„Hölgyeim és uraim! Lépjenek közelebb! Lépjenek közelebb! Én Merkúr, az istenek hírnöke arra kérném önöket, fogadják el invitálásomat, hogy fényt lobbantsunk a tudatukban, akár csak erre az egyetlen éjszakára, hogy ez az éjszaka örökre bevésődjön az emlékezetükbe, Doktor Parnassus hatalmas elméje által. Íme Doktor Parnassus! Bizony, hölgyek és urak! Doktor Parnassus öreg. Öreg, mint maga az idő. Igen! Még ezer évesnél is több! De hatalmában áll képessé tenni önöket arra, hogy beléphessenek a nagy Doktor Parnassus képzeletének birodalmába, mely elrepíti önöket olyan csodás világokba, melyekről még csak álmodni sem mertek!”
Számomra Terry Gilliam az a rendező, aki Tim Burton mellett a legbizarrabb és legérzékibb vizualitással van megáldva. Műveiben egy sajátos rendező markáns stílusára bukkanhatunk. Nincs ez másképpen a Doktor Parnassus és a képzelet birodalma című filmjével sem. Bizonyára a rendező neve ismerősen csenghet a filmrajongók, vagy éppen az angol humort kedvelők körében. A Monthy Python-csoport egyik alapítójáról van szó. A csapatot még 1969-ben alapította 5 brit író-színész, Graham Chapman, Eric Idle, John Cleese, Terry Jones és Michael Palin, valamint az alapítótagok között volt egy amerikai animátor is, aki nem más, mint jelen filmünk rendezője. Immáron klasszikussá vált műsorukat, a Repülő Cirkuszt a BBC 1969 és 1974 között sugározta. Ezután több mozifilmben is kipróbálták magukat (Gyalog galopp-1975, Brian élete-1979, Az élet értelme-1983). Ezen filmekben Gilliam íróként és több esetben rendezőként is részt vett.
Később is a filmrendezésben találta meg a helyét, s sorra dirigálta le jobbnál jobb alkotásait, s több műfajban is kipróbálta magát. Készített Lewis Carroll adaptációt 1977-ben Jabberwocky címmel, egy poszt-apokaliptikus világban játszódó, leginkább az 1984-et idéző művet, a Brazilt 1985-ben, s csak felsorolásszinten álljon még itt néhány cím, melyek megtekintése melegen ajánlott a filmekért rajongó olvasóknak: Münchausen báró kalandjai (1988), A halászkirály legendája (1991), 12 majom (1995), Félelem és reszketés Las Vegasban (1998), Grimm (2005), Tideland (2005). Tavaly, 2009-ben pedig ismét egy rendkívüli látványvilággal és kreativitással megbabonázott filmet tett le az asztalra, a Doktor Parnassus és a kézpelet birodalmát.
A történet szerint Doktor Parnassus egy több ezer éves öregember, aki nagyon nagyon régen fogadást kötött az Ördöggel, melynek lényege az volt, hogy lelkeket kellett megszerezniük. A Gonosz módszere a megfélemlítés és manipuláció volt, míg a doktor képessé vált transzba esni, s ily módon meg tudta mutatni az embereknek a legtitkoltabb vágyaikat is, utazásra hívta őket saját képzeletük világába. A meccs szoros volt, de végül Parnassus győzött, s elnyerte cserébe a halhatatlanságot. A Sátánnal pedig továbbra is folytatták a fogadásokat egészen a jelenig, amikor is bekapcsolódunk a filmbe.
Megragadta a figyelmemet már a mű elején, hogy milyen jól szembeállította a rendező a letűnt, régi korszakot a modern világgal. A plázák és autók alkotta város világától a doktor szekere és egyben lak- és munkahelye teljesen elüt, ahogy a vele együtt élő figurák is. Egy olyan letűnt korról beszélek, amikor még az emberek hittek a képzelet varázsában, s szívesen fizettek ezért, azonban mára már csak közröhej tárgyává válnak szereplőink, s Parnassus ezelől többször is a részegségbe menekül.
Helyzetét nehezíti, hogy évekkel korábban egy újabb üzletet kötött az ördöggel, amiért cserébe visszakapta ifjúságát és halandóságát, hogy meghódítsa szíve választottját. A kitétel az volt, hogy ha gyermeket nemz, akkor az 16 éves korára a sátán szolgálatába áll. És ennek most jött el az ideje, ugyanis a filmben 3 nap múlva tölti be Parnassus lánya, Valentina a 16. életévét. Azonban az ördög nagyon szeret fogadni, s beleegyezik abba, hogy aki hamarabb gyűjt össze 5 lelket, azé lesz a leányzó. Így hát a doktor újult erővel vág bele a munkába, s társai, Percy és Anton mellett egy idegen segítségét is igénybe veszi.
Ez az idegen pedig nem más, mint Tony, akit egy híd alatt felakasztva talál meg a társaság. A helyzetet nehezíti, hogy Tonynak amnéziája van. A mű történetének kulcspontja, hogy ki fogja előbb összegyűjteni az 5 lelket.
A filmet a remek történet és rendezés mellett a látvány és a színészek teljesítménye teszi igazán élvezetessé. A történetet maga Terry Gilliam és Charles McKeown írták. A látványra pedig semmiféle panaszunk nem lehet. A film legizgalmasabb és leglátványosabb részeit a képzeletvilágban való utazások teszik ki. Ezek sok helyen lélegzetelállítóan gyönyörű képeket eredményeznek. Tényleg olyan, mintha valakinek a képzeletében járnánk. Ehhez a vizuális csodához jönnek még a remek színészi alakítások. Christopher Plummer remekel a reményvesztett s a lányát megmenteni kívánó doktor szerepében. Percy szerepében Verne Troyer csal mosolyt az arcunkra, Antont pedig Andrew Garfield formálja meg. Játéka egyszerre szórakoztató, de ugyanakkor komoly is. (Ő lesz egyébként a leendő Peter Parker a Pókember reboot-ban.) Valentinát Lily Cole alakítja, játékát kellően jónak gondolom, bár a többi karakter mellett sokszor háttérbe szorul.
Tom Waits ezúttal az ördög bőrébe bújt, vagy inkább az ördög bújt Tom Waits bőrébe? A kérdés adott, ugyanis Waits remekül hozza a fogadásra bármikor kész sátán karakterét, s igen finoman jeleníti meg közeli kapcsolatát, mármár barátságát Parnassussal. A felsorolás végére hagytam magát a főszereplőt, de úgy gondolom, hogy a Tony-t megformáló színész mellett nem mehetünk csak úgy el minden szó nélkül. Tony-t a vásznon ugyanis 4 személy is életre kelti. Ezek közül a legfontosabb Heath Ledger. Mint ismeretes, Ledger 2008. január 22-én halt meg gyógyszertúladagolásban. Szerencsétlen baleset, mely elragadott Hollywoodtól egy újabb felemelkedő csillagot. Ledger igazi dobbantása a Túl a barátságon című film volt 2005-ben, amiért Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
A következő hatalmas siker, amit már nem élhetett meg, a Sötét lovag című film volt, melyben minden idők egyik legjobb gonoszát, Jokert alakította eszméletlen módon, melyért a világon másodikként elnyerte a posztomusz Oscar-díjat a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. A Sötét lovag forgatásainak befejezése után kezdődtek a Parnassus felvételei, s ebben az időben érte a halál, így jeleneteinek nagy részét nem tudta már leforgatni. Ekkor Terry Gilliam úgy gondolta, hogy vége lesz a produkciónak, ám sikerült átdolgozni a filmet úgy, hogy azon ne érződjön a kényszeres átírás. Úgy oldották meg, hogy a való világban játszódó részekben Tony-t Heath személyesíti meg, amit az addig felvett jeleneteiből vágtak össze.
Terveztek CGI megoldást is, de végül úgy döntöttek, hogy a képzeletvilágban tett utazások során Tony külseje megváltozik, aszerint, hogy az éppen a kézeletbirodalomban járó személy hogyan képzeli őt el. Így Heath legközelebbi barátai vállalták, hogy befejezik a filmet, amit Ledger emlékének dedikáltak, s a gázsijukat pedig felajánlották az elhunyt színész árván maradt kislányának és feleségének. Nemes emberi gesztusról tett tanúbizonyságot az a 3 ember, aki így Tony karakterének bőrébe bújt, s játékukkal nem okoztak csalódást. Ez a 3 személy pedig nem más, mint Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell.
Összegezve egy pazar látványvilággal és jól kigondolt, ötletes történettel megáldott műalkotásról van szó, melyet a benne szereplő színészek is egy magasabb fokra emeltek alakításukkal. Aki egy kicsit is szeret visszavonulni a képzelet birodalmába, annak bátran ajánljuk, hogy lépjen be Doktor Parnassus varázslatos világába! Nem fogja megbánni, adakozni pedig úgyis csak a műsor után kell, ha szükséges.
8/10
Vetítik: Grand Café Szeged
Utolsó kommentek