Tegnap, azaz szeptember 8-án a szegedi Grand Café kávézóban lezajlott a 9. Nemzetközi Super 8 Fesztivál 2. napja, melynek keretében a 3. és a 4. kört tekinthettük meg a versenyfilmekből 17 órai kezdettel.
1. Táncoljunk: Ez a nap is egy Stefan Möckel alkotással kezdődött Németországból, melynek műfaja táncfilm, a játékidő pedig kb. 2 perc. Hasonlóan az eddigi Möckel filmekhez ez is nagyon hangulatosra sikerült, melyben két gépet láthatunk, amelyek ütemes zenére táncolnak együtt, mindezt igazán mókásan, megadva a közönség jó alaphangulatát. A film alatt volt kacagás bőven, s nem ez volt az utolsó mű, mely jókedvet váltott ki a nézőkből.
2. Fésüld át és én újra elkezdem: Olaszországból érkezett ez a pályamunka, melyet Andrea Lo Coco rendezett még 2008-ban. A mű hosszúsága 4 és fél perc, s én ezt a filmet találtam a legviccesebbnek. Történetünk főszereplője egy virágárus, Marió, aki azzal a problémával küszköd, hogy igen erőteljesen kopasz, s hogy ez ne látszódjon annyira, ezért mindennap „átfésüli” a haját. Így megy el otthonról a temető elé, ahol a virágokat árulja, s így megy el a helyi diszkóba is mulatni, s élete tulajdonképpen e három helyszín között mozog, igen monoton módon. A filmet rendkívül szórakoztatónak találtam, s a nézők reakciójából ítélve, ezzel ők is így voltak.
3. Kerékpár forradalmár: A biciklikkel foglalkozó filmek közül ez volt az első, melyet az angol Dylan Howitt rendzett 2009-ben. A 3 és fél perces alkotás Estelle-t mutatja be, aki nagyon szeret kerékpározni, valamint, hogy ez a folyamat hogy hat szellemére és lelkére egyaránt. Igen jó beállítások és közeliek találhatók a műben.
4. A zuhanás vége: Ez a munka számomra az egyik telitalálatot hozta el a vetítés során. 2007-ben rendezte az amerikai Joshua Barash. Egy férfit láthatunk, akinek egy hatemeletes épület ablakaiból ráláthatunk életének elmúlt eseményeire, folyamatosan lefelé haladva, bemutatva egységes kameraállásból, hogy hogyan jutott el a szerelemtől a drogokon át az öngyilkosságig, vagyis zuhanása végéig. Érdekesség, hogy a filmet utólagos vágás nélkül vették fel, időrendben. Számomra igen hatásos alkotásnak bizonyult.
5. kerék.pár: 2009-ben rendezte Tina Papendick ezt a kollázst, mely 4 percre nyúlik. A filmben egy lányt láthatunk, aki Berlinben biciklizve piros fonállal jelöli ki kedvenc helyeit. A film nagyon hangulatosra sikeredett, valamint igen ötletes is volt.
6. A bicikli: Ez a 3 perces vígjáték 2008-ban készült magyar és román kooperáció segítségével. A filmet Bakó Kincső rendezte. Némafilmről van szó, melyben egy lány igyekszik visszaszerezni a magas fára került kerékpárját. Időközben két segítője is akad, s a film fő mondanivalója, hogy erőfeszítéseinket nem biztos, hogy minden esetben jutalom koronázza.
7. Bautista meséje: Számomra a kolumbiai Rafael Martínez Moreno 2009-es 10 perces romantikus tragikomédiája volt a legjobb film a nap folyamán. Fantasztikusan váltakoztak az élőszereplős és az animációs szekvenciák és az animáció fantasztikus módon volt megalkotva, tulajdonképpen kölönböző festményeket vágtak össze, mely mutatta a történetet, ehhez pedig szorosan hozzákapcsolódtak az előszereplős felvételek. A film egy afro-kolumbiai halászról szól, Bautistáról, aki nagyon szeretne kiszemeltjével, Adával együtt lenni, de olybá tűnik, hogy a lány a fehér turistákat részesíti előnyben. Bautista pedig a végsőkig is elmegy, hogy megszerezhesse plátói kedvesét, s attól sem riad vissza, hogy teljes egészében fehérré váljon.
8. Séta: Rövid, mintegy 50 másodperces kísérleti dokumentumfilm, melyet Patrick Steffen készített Svájcban. A mű tulajdonképpen egy, a svájci hegyekben tett sétát mutat be úgy, hogy az út során látott turistajelzéseket vágta össze.
9. Flimmer: Packing my Beautycase for Mars: Újabb svájci mű, ezúttal egy videoklip, amelyet David Pfluger és Ketty Bertossi rendezett. Az alkotás kereken 2 perc hosszúságú, s egy stop-motion segítségével elkészített animációt mutat be, melyben egy meztelen játékbabát láthatunk különböző mozgási fázisokban.
10. És aztán elment: 2010-es vígjáték Ausztráliából, melyet Burleigh Smith rendzett. A történet főszereplője Basil, aki udvarol Miának, őt viszont csak a maszkulin férfiak érdeklik. Végül Basil eléri célját, s Mia lekoptató szövegét a lány ellen fordítja.
11. Molytej: Ezt a kísérleti filmet 2009-ben készítették Magyarországon. A rendezők Igor és Ivan Buharov. Erőteljese film, mely Sirbik Attila vajdasági író egyik novelláját dolgozza fel, ami a ’80-as évek Jugoszláviájában játszódik, s egy igen érdekes, bizarr apa-fiú kapcsolatot állít a középpontba. Számomra ez volt a legbizarrabb film a felhozatalból.
18 órától vetítették a pályamunkák 4. szakaszát.
1. Bomba!: 2008-as kísérleti film Brazíliából, melyet Lara és Marcelo Lima, valamint Renato Coelho rendezett. Az alkotás 1968 májusát „gondolja újra.” Hatásos, stílusos, szintúgy megadta a kedvet a további filmekhez.
2. Őslakosok: Egyszerű és nagyszerű művet tette le az asztalra 2008-ban az ausztrál Derry Sheehan, melyben egy fiú és egy bolti eladóként dolgozó lány közös pillanatát élvezhetjük és kísérhetjük végig. A film színes és fekete-fehér is egyaránt.
3. Minden negyedik képkocka: A spanyol Alberto Cabrera Bernal által rendezett 2009-es kísérleti filmben láthatjuk, hogy mi történik, ha különböző filmek nyersanyagából kilyukasztjuk minden 4. képkockát. A perforáció így rendszeresen megjelent a vásznon. Ötletes, azonban a szemnek kissé zavaró alkotás.
4. A fotósok: 2008-as krimi, melyet az amerikai David Mason rendezett. Mintegy 7 és fél perc hosszúságú. A krimielemeket kevésnek éreztem, azoban a két szereplő beszélgetése, s a film végi csavar egy igen kellemes és szórakoztató munkát eredményezett.
5. Déutáni álom: Újabb film az USA-ból, melyet Jim Granato rendezett 2009-ben. A 4 perces műben egy nőt láthatunk, amint egy hegytetőn elalszik, s az álom szekvenciában újra összekapcsolódik a természettel.
6. A szerelem alagútja: Igen hatásos film a kanadai Deniz Berkin 4 perces műve, melyet 2006-ban készített. Egy szerelemről, s annak elmúlásáról van szó, amelyet zajok, zörejek és suttogások kísérnek, de maguk a szereplők nem szólalnak meg, hanem némák maradnak.
7. Nagymamák: Ez az alkotás Brazíliából érkezett, 2009-ben készült, Michael Wahrmann rendezte, s 12 perces a játékideje. A film központi karaktere a 10 éves Leo, akinek éppen születésnapja van, s egyik nagymamájától zoknit kap, míg a másiktól egy alsóneműt. A nagyapától pedig egy Super 8-as kamerát kap, amellyel elkezni megörökíteni, a körülötte zajló eseményeket. Egyes képek igen étvágygerjesztőek lehetnek a filmben. J
8. Hullik a zápor: Magyar munka, amit Simon-Mazula Tibor rendezett 2009-ben a Heaven Street Seven nevezetű zenekar „Hullik a zápor” című szerzeményére. Nagyon hangulatos a videoklip a super 8-as formátum használatával, a dallam pedig megragad az ember fejében. A klipben egy Dubaiban élő férfit láthatunk, aki napközben unalmas óráit tengeti egy irodában, álarccal a fején, azonban szabadidejében bohócorrot öltve végre önmaga lehet.
9. Szörnyek karneválja: 2010-es kísérleti film hazánkból, melyet Szemendrey István rendezett. Sajátos képi és hangulati világgal rendelkezik, melyhez maga a super 8-as technika, valamint a zene is hozzájárul. A műben egy fürdőszobát, s abban egy fiút és egy lányt láthatunk, a képek alapján egy torzultabb, valóságtól elrugaszkodó, képzelt, illetve álmodott világban.
A további filmekről is részletes beszámolóval jelentkezünk. Keep in touch, Super 8, Szeged, Grand Café!
Utolsó kommentek