Az utóbbi időben megfigyelhető, hogy a 3D-s technika teljes reneszánszát éli. Ez az eljárás több évtizedes múlttal rendelkezik, de a mai technikai szint teszi lehetővé, hogy például az új szemüvegek kevésbé veszik igánybe szemünket, így végig lehet ülni egy akár több, mint 2 órás filmet is. És bizony ezzel a 3D-s őrülettel mostanában minden boldog és boldogtalan alkotó él, hiszen ki ne szeretné, hogy filmje több bevételhezz jusson, amikor úgyis drágábbak a jegyárak egy háromdimenziós előadásra? És ilyenkor jön az átkonvertálás, mely egyes esetekben viszonylag jól működik (Alice Csodaországban), míg máskor teljesen semmilyen és felesleges és még a hatás sem stimmel (A titánok harca). Azonban jó látni üdítő foltként olyan filmeket, melyek tényleg 3D-re termettek, s a plusz dimenzióval megáldott alkotás a néző számára nyújt egy bizonyos plusz élményt, hogy aztán megelégedetten jöjjünk ki a moziból. Számomra az Így neveld a sárkányodat óta a Sammy nagy kalandja volt az, ami teljesen beszippantott és ehhez nagymértékben hozzájárult a kítűnően és látványosan működő 3D-s technika.
Észrevehető továbbá egyfajta „komolyodás” a gyerekeknek szánt animációs filmek esetében, de nem minden esetben. Ez örvendetes szerintem, mivel így az idősebb nézők is jobban bele tudnak merülni a mesébe, valamint a gyerekek az önfeledt szórakozás mellett egyfajta drámai-lelki töltettel lesznek gazdagabbak, csakhogy ezt nem minden csöppség bírja és díjazza. Számomra ezt a tendenciát a Pixar indította el a Wall-E című munkájával, s a sor csak folytatódott a Fel!-el és a Toy Story 3. részével (melyről tudjuk, hogy minden idők legsikeresebb animációs filmje, nem is véletlenül).
Ezzel a kijelentésemmel nem azt akarom kifejezni, hogy ezelőtt nem voltak mélyebb, elgondolkodtatóbb animációs filmek, sőt, a Pixar korábbi munkái is hordozzák magukon a komolyság jegyeit, de szerintem a Wall-E, de inkább a Fel! már nem is igazán a gyerekeket, hanem sok helyen a felnőtteket célozta meg. És ez a Sammy nagy kalandja kapcsán is eszembe jutott, de nem negatív értelemben.
A Sammy nagy kalandja esetében sikerült megtalálni a megfelelő adalékot a koktélhoz, ugyanis nagyon jól építik és váltják az inkább gyermekeket, valamint az inkább idősebbeket megcélzó részeket, s a kettő közti hézagot a csodálatosan muzsikáló zenék és a 3D rendkívül látványos működése tölti ki, s garantált, hogy egyes jeleneteknél le fog esni az állunk, mindegy, hogy hány évesek vagyunk. Ebből is látszik, hogy ez az alkotás kifejezetten a plusz dimenziót vette célba. A belgák bebizonyították, hogy tudnak igényes, versenyképes 3D-s filmet készíteni. Ez nagyban köszönhető a rendezőnek, az eddig több rövidfilmet (ezek közül van jónéhány 3D-s is) jegyző Ben Stassen-nek, akinek ez a debütálása az egész estés mozin belül.
Történetünk főszereplője Sammy, a teknős. Már jó 50 éves és éppen unokái megszületését várja, valamint régi cimborája, Ray megérkezését. Addig is, amíg vár, elmeséli nekünk élete történetét.
Ekkor visszaugrunk az időben 50 évet, s tanúi lehetünk a kis Sammy első szárnypróbálgatásainak. Nem mennek problémamentesen a dolgok, de hamarosan összehozza a sors a szószátyár császár Ray-jel, akivel életre szóló barátságot, tesóságot kötnek. A film során Sammy rengeteg kalandban vesz részt, s ezek során az igaz szerelmet is megismeri Shelly képében. A cél pedig az, hogy körbeutazza a világot, ahogy tették azt Verne hősei is a 80 nap alatt a Föld körül című regényében. Ennek keretében próbálja meglelni címszereplőnk a titkos átjárót, s utazása során mellette lehetünk, s tanúi lehetünk kalandjainak, valamint felfedezhetjük vele az óceánok és tengerek csodálatos élővilágát.
Ennek az élővilágnak a szépsége pedig a már többször emlegetett csodás 3D-nek köszönhető. A látvány szépsége és élethűsége mellé adva van egy jó kis történet, mely vegyül egy nagyon erős zenei listával, ami kellően pazar élményt biztosít kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A látvány mellett mindenképpen a zene az, ami nagyon erős talapzatot ad az alkotásnak. Fantasztikus, a korhoz illő zenéket és muzsikákat sikerült kiválogatni. A film történelmi hátterét pedig a hippi-mozgalom adja, s ennek keretében főhősünk még egy jó kis béke jel-tetkót is kapni fog a páncéljára.
A szereplők közül végig Sammy lesz a középpontban, s rajta kívül nem sok mellékkaraktert fogunk látni, de ők egytől egyig szórakoztatóra sikeredtek, kiváltképpen Fluffy, a francia akcentussal beszélő macska, akinek Jakab Csaba kölcsönzi a magyar hangját és fergeteges munkát végzett. A többi szinkronhang is jó választásnak bizonyul, olyan nagyágyúkkal, mint Koroknay Géza, Kálloy Molnár Péter, vagy éppen Majsai-Nyilas Tünde.
Érdemes részt venni Sammy nagy kalandján, hiszen felhőtlen szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt és a technológia azt is lehetővé teszi, hogy valóban úgy érezzük, ott vagyunk a kedves kis teknős társaságában.
8/10
Vetítik: Belvárosi Mozi, Cinema City Szeged
Utolsó kommentek