Trilógiává bővült a Step Up sorozat, melynek első része 2006-ban került a mozikba az akkoriban még elég ismeretlen Channing Tatum főszereplésével, Anne Fletcher (A 40 éves szűz) rendezésében. Két évre rá gondoltak egyet az alkotók a Streetdance – Step Up 2-őt, amelyet már Jon Chu rendezett. Két évre rá pedig (mit ad Isten?) elkészült a harmadik rész ismét utóbbi rendezőnk által, amelyhez az alkotók a biztos siker érdekében a 3D-s technikát alkalmazták. Az anyagi siker nem is maradt el, hiszen az augusztus 6.-i megjelenése óta eddig 113 milliót hozott a 30 milliós büdzsé mellett. A történet egyediségét és színvonalát tekintve azonban egyre inkább leágazóban van a Step Up filmek sorsa. Egy kis áttekintés: (első helyen az IMDb értékei, második helyen a Rottentomatoesé)
Step Up – 6.1, 19%;
Step Up 2 – 5.6, 25%;
Step Up 3D – 4.4; 48%
Abból a szempontból mindenképpen megosztóak lehetnek a vélemények, hogy mit is tekintsünk egy filmnél kiindulási alapnak. Kezdetben ugye már az is nagy dolognak számított ha lefilmeztek egy kapualjból kitóduló munkáscsoportot. Aztán jöttek az egyre különlegesebb képek, a művészfilmek. Az utóbbi idők tendenciája pedig a minél érdekesebb történet elmesélése lett (és nem mellesleg a mozilátogatók érdeklődését is ez tartja leginkább fenn). A 3D-s mozi megjelenésével azonban minden felborult. A látvány olyannyira a középpontba került, hogy az egyszeri mozizó nem is figyeli mi miért van, hiszen az elé tárulkozó képek teljesen rabul ejtik. A következőkben valahogy úgy próbálom véleményezni a filmet, hogy lesz benne egy Step Up 3 blokk, valamint egy Step Up 3D blokk. A végeredményt pedig döntse el mindenki maga.
Azt a dolgot nem vitatom, hogy manapság már nem egyszerű különleges és egyedi történettel előállni. A 3D pedig a klisémozik segítségére sietve próbálják kirángatni őket a … onnan. Az Avatarnál fordult az elő, hogy ha nincs a csodálatos látványvilág (azaz mínusz 1D), akkor gyakorlatilag élvezhetetlen. Hiszen a tökéletes klisémozi megtestesítője. Lop egy kicsit innen, egy kicsit onnan, majd ezt bele a 3D és kész a kasszasiker. A Step Up 3D esetében is tökéletesen ez működik.
A története annyi, hogy van egy Moose nevű srác, aki New Yorkba érkezik egyetemre Camille nevű barátnőjével. Moose hátrahagyva a középiskolás táncos múltat, megígéri hogy a mostantól a tanulásnak szenteli idejét. Azonban ez nem jön neki össze. Gyorsan belecsöppen a Kalózok néven futó táncbandába és minden szabadidejét tánccal tölti. A banda feje Luke megismerkedik Natalievel, akivel egyre közelebbi kapcsolatba kerül. Nem nehéz kitalálni, hogy a banda nem egyedülálló, legnagyobb ellenségek a Szamurájok csapata, akinek feje egy volt Kalóz és Luke volt barátja. A Kalózok a Barlang nevű helyen gyakorolnak, amely azonban a tartozások miatt elárverezés sorsára jut. Egyetlen lehetőségük marad, hogy megtartsák kedvenc helyüket, a World Jam amelynek fődíjával rendezhetnék a tartozást.
Ez a sztori ránézésre is elég laposnak tűnik, hát még megnézve. A legrosszabb az egészben az, hogy amikor a néző megnéz egy jelenetet, azonnal lejátssza rá fejében a válaszokat, és be is jön.
Ennél többet nem is foglalkoznék a történettel, lássuk azt amiért érdemes lehet megnézni.
A Step Up 3D a Cameron által is használt Pace Fusion 3D kamerákkal lett felvéve, tehát nem egy átkonvertált filmmel van dolgunk. Képileg így azt lehet mondani, hogy tökéletes lett. A közeli képek is ugyanolyan élesek, mint a háttérben és gyakorlatilag tisztább mintha otthon DVDznénk (aki látta az Avatart 3Dben, annak nem kell bemutatnom).
Sajnos volt néhány erőltetett jelenet, amelynél az volt az érzésem, hogy ha nem 3Dben került volna mozikba, nem lett volna benne a végleges vágásban. Úgy próbáltak látványcentrikusak lenni, hogy nem illett a képbe. A képekben azonban egyáltalán semmi kivetnivaló sincs, sőt néhány jelenet elég ütősre is sikeredett.
Ami még mindenképpen a film javára írható, az a – mondjuk úgy – zenehasználat. Bear McCrearynek hála olyan slágerek csendülnek fel, mint mondjuk B.o.B – Airplanes; Flo-Rida&David Guetta – Club Can’t Handle Me; Jay Z – Empire State of Mind vagy a Linkin Park Step Up című száma. Dicséretre méltó, hogy nagyon jókor alkalmazzák a zenéket és igyekeztek olyan stílust összerakni, amely a film célközönségét is megcélzó tinédzserréteget lázba hozza.
Mindenképpen ki kell még emelni a castingozó Joanna Colbert és Richard Mento nevét, és azokat a bandákat, amelyek részt vettek a produkcióban.
Mindent egybevetve elmondható, hogy a gyenge történet mellett, a 3D technikának és a zenének hála a film elúszkálhat még néhány hétig a pénztáraknál bevételt hozva. Ami még megmentheti a filmet, hogy Step Up 3D alkotói nagyon okosan úgy készítették el a filmet, hogy minél kevesebb legyen benne a szöveges rész. Érdembeli mondanivaló híján nehéz is lett volna erre építeni a filmet, a próbálkozás viszont, hogy a táncos produkciókkal terelik el a néző figyelmét, mindenképpen megsüvegelendő.
Ha barátnőt akarsz vinni moziba, ez tökélete választás. Ezen kívül csak a 3D feltétlen rajongóinak tudom ajánlani.
Vetítik: Belvárosi Mozi, Cinema City Szeged
Utolsó kommentek