Az Örökifjak egy 2007-ben készült dokumentumfilm, amely a hazai mozikban idén szeptemberben került bemutatásra. Fontos hangsúlyozni, hogy tényleg dokumentumfilmmel van dolgunk, az ál-dokumentarizmusnak nyomai egyáltalán nem fedezhetők fel benne. Annak ellenére, hogy az operatőri munka nem nevezhető összecsapottnak és a filmen is látszik, hogy a jelenetek valamennyire megszerkesztettek, igyekeztek olyan képeket is szemünk elé tárni, amelyek egy-egy hétköznapi dolgot mutatnak be (általában szuperközeli beállítások, melyek a gondolatokat hivatottak bemutatni, feltérképezni).
A kettő plusz egy rendezőnk Sally George, akinek ez az első filmje; Stephen Walker, aki már rendezett filmeket dokumentum műfajban és egy reality műsort (amelyet talán köthetünk az adott műfajhoz) és maga a kórus főnöke Bob Cilman (aki a honlapokon nem is de a film végén fel van tüntetve a rendezők között).
Ők hárman határoztak tehát úgy, hogy bemutatják a Young at Heart (szívben fiatal) kórus utolsó fellépését. Annak a kórusnak, melynek átlagéletkora eléri a 80 évet is!
Ezek az idős személyek mind egészségi problémákkal rendelkeznek, amelyek nagyban hátráltatják szereplésüket is. Belegondolni is fárasztó Bob Cilman helyzetébe, aki hétről hétre ezekkel az emberekkel dolgozott és akinek nem mindennapi nehézségekkel kellett megküzdenie. Munkája egy gondozóéhoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy neki még tanítania is kellett a gondozottakat. A kórus tagjai közül nem mindenki rendelkezik kitűnő énekhanggal, sőt olykor csak szavalás szintjén működött az éneklés de mindenképpen dicséretes a kitartásuk megélt éveik száma után is.
A film akkor kezdődik, amikor a kórus egy hét hetes felkészülésre jár, utolsó előadásuk előtt. Kihívásnak számítanak az új dalok, amelyek még a megtanulás után is nehezen és csak nagy odafigyeléssel adhatók elő. A kórust hétről hétre megfigyelhetjük, miközben rengeteg interjú készül a tagokkal is, akik közül a legtöbben ha testben nem is, lélekben teljesen fiatalok. Minden kérdésre őszintén válaszolnak, még ha az betegségeikkel, vagy éppen a halállal kapcsolatosak.
A betegség pedig náluk mindennapos dolog. A felkészülés alatt Bob visszahív két régi tagot is egy duettre, akiknek egészségi állapota már nem engedi meg a rendszeres próbákra és előadásokra járást. Elképesztő mekkora lelki erőről tesz tanulságot egy olyan ember beleegyezése, aki gyakorlatilag nem sokat tud mozogni, vagy éppen az öregek otthonából megy próbára nap mint nap, amikor mondjuk a többiek megérdemelt pihenőjüket töltik.
Olyan embereket ismerhetünk meg, akik már túl vannak életük legjaván és nem félnek semmitől. A halál gondolata mindennapjaikba tartozik és az az egy dolog, ami őket élteti, hogy együtt legyenek és énekeljenek. Számukra a zene az összetartó és az életben tartó erő (közel sem olyan értelemben, mint mondjuk a Step Up 3D esetében, amely a tökéletes ellentétnek is mondható ebben az esetben).
Egy zenés filmnél ne menjünk el a zenék mellett. A legtöbb dal természetesen arról szól, hogy koruk ellenére még mindig fiatalok. A „Staying Alive”, a „Golden Years” vagy éppen az „I Got You (I Feel Good)” című számok az Young at Heart előadásában egészen különlegesen hangzanak. És még belefért a Coldplay „Fix You” című muzsikája, amely szívemnek igencsak kedves rész volt.
A rendezők (de inkább a magyar fordítók) egyik nagy húzása, hogy a zeneszövegek feliratozva voltak megjelenítve, ezzel is egy kis pluszt adva a számok jelentőségének.
A film utolsó húsz percére visszagondolva nem tudom találkoztam-e még meghatóbb filmmel. A drámaiságot pedig úgy találták el a készítők, hogy nem használtak gyakorlatilag drámai elemet. A film sikeressége pedig azon múlik, hogy valamilyen módon mégiscsak sikerül a nézőre hatni.
Első gondolataim a film előtt elutasítóak voltak. Az idősekről való vélemény a fiatalok körében nagyon hasonló és nem pozitív értelemben. Ennek ellenére amilyen karakterek megjelentek a vásznon, sokaknak átértékelődhet a véleménye.
A kórus nem mondható nagynak és ezért lehetetlen vállalkozás is lett volna mindenki bemutatása. Néhány személlyel viszont különleges kapcsolata alakulhat ki a nézőnek, amely nem nélkülözhető a mozi során. Egy kisebb család életébe nyerhetünk bepillantást, amelyben az intimitás határai végesek (tekintve, hogy nem egy reality műsorral van dolgunk), nem úgy a közvetlenség határai.
A filmet ajánlom a különleges előadásmód rajongóinak, akik nem ragaszkodnak az eredeti előadókhoz (még ha mondjuk még a Coldplay-ről is van szó).
A filmből pedig ajánlom a börtön-beli előadást (és erről többet nem árulok el).
IMDb: 7.9
Rottentomatoes: 88%
Utolsó kommentek