A film az iraki háború idején játszódik, pontosan 2004-ben, s a Bravo századot kísérhetjük el a különböző küldetéseik helyszínére, ahol szembesülhetünk a háború borzalmaival. A film cselekménye valamivel több, mint egy hónapot ölel fel, ennyi idő van hátra ugyanis a Bravo század szolgálati idejéből. A katonák feladata pedig a küldetéseik teljesítésén túl nem más, mint maga a túlélés. A csapatban 3-an vannak, egy jól összeszokott társaságról van szó. A film egy sikertelen küldetés keretében veszi fel a fonalat, melyben elhalálozik a csapat legfontosabb embere, Matt Thompson őrmester (Guy Pearce), bombaszakértő. Ezután a csapat egy új taggal bővül, William James őrmesterrel (Jeremy Renner - Oscarra jelölték a szerepért a legjobb férfi főszereplő kategóriában), aki átveszi Thompson őrmester helyét és a csapat irányítását. Ő lesz az új bombaszakértő, s a film során láthatjuk majd, hogy igencsak érti a dolgát.
A film hangulatát véleményem szerint már az első jelenet megadja, s a bő 2 órás játékidő során a különféle küldetések teljesítését követhetjük figyelemmel. Ez végletekig feszült és izgalmas események sorát jelenti, ráadásul a küldetések igen változatosak azon belül, hogy a legtöbb esetben bombákat kell hatástalanítani.
SPOILER (Nekem a személyes kedvencem, amikor megpróbálják megmenteni azt a szerencsétlen iraki férfit, akire egy rakás bombát aggattak, valamint a sivatagi mesterlövészes jelenet.) SPOILER
Számomra a főszereplők személye telitalálat volt, jól kiegészítik egymást, értem ezt az alatt, hogy kezdetben James őrmester túlságos “amerikai-faszagyerek-vagyok” hozzáállása nem tetszett, de ahogy haladunk előre a filmben, ahogy látjuk a különböző küldetések veszélyeit, mi magunk is beláthatjuk, hogy szereplőink bármikor feldobhatják a bakancsot, akkor meg úgy is mindegy, hogy hogyan állunk a dolgokhoz, amikor ilyen közel a Kaszás. James őrmester nyugodtságát jól ellensúlyozza Eldridge (Brian Geraghty) karaktere, aki halálfélelme miatt pszichológushoz is jár. Számomra ő jelentette a csapat legérzékenyebb pontját. A csapat 3. tagja, Sanborn (Anthony Mackie) pedig a parancsokat a végletekig teljesítő katona, aki nem ért egyet James hozzáállásával. A szereplők így tehát jól működnek egymás mellett, ezt kiegészítik a pofás akciójelenetek, valamint kapunk csipetnyi információt katonáink magánéletéből, így a The Hurt Locker egy igen komoly, élvezhető és hiteles filmmé válik.
A hangulat engem beszippantott, a kézikamerák használata pedig telitalálat, olyan érzést ad, mintha egy dokumentumfilmet néznénk, ami kellőképpen hitelessé teszi a filmet. Sőt, igazából az tetszett a legjobban, hogy mennyire hitelesen adta vissza a film a háborús hangulatot, piros pont a rendezőnek, pontosabban rendezőnőnek, aki nem más, mint Kathryn Bigelow. Érdekes volt egy ilyen kemény témát egy női rendező szemével látni, de a végeredmény jól működik. Bigelow-t még volt férje, James Cameron bátorította, (1989-1991 között voltak házasok) hogy rendezze csak meg ezt a filmet, s nyugodtan mondhatjuk, hogy igen jó döntés volt. Cameron egyenesen azt nyilatkozta, hogy ez a film lehet az iraki háború “Szakasz”-a (1986-rendezte Oliver Stone).
Ahogy pedig maga Bigelow fogalmaz: “A háború kicsi, mocskos titkai azok, amelyek az emberek többségét érdeklik. Megpróbálom kibontani, hogy miért, és megnézni azt, hogy mit jelent hősnek lenni a a 21. század harcaiban.”
Így a végére, lezárásként én egy 9/10-et adnék a filmre. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog teljesíteni az Oscaron.
Utolsó kommentek