.jpg)
Clive Owen tavalyi ausztrál-angol drámája finoman fogalmazva sem nevezhető nagy kasszasikernek. Az Anyátlanok azonban nem is nagy blockbusternek indult. A film megpróbálja bemutatni egy angol család életmódját Ausztrália vadregényes tájain, ahol reggelente az állathangok a vekker és az ablakból kinézve ugrándozó kenguruk hada vár. Mindezek pedig úgy tálalva a néző elé, hogy a Warr család egy sajnálatos tragédia révén, igencsak különös helyzetben találja magát.
Az Anyátlanok egy családot mutat be beleértve azok mindennapjait és beleértve az átlagosnak mondható családi munkamegosztást is: az apa sokat utazik, mivel újságíró, ezért az anyának gyakorlatilag ’csak’ a ház körüli munkák jutnak. Álomhelyzet, mondhatná egy magyar feleség, azonban a boldog családi idillt beárnyékolja egy sajnálatos – napjainkban egyre gyakoribb – betegség, a rák. Katy, Joe felesége, Artie édesanyja hosszadalmas szenvedés után nyer megváltást, akarva-akaratlan magára hagyva férjét és fiát.
A film az apa szemszögéből próbálja bemutatni, hogy mennyire nehéz lehet a gyereknevelés anya nélkül. Minden olyan helyzet, amely régen apróságnak tűnt, most nehéz feladat elé állítja az apát.
Rendezőnk, Scott Hicks nem az apák hibáira, és az elhanyagolt családok bemutatására akarja építeni moziját. Csupán egy ritka de annál nehezebb helyzetet akar bemutatni. Az apa mindent megtesz azért, hogy fia anya nélkül is felnőhessen. A sokszor túlzott engedékenység még gyakran irritálhatja is a nézőt. És akkor nem csak a hatéves Artiera gondolok, hanem az Angliában, előző feleségénél élő Harryre gondolok. A gondok tömkelege ugyanis csőstül jön Katy halálával. Joenak egy egész háztartás vezetése jut, miközben Artie és a tinédzserkorú Harry semmilyen segítséget nem nyújt számára. A hiba viszont abban keresendő, hogy Joe nem is várja el.
Ha fentebb említettem már az apák hibáit, akkor megint csak előhozakodnék vele, ugyanúgy mint ahogy a film során is felötlött bennem sokszor.
Joe sajátos nevelési elvei között kevés szabály szerepel. Csupán amit mond, azt kell betartaniuk a fiúknak. Ez viszont általában nagyon kevés, vagy nem is kerül betartásra.
A film tehát több mint 100 perces játékidőn keresztül próbálja megmutatni egy magára maradt apa keserves próbálkozásait egy család helyreállításában. Végig az idilli felé haladunk és a konklúziót lehet sikernek elkönyvelni, a néző tudja mennyi munka van még hátra, amely már nem kerül bemutatásra.
Ha már említettem a rendezőt, Scott Hickset néhány szót róla. Karrierjét rendezőként a 70es években kezdte kisebb mozikkal és TV sorozatokkal. Az első nagy sikere az 1996-os Ragogyj! című film, amelyért az Oscaron és a Golden Globeon legjobb rendező jelölést, és ugyancsak az Oscaron legjobb forgatókönyvíró jelölést kapott 1997-ben. És bár ez után (és az Anyátlanokat kivéve) nem sok említésre méltó rendezése akad, az Ugandai születésű Hicks 2012-re Zac Efronnal forgatja majd a The Lucky One című drámát.
A legizgalmasabbnak ígérkező dolog a film castjának olvasása során azonban Clive Owen neve lehet. Láthattuk őt megcsalt férjként a Közelebb című moziban Jude Lawval, Julia Robertsszel és Natali Portmannel, amelyért a BAFTA-díjátadó A Golden Globe-díjátadó 2005-ös kiírásában övé lett a díj a legjobb férfialakításért. Egy évvel azelőtt pedig ugyanezt a díjat zsebelhette be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon a 48 éves angol színész. Ezután indult be igazán karrierje. Időrendben a következő filmekben kapott főszerepet: Artúr király, Kisiklottak, Az ember gyermeke, A belső ember, Golyózápor, Elizabeth: Az Aranykor, Kettős játék. És bár előfordulnak közöttük kisebb nagyobb bukások is, Clive Owen én a manapság legfelkapottabb színészek közé sorolnám (mint már tettem ezt korábban Ewan McGregorral). Ami felkapottá teszi az pedig nem más, minthogy mindegy milyen szerepet kap, tökéletesen magára tudja alakítani. Az Anyátlanokat nem mondanám a legjobb filmjei közé, játékában azonban semmi kivetnivalót nem találtam.
Az Életed nagy kalandja felnőtté válni hangzatú alcím érdekes dolgokat sejtet, azonban itt nem egy általános problémákkal foglalkozó történettel van dolgunk. Egy különleges helyzetben történő férfi életébe nyerünk bepillantást, aki egy különleges gyerekneveléssel próbálkozik. Azt döntse el mindenki maga, hogy mennyire lehet sikeres ha kicsit belegondol (esetleg kipróbálná).
A filmnek egyetlen hibája, hogy a sok különlegesség (és ebbe beletartozik Ausztrália külön[ös] világa is) miatt nehéz beleképzelni magunkat a helyzetekbe, ami pedig ennek a szórakoztatóiparnak/művészetnek a feladata lenne.
Utolsó kommentek