A csütörtökön moziba vágyók és a műsort böngészők egy igen érdekes címmel találkozhattak: Kövéren szép az élet. Napjaink egyik legnagyobb problémáját veti fel már maga a cím is, azaz a kövérséget, amellyel milliók küzdenek életük során. Az pedig, hogy spanyol alkotással van dolgunk, külön pikantéria lehet, ugyanis az elhollywoodiasodott világunkban külön öröm sikeres európai alkotást látni és élvezni is. Pedró Almodóvar és Alejandro González Inárritu mögé most feliratkozhat Daniel Sánchez Arévalo is, aki a 2006-os Velencei filmfesztiválon különdíjban részesülhetett a Sötétkékmajdnemfekete című első nagyjátékfilmjéért.
Az imént említett rendezők közül az első kettőt nem véletlenül emeltem ki. Talán ők napjaink nemzetközi szinten is elismert spanyol rendezői, akik nem csak zseniális de versenyképes filmeket is letettek már az asztalra (Volver, Megtört ölelések; Korcs szerelmek, 21 Gramm, Bábel).
Ha nem is mondhatjuk, hogy teljesen de valamilyen szinten sikerült átvennie néhány dolgot Daniel Sánchez Arévalonak is. Ahogy műfaji határokat is feszeget a film, úgy próbálja magának kitaposni az utat rendezőnk is. Igazából nehéz eldönteni, hogy jelen esetben egy vígjátékkal vagy egy drámával van dolgunk, hiszen mindkettőből használ elemeket és amikor leginkább indulna egy irányba, Arévalo 180 fokos fordulatot tesz. Nehéz is lenne nem egyetérteni azzal, hogy a fent említett két műfaj egymásnak ne lennének ellentétei. Arévalo azonban úgy oldja meg az egész film során, hogy amelyikből kicsit elvesz, abból a másikhoz hozzáad. Így sülnek ki belőle a legabszurdabb, leggroteszkebb, legnevetségesebb és egyben legszomorúbb jelenetek is.
A film szerkezete is kicsit Inárritus. Nem kell persze itt azokra a tér- és időbeli ugrálásokra gondolni, mint a már említett Inárritu filmeknél. Egyszerűen csak sikerül azt véghezvinni, hogy a sok kuszaság végül egyszerűen kisimul és érthetővé válik.
Talán már kiderült az előbbiekből, hogy nem egy egyszerű vígjátékkal van dolgunk, amelyet talán a cím is sugallna.
A történet 5 személyről és annak családjáról szól. 4 elhízott ember találkozik egy terápián, különböző stílussal, különböző háttérrel, de egy céllal: lefogyni. Nem könnyű azonban a dolguk, ugyanis már az első alkalommal nagy kihívás elé állítja őket a guru: vetkőzzenek le egymás előtt meztelenre és mutassák meg egymásnak és maguknak, hogy mivel elégedetlenek. Mint már említettem 4-en maradnak plusz a guru, akinek látszólagos harmonikus élete sem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik.
Abel tehát a főguru, akinek látszólag tökéletes élete van egy gyönyörű feleséggel (Paula), aki gyermeket vár. Abel viszont nem tud azon túllépni, hogy felesége is úgy fog kinézni, ahogy azok az emberek, akikkel dolgozik és az ellenkezőjét próbálja elérni náluk.
Sofia egy igen vallásos személy, akiben viszont nem annyira túlbuzgó a hit, hogy vőlegényével megvárják a házasságot, mielőtt szexelnének. Férje Álex sem fogja tudni visszafogni magát, azonban még marad neki ezen kívül is titkolnivalója. Felesége lefogyása után elborul az agya, féltékennyé válik, amit Sofia már nem bír elviselni.
Andrés 49 éves, aki elmondása szerint azért jött a terápiára, mert minden rokona 50 éves korára elhízott és meghalt. Ennek hatására döntött úgy, hogy megelőzi a bajt és lefogy. A kétgyermekes családapa sem mondhatja könnyűnek életét, hiszen egy DNS-elemzőnek hála kiderül, nem ő nemzette mindkét gyermeket.
Leonor nem tartja magát kövérnek, csupán túlsúlyosnak. Barátja Amerikában dolgozik, és mivel csak az MSN a kapcsolattartásuk alapja, a folyamatos (gép előtt végzett munkának) csoki– és fagyievésnek meglesz az eredménye. A terápiára a félelem hozta, hogy hazatérve nem fog majd tetszeni Germánnak, aki viszont a vártnál korábban tér haza.
Végül de nem utolsó sorban ott van még Enrique, a legüdébb színfolt is. Ő régebben egy Kiloaway nevű fogyasztótabletta reklámarca volt. Vele kezdődik a film és vele is végződik. Ő mutatja be a fogyás megfelelő lépéseit, miközben ő sem tudja testét kordában tartani. Szerződésének ’hála’ társa kilakoltatják lakásából, ha nem fogy le. Amikor ezt megtudja, sikerül bosszút állni volt társán, azonban ez nem csak egy egyszerű verekedésben fog megjelenni. A legdurvább jelenetek Enrique és volt társának felesége között játszódnak.
Nehéz történetet mesélni ennél a filmnél, ugyanis annyira sikerül szerteágaztatni, hogy gyakran a néző is nehézkesen tudja összerakni. Kapcsolat majdnem mindenkinek mindenkivel van valamilyen szinten. A film legérdekesebb jelenetei a helyzetekből adódnak és abból a már említett dologból, hogy vígjáték és dráma evidens ellentéte van összekapcsolva. Nehéz lenne megállapítani, hogy a végkifejlet megoldás-e vagy mégsem. Talán inkább a dráma műfajára jellemző a pontos lezárás és a vígjáték esetében válik elhanyagolhatóvá. Daniel Sánchez Arévalonak pedig az lett a megoldása, hogy nem zárt le semmit. Az egyébként is hosszú (és csak tényleg ritkán unalmas) játékidő feltételezhetné, hogy valahonnan eljutunk valahová, amikor azonban előkerül a kép aljáról a stáblista, az az érzés támadhat a nézőben, hogy az események folynak tovább. Megismerhettünk valamennyit a bemutatott személyekről és azok gondjairól, amelyek nem csak az elhízás körül forogtak. A végső következtetéseket Sofia vonja le. Igazságot mondd ki, azaz hogy mindenki abban a testben legyen, amelyben jól érzi magát, és ezzel egyben ellent is mond a TV-ben szereplő pipaszár-sztároknak, akik az évek során nemhogy híznak, de egyre csak fogynak.
IMDb: 6.7
Rottentomatoes: N/A
Vetítik: Belvárosi Mozi
Utolsó kommentek