A kézikamera lényegét pontosan az adja, hogy olyan közel tudunk kerüli a látványhoz és annyira magunknak érezzük a szerepet, hogy szinte érezzük a kamera súlyát a kezünkben és majdhogynem az az ember érzése, hogy ő maga irányítja a figyelmet. Ez az egyik legnagyobb előnye a pontos, megtervezett beállításokkal szemben. Természetesen ez egy kosztümös- romantikus filmnél teljesen felesleges lenne, viszont a horror műfaja, amely manapság már csak a vámpíros-vérszívós-hatalomratörős, esetleg valamifajta poszt-apokaliptikus-életbenmaradós-harcolós filmekben fullad ki, bátran meríthet az adott technikai eszköz érzelmi hatáskeltő eszközeiből.

Szakmai elismertségben talán nem is, de anyagilag mindenképpen érdemes a horror műfaját ilyen módon forgatni. Az adatok legalábbis ezt mutatják. Az Ideglelés első része 60,000 dollárból, a Paranormal Activity 15,000 (!) dollárból készült. Az előbbi több mint 248 millió, az utóbbi több mint 192 millió dollárt hozott világszerte. Azonban a milliós tételű büdzséből (amely még mindig nevetségesen alacsony) készülő alkotások sem vallanak kudarcot, csupán nem ezerszeresét, hanem esetleg csak hat-hétszeresét hozzák vissza a készítési költségnek.
Ilyen ismeretek mellett nem véletlen, hogy Paco Plaza (Farkasvadászat) és Jaume Balagueró (Hideg csontok, Darkness), spanyol rendezőpárosunk, nem féltek belevágni fejszéjüket egy hasonló filmbe.
A Rec első részét 2007-ben készítették el, itthon viszont csak 2009. január 1-jén mutatták be.
Az alapsztori az volt, hogy egy riporternő és operatőre egy műsort készít a tűzoltók mindennapjairól, ún. „real-world” formában, vagyis éjjel nappal velük vannak, és mindenhova követik őket. Az egyik segélyhívás után azonban, egy épületben rekednek, melyet karanténba zárnak. Az izgalmat azonban a bentről fenyegető, fertőzött lények adják.
A Rec nagyon izgalmas és érdekes volt az első felében. Sajnos ezt nem sikerült fenntartani a film közepében is, ám a végére így is elég félelmetes negyed óra jutott, lezáratlanul…

A Rec 2 pedig pontosan ugyanonnan folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Most már kommandósok érkeznek az épületbe, akikhez egy fura parancsnok is csatlakozik. A kézikamerás dolgot sikerült felpörgetni egy kép a képben funkcióval, vagyis minden egyes kommandós külön kamerával rendelkezik, amelyet külön-külön követni tudunk. Talán (?) ezzel sikerül is valamennyire kompenzálni azt, hogy a rettegés, amelyet a civil személyek helyzetébe való beleképzelés okozott az első részben, azt most teljesen kiiktatták a kommandósokkal. Azzal, hogy megpróbálták elhitetni a nézővel, hogy lehet jobban, de legalább ugyanannyira félni pár állig felfegyverzett kommandóssal, mint néhány riporterrel, igazán bagatell kísérlettel próbálkoztak.
Sajnos meg is magyarázzák nekünk, hogy miért vannak ott, mit keresnek, és mi is történt. Lényegében itt veszett el minden félelemérzet. A túl erőltetett comment-movie (magyarázó-film), amely gyakori hibája a folytatásoknak itt is csapdába ejtette a rendező párost. Arról nem is beszélve, hogy lezárását tekintve ismét csak hiányos, amely egy újabb folytatást eredményezhet.
Nem akarom megint a folytatásokat szapulni, de kétségtelen, hogy a Rec klasszisokkal előzi meg utódját, azonban a második rész is tartalmaz néhány kötelező látnivalót, amely ennek ellenére erőtlenül pereg a sokat látott és tapasztalt néző szeme előtt.
Utolsó kommentek