Tegnap 18:45-kor megnyitották a 9. Nemzetközi Super 8 Fesztivált, melyet megelőzött egy előadás, amely 16 órakor vette kezdetét a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Auditorium Maximum termében.
Az előadás során igen érdekes információkat tudhattunk meg erről a formátumról és annak történelméről. Maga a fesztivál egyedülálló az országban, s immár 9. alakalommal rendezik meg. A technika pedig az 1930-as évekre nyúlik vissza. Ekkor jutott el a filmkészítés arra a szintre, hogy egyáltalán szóba jöhetett a házimozizás intézménye, valamint megjelent az igény a könnyű kézikamerákra. Elsősorban német szakemberek szerették volna ezt elérni, s sikerrel is jártak, ugyanis a ’30-as évek végére megjelent a technika, s elérhetővé vált. Ezek a kamerák már ekkor hasonlóak voltak a későbbi super 8-as formátumhoz. A II. világháború ideje alatti színes dokumentumfilmeket ezzel a módszerrel rögzítették. A háború alatt fejlődés ment végbe a formátumban, mely leginkább a németeknek volt köszönhető.
A ’60-as években a japánok is megjelentek a piacon, s a gyártási fölényt hamarosan átvették. Ennek az évtizednek a végén jelent meg a super 8-as formátum, mely hangfelvételre is alkalmas volt. Ez egészen a ’80-as évekig fejlődött, mígnem a videómagnók, a VHS formátum megjelenése kiszorította a piacról. Azóta leginkább művészeti értékkel bíró filmek elkészítésére használják, amit a fesztivál keretében bemutatott alkotások is alátámasztanak. A rendezvényen bemutatott rövidfilmeket pedig a Grand Caféban lehet megtekinteni. Lássuk, milyen volt az első nap, az első 18 film.
A megnyitó után, 19 órától vetítették le az első 9 filmet:
1. Kalifornia: 2003-ban készült kísérleti filmről van szó, melyet a német nemzetiségű Stefan Möckel rendezett. A mindössze 1 perces játékidőbe nem sok minden fért el, de megadta az alaphangulatot a további alkotásokhoz. Egy bezárt mozit láthatunk a filmben, az egész igen poénosan volt bemutatva, nagy kacagást váltott ki a nézőközönségből.
2. Cardinal Mountain’s Heart: A legelső videoklip a felhozatalból, mely nagyon hangulatosra és stílusosra sikeredett. A norvég Jørgen Johansen rendezte 2007-ben, a Truls and the Trees együttes számához. A 2 és fél percbe különböző helyszíneket sűrítettek bele, Ausztráliából, Krétából és Norvégiából. Mindegyik helyszín erősen utalt az adott országra. A szám ritmusához remekül passzolt a vágás, a super 8 pedig még inkább megdobta ezt az összképet.
3. Szörny: Egy 3 perces kis gyöngyszemről van szó, melyet 2009-ben készített Matthew Keen. A műfaja horror-vígjáték. Egy faluban járunk, ahol egy szörny módszeresen elfogyasztja a lakókat. A film egy gyűléssel veszi kezdetét, majd amikor az emberek hazatérnek, a szörny felkel és portyára indul. A lény maga olyasmi, mintha Batmant kereztezték volna a mumussal. Emellett a humor eleme is nagymértékben növelte az élvezeti faktort. Lehetett volna hosszabb, elnéztük volna még egy darabig.
4. Padded Cell: ’Word of Mouth’ feat. Chloe Battant: Számomra ez a 2008-ban, Julian Hand által rendezett videoklip volt az egyik legjobb a felhozatalból. A zenéhez nagyon illet a film stílusa. Fekete-fehér, dadaista, szürrealista alkotás, melyben egy nőt láthatunk, aki egy élő Retina Háromszög lényt üldöz, átcsúszva különböző dimenziókon. Emelett még különböző maszkos szerzetek is megjelennek a műben. Igazi kis szürreális csemegéje volt ez a vetítésnek.
5. Az idegen énem: Kolumbiából most először érkezett pályamű, méghozzá nem is akármilyen. 2009-ben rendezte Daniel Valderrama Gallego, a játékidő pedig 3 perc. Nagyjából a mű azt próbálja bemutatni, hogy egy elszívott slukk között mennyi minden lejátszódhat az ember fejében, különböző emlékek, élmények, „egy utazás magunkon kívül, (...) amikor saját magunkra meglepetéssel hat saját létezésünk. Testet öltenek a félelmeink és a halál, megtelünk élettel, undorral és kétellyel.” Mindezt remek képek montázsában mutatta be az alkotó.
6. Enough: Egy kanadai együttes videoklipje, melyet 2009-ben rendezett Jeff Parenteau. A The Habit nevű együttes számához készült a mű, melyben megimserkedhetünk a tagokkal, ellátogathatunk a koncertjükre, s még liftezhetünk is velük.
7. Mesék a padlásról: Egy újabb egyedülálló alkotásról van szó, melyhez a super 8 formátuma mellett a figuratív rajz animáció is sokat adott, ugyanis ezzel a technikával készült. 2009-ben rendezte Dmitri Berzon és Frances Sander. Itt tehát a super 8-as formátum találkozott a digitális művészettel, figuratív rajzokkal, vizuálisan pompás képek montázsaként.
8. Ezért utazzunk a tengeren: A német származású Philipp Hartmann rendezte ezt a filmet 2010-ben, mint kísérleti dokut. A levetített alkotások közül ez volt a leghosszabb, 22 perc. A mű 8 mm-es filmek kollázsa, melyben három ember három különböző időben utazik át ugyanazokon a tájakon, többek között Buenos Airesen. Őszintén szólva a fesztiválon osztogatott filmismertetők nélkül nem nagyon értettem volna meg ezt a művet, ugyanis német nyelvű volt és semmilyen felirat nem volt alatta. Szerintem egy angol feliratot igazán készíthettek volna még hozzá az alkotók, ugyanis így 22 percig néztem egy olyan filmet, amit nem nagyon értettem. (A többi film vagy angol nyelvű volt, vagy volt hozzá felirat.)
9. Hat óra: Az USA-ból érkezett Martin Fossum kísérleti filmje. A 3 perces játékidő alatt egy nőt láthatunk, amint egy lépcsőn halad felfelé, mindezt különböző szögekből fényképezve, leginkább a derékszöget téve a mű középpontjába. Rendkívül ötletes és számomra élvezetes alkotás volt
A 2. adag filmet pedig nem sokkal 20 óra után kezdték vetíteni:
1. Autóval San Franciscóba: Itt is Stefan Möckel filmjével kezdtünk, melynek játékideje másfél perc, s kilenc fotó segítségével alkotta meg a művet, ugyanis ennyi képet vágott össze, melyek egy San Franciscóba történő autózás eseményeit örökítették meg.
2. Trento-Nibraforbe: Újabb videoklip ezúttal Olaszországból, melyet Matteo Scotton rendezett. Egy olasz duó Trento című számáról van szó, melyben szülővárosuk előtt tisztelegnek. A klipben a két tagot láthatjuk, ahogy bejárják a várost.
3. The Oscillation: ’Respond In Silence: Mégegy Julian Land által rendezett videoklip, mely gyakorlatilag egy innen is-onnan is összeollózott super 8-as anyagokat tartalmaz. Különböző képek váltják egymást, már-már epilepsziás rohamot okozó ütemben.
4. Arte & Parte: Egy másik Kolumbiából érkező film, melyet Beto Moncayo rendezett 2009-ben. A 2. körben vetített filmek egyik legjobbika lett ez, mely a művészet relatív „értékét” mutatja be stílusosan, természetesen super 8-ban.
5. Lugano 1&2: Az argentín Mon Ross 1 perces dokumentumfilmje 2007-ből, melyben személyes élményeit osztja meg verbálisan és vizuálisan egyaránt Buenos Aires külvárosi lakótelepeiről. A rövid játékidő miatt sajnos nem sok minden derül ki, pedig a lakótelepi környezet számomra teljesen megidézte a ’70-es éveket, ehhez persze még a super 8-as formátum is hozzájárult, így olyan volt nekem, mint egy villámgyors időutazás, hiszen mire belemerült volna az ember, addigra véget is ért.
6. Városalkotók: Egy 2009-es, több, mint 6 perces rövid dokumentumfilmről van szó, mely az USA-ból érkezett és Ruchi Mital rendezte. Két művészt mutat be a film, akik New Yorkban élnek és alkotnak, s hogy maga New York, mint egy műalkotás hogyan inspirálja munkájukat, művészetüket.
7. Kétely: John Woods rendezte kanadai horror 7 és fél percben. A történet szerint egy idősödő férfi egyre gyanúsabb lesz feleségére és házvezetőnőjére, miszerint azok ketten összeszűrik a levet és valamiben mesterkednek. Mire kideül az igazság, addigra túl késő lesz, s megtörténik az ámokfutás. Nekem ez a film tetszett a legjobban ebben a körben.
8. A vadon szabadsága: Angol dokufilm Charlie Blackfield-től 5 és fél percben, amiben Brian Johnsont ismerhetjük meg, aki hegymászó, kenus és útleíró, emellé meg még naturista is, így ahová csak lehet meztelenül vándorol.
9. Nyári fű 2/10: Az első japánból érkező alkotás. 10 perces kísérleti film, amit Mire Kurihara rendezett még 2008-ban. Egy igen forró nyarat mutat be, amibe különböző képeket, szeleteket vág, elsősorban hangyákról. A film teljesen néma, semmilyen hang nincs aláfestve, ezért szerintem igen elnyúlt, unalmas, mivel egy jól megkomponált zene sokat adott volna a hangulathoz.
Ez volt tehát az 1. napja a 9. Nemzetközi Super 8 Fesztiválnak. A továbbiakban is részletesen beszámolunk a rendezvényen vetített filmekről.
Utolsó kommentek