meg, az az előző naphoz képest érzékelhetően nagyobb érdeklődés. Mintha a Szemle csak szerdán kezdődött volna.... Nem, nem azt akarom sugallni, hgy kevesen lettek volna kedden, de tény, hgy jóval több embert lehetett látni.
MIndegy, ezen már ne rágódjunk. Megérkezem, leadom a ruhatárba a téli idő miatti felesleges ballasztot, majd összefutok régi kedves egyetemi ismerőssel, aki a cinematrix.hu moziblogjának egyik gyakornoka. Rövid eszmecsere, amjd mindenki dologra, elvégre Szemle van, ráadásul filmes. Első megtekintésre kerülő alkotás Sós Ágnes Őrült szerelem ez című dokumentumfilmje (igen, a tegnapi nap átcsaptam a dokuhoz). Remek film, a terem, mely majdnem rávágom, szokás szerint, fent az emeleten, a téma igencsak vitaérzékeny, a napi korai kezdés ellenére van olyan félház. Rögtön utána rohanok át a szinten a másik terembe, ahol az egyik legjobban várt filmet vetítik, Hajdú Eszter-Gát Balázs alkotását, A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció címmel, 14:30-as kezdéssel. Politikai orientáltságtól függetlenül nagyszerű és érzékeny fimmel van dolgunk, mely ugyan nem képes feloldani a problémákat, nem is a célja, de bemutatja és érzékelteti a mélyben húzódó ellentéteket. A cím is hozzájárult ahhoz, hogy a 20 soros teremben csak az első 3 sort nem töltötték meg az emberek, onnantó viszont elve a terem. Cinematrixos kollégával ismét összefutás, elégedetlenkedés, hogy nem lehet mindenre bejutni (ahogy írja is a moziblogon, a BBC-s gyakornokság biza mindkettőnket érdekelt volna, de a fideszes zsid keresztül húzta terveink ezen részét).
Ezt követően kisebb szusszanásnyi időhöz jutottam, volt idő egy kicsit szétnézni a háztájon... A sajtóiroda standját kb. filmenként érdemes felkeresnünk, mert minden alkalommal tesznek ki valami újdonságot, ergo lassan etetnek be minket.
16:30-kor kezdődik Papp Zsigmond Gábor filmje, a Kémek a porfészekben, mely Rimner András élettörténetével ismerteti meg a nézőt, kiemelve a beszervezését és munkásságát a CIA irányába. Egy korhű dokumentumfilmekkel és atrchív fotókkal illusztrált dokuval van dolgunk, mely egy hazájáért tenni kívánó ember meghurcoltatásának és mind a mai napig tartó szenvedésének lenyomatát közvetíti felénk (7/10)
17:45-től adták Pálos György Ali filmjét, a Mit tudjátok ti, ki vagyok én? címmel. Lényegében felébredt a világ, vagy csak Budapest, és annak is filmszerető része, mert erre a filmre már egy-két üres helyet látva csak, teltház van. Sajnálatomra, annyira ütközött a film egy másik tervbe vett alkotással, hogy nem volt szívem otthagyni ezt, így lemaradtam a Nomád Plázáról, mely Szalay Péter alkotása.
Kissé elszomorodva a ténytől (nem vagyok teremből ki- illetve berohangálós vetítés közben), megvártam, míg elkezdődött Bálint Ibolya Apró örömök című filmje (7/10). A film során megismerkedhetünk a hirdetési újságok és a valóság közti ellentmondásokkal, ügyeskedő kisemberek mindennapi megélhetésért folytatott harcával, de a tehetősebb ügyeskedők seftelésével is. Kapunk ízelítőt a társkereső rovatok működéséről, a jósnők és javasasszonyok munkálkodásáról, galambászok, állattenyésztők, guberálók mindennapjairól. A film témaérzékenysége ugyan adott, de a humor felé való eltolás és abban való útkeresés miatt veszít is a film lehetséges értékeiből.
Véget ért a nap, irány haza, a csütörtöki nap már a játékfilmes szekció alkotásainak sajtóvetítéseit tartogatja.
Utolsó kommentek