Jelen írásunk tárgya egy már igencsak koros film, melyet már több, mint 20 évvel ezelőtt mutattak be a mozikban, mégis számomra halhatatlan és örök klasszikussá vált, s ennyi idő alatt sem vesztett semmit sem a varázsából. A cikk pedig igencsak aktuális, hiszen ezen a napon végre nálunk is elérhetővé vált DVD-n. Akkor vágjunk bele, vagy úgy is mondhatnám: „It’s showtime!”
Tim Burton tagadhatatlanul már az élő rendezőzsenik közé tartozik, aki filmjeit mindig maximális odafigyeléssel és műgonddal rendezi, kialakítva műveiben egy sajátos, bizarr, groteszk, sokszor gótikus világot, melyek igazán különlegessé és egyedivé teszik filmográfiáját. Nem rejtem véka alá a véleményemet azzal kapcsolatban, hogy szerintem Tim a világ legjobb rendezője, s az iránta érzett rajongásomon és tiszteletemen talán csak az ő maximális művészi adottságai és csodálatos filmjei tesznek túl.
A bizarrság és groteszkség már gyermekkora óta jellemezte a kis Tim-et, s felnőtt korára a Disney stúdiónál alkalmazták rajzolóként, de a sötét hangulatú képei hamar kicsapták Disney-ék biztosítékát. 1982-ben rendezte meg legendás animációs rövidfilmjét, a Vincent-et, majd 1985-ben készíthette el első egész estés moziját, a Pee Wee nagy kalandját. Itt már sok helyen felismerhetőek azok a jegyek, melyek a későbbi Burton-filmekben visszaköszönnek, s érdekességképpen ez a film is pont ma jelent meg DVD-n nálunk, a Támad a Mars!-al egyetemben. (Hozzátartozik, hogy ez az egyetlen Burton film, amit nehezemre esik végignézni, mert Pee Wee karaktere olyan idegesítő, hogy az őrületbe tudnak kergetni vele.) És a Pee Wee után, de még a szintén legendás sikerű Batman (1989) előtt Tim megrendezhette 1988-ban második nagyjátékfilmjét, mely nem más, mint a Beetlejuice.
Beetlejuice egy „bio-ördögűző”, aki segít a szellemeknek, hogy azok megszabaduljanak a kellemetlen élő vendégektől. A filmben ugyanis megismerkedünk a Maitland házaspárral, Barbarával és Adammal, akik sajnos egy autóbaleset következtében vízbe fulladtak, s szellemként tértek vissza hatalmas házukba. Otthonukat azonban eladták, s a vevők egy yuppie család tagjai. Szellem párunknak nem tetszenek ezek az emberek, kiváltképpen a nő, és annak közeli barátja, Otho és elhatározzák, hogy elijesztik az idegeneket a házból. Időközben megismerkednek a család legfiatalabb tagjával, Lydiával, akit megkedvelnek. Viszont az ijesztgetős móka nem igazán sikerül, s a lakók egyáltalán nem ijednek meg, sőt mit több, az egész városból látványos szellemparkot kívánnak létrehozni. És itt jön a képbe Beetlejuice, hogy „bio-ördögűzőként” költözésre bírja az alkalmatlankodó yuppie-kat. És a mókázás ezúttal nem marad el…
A film nagyon erős látványvilággal rendelkezik, s bizony a forgatás idején a CGI még eléggé gyerekcipőben járt, így a műben látható trükkökben számítógépes grafika nem található. A CGI helyett ebben az időben még előszeretettel alkalmazták a stop-motion animációt, melynek legnagyobb mestere Ray Harryhausen volt. Az igazán bizarr jeleneteket, mint például a sivatag, benne az óriáskukaccal ilyen technikával vették fel, s jól látható, hogy bizonyos jelenetekben a gyurmát használták. Ezen gyurma figurák stop-motion-ös technikával való alkalmazása nem állt távol Burton-től, gondoljunk csak a Vincent című animációs rövidfilmjére, mely hasonló technikával készült. (1993-ban pedig ezzel a technikával álmodták vászonra a Disney legkultikusabb gyurma animációját, a Henry Selick által rendezett, Tim Burton történetéből és agyszüleményeiből készített Karácsonyi lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas) című művet.) Látszik rajta a darabos mozgás, de ebben az időben még szinte ez számított a legjobbnak, a mai CGI filmek mellett pedig üdítő nosztalgia ilyen technikával megörökített műveket nézni.
A film látványvilága számomra leginkább a túlvilágon tett látogatással tette fel az i-re a pontot. A jelmezek, kosztümök és sminkek profi munkára vallanak, valamint az életre keltett karakterek ebben a részben a legszórakoztatóbbak. A túlvilág színei és lakói pedig számomra megelőlegezték a Halott menyasszony-ban (2005) idézett színeket és látványt.
A színészek is egytől egyig remek választásnak ígérkeznek. És nem is csalódunk bennük. A fiatal házaspárt Geena Davis (A légy (1986), Stuart Little kisegér- filmek) és Alec Baldwin (Egyszerűen bonyolult- 2009, Pearl Harbor- 2001, Az Aviátor- 2004, 30 Rock sorozat) személyesíti meg kiválóan. A házat felvásárló család tagjai is remek karakterek és az őket megformáló színészek, Catherine O’Hara (Reszkessetek betörők!- 1990) és Jeffrey Jones (Ed Wood- 1994, Az Álmosvölgy legendája- 1999) is remekelnek. A mű egyik legjobb karaktere kétség kívül a Winona Ryder (Ollókezű Edward- 1990, Drakula- 1992, Kisasszonyok- 1994, Alien 4. Feltámad a halál- 1997) által megformált lány. Megjelenésében és tetteiben is tipikus Burton- karakter.
A film alfája és omegája azonban a címszereplőt, Beetlejuice-t alakító Michael Keaton. Fantasztikus alakítást nyújt a szerepében, lejátszva mindenkit a színről, még úgy is, hogy gyakorlatilag ő szerepel a főszereplők közül a legkevesebbet a vásznon. (A film feléig például nem is tűnik fel.) De amikor megjelenik, azok a legemlékezetesebb jelenetek. Keaton a közönség és a szakma elismerését is megnyerte ezzel a szereppel, valamint később Burton őt kérte fel Batman megformálására, ami hatalmas sikernek bizonyult. (Mondjuk a Beetlejuice nézése közben mindig eszembe jut, hogy mi lett volna, ha Johhny Depp és Tim Burton nem az Ollkókezű Edward kapcsán találtak volna egymásra, mint alkotótársak, hanem Depp alakította volna Beetlejuice-t. Lássuk be, Depp-nek nagyon is fekszenek a kicsit, vagy nem is kicsit hibbant karakterek, mint például: Ollókezű Edward, Ed Wood, Willy Wonka, Jack Sparrow kapitány, Sweeney Todd, vagy éppen a Bolond Kalapos.) De Keaton érdemeit mindenképpen szem előtt kell tartanunk, tényleg nagyon jól játszik a filmben.
A zenére is külön ki kell térnünk, ugyanis Tim Burton Johnny Depp mellett egy másik személlyel is szinte mindig együtt szokott dolgozni, ez az ember pedig nem más, mint a világ egyik legjobb filmzeneszerzője, Danny Elfman, aki fantasztikus, kissé baljóslatú zenét varázsolt a film alá, növelve annak az értékét.
Egy szó, mint száz, a Beetlejuice című film egy örökérvényű klasszikus, még több, mint 20 év után is sikerült megtartania varázsát, amihez a remek zene és látványvilág maximálisan hozzájárult. A DVD-n sajnos nincsen sok extra. 3 Beetlejuice rajzfim epizód kapott helyet a korongon, pedig szívesen megnéztem volna pár werkfilmet, hogy hogyan is hozták össze a filmet. Viszont, ha a film jó is, a DVD extrák hiányosságai miatt levontam egy pontot, de mindenképpen érdemes megnézni ezt a fantasztikusan bizarr mozgóképet. „-Beetlejuice! Beetlejuice! Beetlejuice!
-It’s showtime!”
9/10
Utolsó kommentek