A világon nagyon kevés embert lehetne találni, aki valamilyen formában ne hallott volna a híres íróról, Alexandre Dumas-ról. Az idei feldolgozás éppen ezzel a személlyel foglalkozik, de nem a sikerek és a dicsőités szempontjából! A film az író életének és munkásságának hátterét hivatott bemutatni, amely közel sem olyan egyszerű, mint azt eddig gondolhattuk volna.
Egy francia alkotáshoz, ha karakán és élethabzsoló karakterre van szükség nem jöhet más szóba, mint Gérard Depardieu. Érdekes összefüggés, hogy 1998-ban éppen egy Dumas által írt regény megfilmesített változatában vállalt szerepet többek között John Malkovich, Jeremy Irons és Leonardo DiCaprio mellett. Ez volt A vasálarcos című film, amely a három leszolgált testőrrel foglalkozott XIV. Lajos uralkodása idején. Ebben a filmben igencsak hasonló stílust alakított Porthos szerepében. Jelen esetben is Depardieu az, aki viszi a hátán a filmet, azonban a középpontban mégsem ő van egyedül.
Ebben az évben foglalkoztunk már egy olyan filmmel, amelynek főszereplője a néző számára nem éppen magának a filmnek a középponti személye volt. Itt pedig Polanski Szellemírójára gondolok Ewan McGregorral. Nagy a hasonlóság a két film közt, hiszen mindkét esetben egy olyan háttérben tartózkodó személlyel foglalkozik a történet, aki a gyakorlati siker helyett, inkább pénzbeli-eszmei sikerre számíthat munkájától. Hogy világos legyen: Esetünkben Dumas ’háttértáncosáról’ Auguste Maquet-ről van szó. Ahogy az irodalomtörténészek mondanák: míg Maquet volt az ötletgazda, aki az alaptörténetet és a karaktereket kitalálta, addig Dumas volt az aki ezeket az ötleteket, elemeket kidíszítette, és szalonképessé, élvezhetővé tette az olvasók számára.
Amíg a Szellemíró 21. századi politikai dolgokat feszeget, addig a Dumas sokkal nagyobb megrökönyödést válthat ki az emberekből.
Alexandre Dumas kezdetben színdarabokat rendezett, hogy megélhetését biztosítsa. Amikor már eléggé stabilizálódott helyzete anyagilag, a regények felé fordult. Ebben az időben születtek meg az olyan művek, mint A Monte Cristo grófja, vagy A három testőr, mindezek Auguste Maquet ötletei alapján! Mindezek mellett pedig nem vetette meg a nőket és az italt sem. Fényűző életében ugyanúgy voltak sikeres időszakok, mint ínséges idők.
A film viszont nem a különböző élethelyzetekkel kíván foglalkozni. Kiindulásként a már összeszokott író-páros jelenik meg Dumas és Maquet személyében. Annak ellenére, hogy a két személy tűz és víz egymáshoz képest (Dumas a nagyszájú, élvezeteket hajtó író, addig Maquet a csöndes, háttérből segédkező szellemíró) a munkájukban teljes az összhang.
A történet elején úgy tűnik, mindenki meg van elégedve a saját helyzetével, azonban (ki más mint) egy lány felborítja az idillikus állapotot. Charlotte Desrives (Mélanie Thierry) apja börtönben sínylődik. Befolyásos pártfogót próbál találni, aki segíthet apjának a szabadulásban. A lány véletlenül Maquet szobájába kopog be, aki nem bírván ellenállni a nő bájainak, Dumasnak adja ki magát. Az író és szellemírójának kapcsolata ezzel megromlik, amely kihat munkásságukra is.
Safy Nebbou rendezőnek olyan művet kellett létrehoznia, amely egy történelmileg és hazájában is elismert emberről szól. A témáját tekintve pedig úgy kellett ezt a nézők elé tálalni, hogy a kialakult kép az íróról ha csorbul is, az csak minimális mértékben érvényesüljön. Dumas megélte életében a rasszizmus különböző formáit (tekintve, hogy nagyapja egy néger asszonnyal házasodott). Ennek ellenére testét a párizsi Panthéonba szállították Victor Hugo és Voltaire holtteste mellé. Azzal pedig, hogy sikerült a hírnevének ezeket is túlélni, talán az idei alkotás sem fogja azt csorbítani, tekintve hogy Nebbou és Gilles Taurand egészen jó munkát végeztek a forgatókönyvírással.
Gérard Depardieunek már zsigerből jöhetnek az ilyen szerepek, így jelen esetben sem tudok negatívumról beszélni. Benoit Poelvoorde személyében pedig egy igazi szellemíróval van dolgunk. Amikor együtt kell működniük, mintha évek óta tényleg együtt dolgoznának, amikor pedig konfliktusra kerül a sor mintha ősi ellenségek lennének.
A filmet ajánlanám mindenképpen a Dumas rajongóknak és aki kíváncsi az író hátterére is. Azoknak viszont egyáltalán nem, akik elvakult Dumas őrültek, és kerek egész kép alakult már ki kedvenc írójukról. Témájában mindenképpen érdekes film, viszont Dumas talán kicsit izgalmasabbra írta volna.
IMDb: 6.4
Rottentomatoes: N/A
Vetíti: Belvárosi Mozi
Utolsó kommentek