Kezdődik minden azzal, hogy hajnal háromig ébren az ember, és van, hogy nem bír kikelni az ágyból időben. Na ez most úgy volt, hogy 11-re keltem ki, így a Pál/FI/lm, a Nem vagyok a barátod, valamint Szirtes János Juliette-je kimaradt számomra. Pedig már a nagyjátékfilmes szekció ment.
Odaverekszem magam 12:45-re, mert Szabó Simon Papírrepülők című filmje, mint első nagyjátékfilm, igencsak érdekel. Nem is csalódom, a terem majd teltház, ami több, mint amire az alkotók számítottak. A film 7 történetszálat mutat be, mellyel a mai 20-30 éves pesti közösségek életébe nyerünk bepillantást. Alternatív, underground, ki minek nevezi, hogyan kategorizálja. A filmre egyáltalán nem mondható, hogy low-budget, pedig bevallás szerint 12 millióból forgatták, a többi az barterpénz. Remek, egységes látványterv, a zene és a képi világ egymásra reflektálása, legyen az kameramozgás vagy aláfestés, egy percre sem csorbul a film. Mivel 3. sorból néztem, olykor túlvezérelt volt a kamerarángás, de a kézikamera esetén senki se várjon stabil nagytotált és még kevésbé fix kameraállást. Személy szerint a film teljes mértékben hatása alá vont, kifejezetten éber állapotban tartott az, hogy a történetszálak külön időegységben működtek, nem volt egységes felvázolás, hanem mindenhol a következő jelenetet építették be. Csak több szálon futó, de lineáris történetvezetése zseniálisan bevált, hitelesebbé és elmélyítettebbé tette a mikrotragédiák sorát. A lineáris vezetést nagyban mélyíti a képek egy snittben való rögzítése, semmi vágás nincs a jeleneteken belül. Olyan tragédiák szemtanúivá tesznek minket, melyek során mi sem tudnánk mást tenni, mint menekülési útvonalat keresni. Ahogy a kezdő képsoroknál a Szabó Ervin-idézet egy sora ide illesztve összefoglalja a filmet:
"Mindenki hajtogatja a magáét."
A film ugyan egy órás késéssel kezdődött, a MOM Parkban az idei Szemlén lassan megszokottá vált, technikai problémákkal való viaskodás okán, a késésben lévő premier mit sem vont le a film értékéből, a 8/10 simán odaadható, a 9/10 sem lehetetlen...
A film után kis sajtóbeszélgetés az alkotókkal, ami azonban sok újdonságot nem tartogatott. Olyan lett volna Kárpáti Gyuri (Mozinet) részéről, hogy alapos sajtóinterjúként van a fejében, az alkotók azonban nem erre voltak készülve. Sokszor, szó szerint csak bámultak ki a fejükből, ami nem feltétlenül az ő hibájuk.... Operatőri munka elismrésre méltól, a RED-technika 35 milliméteresre való nagyítása meg sem látszik a szélesvásznon. Zeneileg érdemel még szót a produkció, a zenei tökéletesség, mely kell a filmbe, fantasztikusan megvalósul. Előadók közül, többek közt Ozon, Ekaros, Bal, Norm és Nightkore érdemel említést.
A rögtönzött kiterelés után máris rohantunk vissza, igaz, már jóval kevesebben, de még így is volt 2/3 ház, Daniel Young Pinprick/Lányszoba című filmje vlt a soron következő alkotás. A sztori Magyarországon játszódik, egy itt élő angol család drámáját mutatja be, thrillerbe ágyazva. A 15 éves lány egy szökött fegyencet rejteget a szobája gardróbjában, aki eleinte iránta érdeklődik, de a lakásban járkálva egyre jobban felkelti érdeklődését a lány anyja. A történet kifordításával kamaradrámát kapunk, mely rengeteg belső felvételével, szűk tereivel és beállításaival remekül megfelel a műfaj szabályainak. Elidegenítő, hogy magyar szó csak a férfi, Paul (Nagy Ervin) kiszólásaiban hallhatóak. A kezdeti Lolita-történet során a lány feltörekvő nagylányból, a sebzettség és csalódás okán a gyermeki tizenéves lány énjére vetkőzik vissza. A dráma és a thriller összefonódik, vajon kiderül-e az igazság, sikerül-e kibogozni a szálakat és feloldását találni a helyzetnek.
A film nagyszerű szórakozást nyújt, magyar fronton meg pláne, a szépséghiba, hogy mindezt egy amerikai szerzőrendező tollából. A film 6/10, de ez fokozódhat, ha önmagában lett volna megtekintve, talán 7/10, de a Papírrepülők után egyértelmű, 2 osztályzat különbség van a két alkotás között... már a szerző értékítélete szerint.
Az utolsó játékfilm, a Príma primavera Edelényi János rendezésében el lett halasztva hétfőre, hogy a sajtósok hada átérjen a Kongresszusiba, a hivatalos megnyitóra. Nos, jómagam vagyok annyira szürke, hogy egy ilyen Szemle engem csak filmnézésre ösztökél, az ilyen csinnadratta nem az én világom.
A mai nap péntek teljes mértékben offolva lett, kell az embernek feltöltődés, valamint az igazán érdeklődésemre számot tartó filmek ezután jönnek, azaz szombaton.
Utolsó kommentek