Facebook

Twitter

Segítőink

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

Feedek

I Love You Phillip Morris

2010.08.12. 11:24 bazsa88

A homoszexualitás kendőzetlen bemutatása napjainkban fénykorát éli, azonban elég messzire nyúlik a szexualitás eme válfajának története. Manapság olyan (direkt kihívóan szexualitásra építkező) filmekben (Túl a barátságon), sorozatokban (Spartacus – Vér és homok) jelenítenek meg meleg párokat, esetleg szexuális jeleneteket, amelyek nem csak az undort egyesek de az elismerést is kiváltják a szakértők szemében. És akkor még nem is beszéltünk az egyre bővülő pornószájtok, egyre bővülő kínálatával. Az I Love You Phillip Morris viszont nem a szexualitással foglalkozik (egy-két jelenet azért látható de azok is viccesebb formában), inkább egy olyan romantikus drámára építkező stílust próbál meg felvenni, amely a nézőben szolidaritást vált ki, olykor üdítőként ható komikus elemekkel.

 

Amikor a film címét először meghallottam, azonnal az azonos nevű dohánymárka ugrott be, és vagy valamilyen nagyon komoly önpusztító, lehangoló film, vagy pedig egy totális nagy állatság egy érdekes vígjátékban. Igazából egyik sem jött be, mert valahogy mindkettő stílusjegyből tartalmaz a film (inkább azt mondanám: valahogy elhiteti, hogy a dolgok így állnak, majd az ellenkezőjével mutat rá a valóságra).

Megcsodálhattuk Sean Penn Oscar-díjas alakítását meleg politikusként a Milkben, láthattuk már Keanu Reevest lázadó prostiként az Otthonom Idahoban, láthattuk Ewan McGregort csoffadt, lecsúszott narkósként a Trainspottingban, Padawanként Liam Neeson oldalon, mint Obi-Wan Kenobi, Jim Carreyt gumiarcú bohócként az Ace Venturaban, sőt komoly szerepekben is (Egy makulátlan elme örök ragyogása). A közös mindegyikükben az, hogy játszottak már meleget. Az első két esetben az elismerés sem maradt el, de az, hogy McGregor és Carrey hogy iratkozik fel egy párként az ő vagy éppen Ledger és Gyllenhaal és nem Sandler és James (Férj és férj) mellé, ez az alakítás mutatja meg.

 

A sztori kicsit őrült, kicsit börtönös, kicsit szerelmes és van benne egy csipet DiCaprio-féle Kapj el, ha tudsz! is. Steven Russell rendőrként éli életét szőke, mélyen vallásos feleségével és kislányukkal. Egy nap azonban elege lesz az egészből és elhatározza, hogy úgy fog élni, ahogy mindig is szeretett volna: meleg lesz. Itt jönnek a képbe a csalások, amelyekkel pénzhez jut csupán azért, hogy párját elkápráztassa és boldog életük legyen. Sajnos egy idő után ezek kiderülnek és Russell börtönbe kerül. Itt ismerkedik meg Phillip Russelel, akibe első látásra beleszeret. Egy rövid levelezés után cellatársa lesz és egy egész kellemes ’életet’ alakítanak ki a börtönfalakon belül, később pedig azon kívül is. A probléma csak az, hogy Russell nem tudja feladni előző életvitelét, és a börtön után is csalásokkal próbálja fenntartani kettejüket.

 

Russell figurája igazán érdekes abban a tekintetben, hogy gyakorlatilag mindent meg tud tenni annak ellenére, hogy élete nagy részét börtönbe tölti.

A szerelem áll itt a középpontban. A körül forog az egész történet, az mozgat mindent. Russell azonban valahogy a nagy szerelem közepette folyamatosan elveszik azokban a dolgokban, amelyek számára az életet jelentik. Igazából kettős figura ő, aki nem tudja eldönteni, hogy szerelmes legyen, vagy azzal foglalkozzon, amihez ért. A munkáért esténként egyedül hagyja Morrist, amikor pedig forró a talaj, mindent megtesz érte.

Morris mint egy jóravaló feleség, otthon ül és várja, hogy a férje dolgozzon, miközben kiélvezi azt, hogy egész nap a lábát lógatja. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szeretné társát. Igazából kettejük kapcsolata nem törpül el a fiú-lány kapcsolatok mögött sem.

 

A film kapcsán nem kell kemény ’börtönfilmre’ gondolni, ahol szappanok repkednek a tusoló padlózatára, nem kell nyálcsorgatós romantikus drámákra gondolni. Azt kell mondjam Carrey próbálkozásai a komolyabb filmek terén felemásnak mondhatók, azonban egy ilyen film, mely igazából sem nem komoly sem nem vicces tökéletesen példázza az életutat és azt, ahogy ő is megpróbált abból amihez ért (vígjátékok) kitörni egy olyanba, ami kétséges. Valahogy megragadva a kettő között (de itt tökéletesen működtetve ezt).

McGregor felnőtt, igaz 39 évesen illik is. Mindent elmond napjaink legfelkapottabb férfiszínészéről, hogy míg 2008-ban 2 filmben szerepelt, addig 2009-2011 között 12(!) filmben volt és lesz látható. És még azt sem mondhatjuk róla, hogy hullámzó teljesítménnyel játszana, mert mint eddig és valószínűleg ezután is mindig illik rá a szerep, vagy úgy csinálja, hogy illjen.

 

Akik nem tudnak elvonatkoztatni magától a homoszexualitástól, valószínűleg az I Love You Phillip Morris nem fogja elnyerni tetszésüket. Carrey és McGregor viszont olyan csodát varázsolt a kockákra a film során, amely annak tekintetében, hogy a film megtörtént  események alapján történt és a személyek valószínűleg ma is élnek, a néző akarata ellenére is két főszereplőnk arcát varázsolja szeme elé, ha Steven Russellre és Phillipp Morrisra gondol.

 

IMDb: 6.8

Rottentomatoes: 81%

 

A bejegyzés trackback címe:

https://myopinion.blog.hu/api/trackback/id/tr372216575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása