Az alábbi filmet már 2009. március 4-én bemutatták hazájában, Franciaországban, s hozzánk most, több, mint másfél év után érkezett el a mozikba, ugyanis a hazai bemutató dátuma szeptember 16-a, a forgalmazó pedig a Mokép.
Egy másfél órás francia krimiről van szó, melynek játékidejébe némi akció és nyomozás is vegyült, de sokkal lényegesebb a főbb karakterek közti érzelmi konfliktusok drámai megjelenítése. Ez elég felemásra sikeredett, de a film nem lett rossz, sőt.
A rendező egy bizonyos Laurent Tuel, aki saját ötlete alapján írta a film forgatókönyvének nagy részét. Már több műfajban is kipróbálta magát, rendezett thrillert, A félelem gyermekei-t még 2001-ben, 2006-ban pedig a Jean-Philippe című vígjátékkal jelentkezett. 2009-ben pedig bemutatták jelen cikkünk alanyát, A belső kör nevezetű alkotást.
A történet középpontjában a Franciaországban élő és működő örmény maffia áll, azon belül is a Malakian-klán. Maffiavezérekhez híven igencsak jó anyagi körülmények között élnek, mindenki ismeri őket, s a rendőrség szinte teljesen tehetetlen ellenük. Vagyonukat különböző fegyveres rablásokból szerezhették, legyen szó flancos házakról, kocsikról, vagy egyéb értéktárgyakról. Természetesen a pénzből sosem elég, de most kinéz nekik egy olyan meló, amivel annyit kaszálhatnak, hogy akár be is fejezhetnék az ipart, bár a „keresztapa” ezt vélhetőleg nem így akarja, hanem a még életben lévő fiára kívánja átruházni a birodalmat, amit családjuk felépített.
A film krimiként van beharangozva, ami tulajdonképpen helytálló is, bár én a drámai elemeket hangsúlyosabbnak érzem. (Bár a leginkább a ’70-es évektől jelen lévő műfaji keveredés elterjedése miatt egyre nehezebb egyes filmeket egy műfajba bekategorizálni, de ez nem is biztos, hogy fontos.) Megvannak benne a krimielemek, még pofás akciójeleneteket is láthatunk, amiből viszont igen kevés van. SPOILER- tulajdonképpen a film végén lévő repülőgépes rablás az egyetlen, de az nagyon hangulatosan és dinamikusan van megcsinálva –SPOILER.
Így a dráma marad a legerőteljesebb. Ez pedig a Malakian-klán két legfontosabb tagja között áll fenn, a vezér és egyben apa Milo, valamint annak fia és leendő örököse, Anton között. A főnök mindenképpen folytatná a család jövedelmező, illegális üzleti befektetéseit, míg Anton szeretne ebből a belső körből kikerülni, s új, törvénytisztelő életet kezdeni szerelmével, Elodie-val.
Azonban bármennyire is ez a vonulat szerintem a legerősebb, valahogy nem találták el a megfelelő arányt és a film kissé lapossá vált. A lelki vívódás leginkább Antonra jellemző, s ő áll a középpontban is, emellett szerintem többet is feltárhattak volna az apjával való kapcsolatáról.
Nagyon jó színészeket sikerült megnyerni a főbb szerepekre, itt én a két főszereplőre térnék ki. Milo-t, a „keresztapát” Jean Reno alakítja, akinek a neve szerintem ismerősen cseng minden filmrajongónak, elég csak a Leon, a profi című filmet megemlíteni. Fiát, Antont pedig Gaspard Ulliel személyesíti meg, aki leginkább a Hannibal ébredése (2007) című alkotásból lehet ismerős, ahol ő alakította a fiatal Hannibal Lectert kiválóan, s ebben a filmben is remek alakítást nyújt.
Annak ellenére, hogy szerintem elég lapos a film, mégis valahogy belengi egy sajátos hangulat, s érdemes nekiülni. Van benne akció és krimi, csak kevés, érzelmi konfliktusok, amik szerintem aránytalanul lettek bemutatva, de egy próbát bőven megér az alkotás
6/10
Utolsó kommentek