Angliában a bolgár nagykövetségen nem éppen rózsás a helyzet, az alkalmazottak saját kisstílű ügyeikkel vannak elfoglalva, azonban a bolgár miniszterelnök felesége nyomására új nagykövetet küld, hogy helyreállítsa a helyzetet, ha nem is az egész galaxisban, de a követségen mindenképp. A gondokat tetézi, hogy a bolgár first lady mindenáron találkozni akar II. Erzsébettel, valamint a korrupt alkalmazottak és a konyhában lapuló bűnözők is megnehezítik a helyzetet: például pont olyan kacsákat sikerül ellopniuk, amik a Brit Királyi Madártani Intézet kötelékébe tartoznak és még mikrochippek is vannak bennük. Teljes a káosz és a sajátos kelet-európai önirónia felettébb megmosolyogtatóvá teszi eme filmet.
A rendezői székben Dimitar Mitovski foglal helyet, akinek ez az első nagyjátékfilmje, mivel eddig három rövidfilmmel jelentkezett. Nemcsak rendezője, hanem írója is filmjének Delyana Maneva és Alek Popov mellett. Popov írta az alapul szolgáló nagysikerű regényt.
A történet szerint adott a londoni bolgár nagykövetség, ahol semmit sem tesznek azért, hogy jó színben tüntessék fel hazájukat, Bulgáriát a nemes angolok előtt. Bulgária miniszterelnökének felesége pedig arról álmodozik, hogy egy szép napon egy vacsorával és nemzeti táncbemutatóval egybekötött estélyt szervezhet, ahol az angol királynő is tiszteletét tenné. Mindehhez azonban gatyába kell rázni a követségen dolgozókat, ezért odaküldik Varadin Dimitrovot, hogy intézze el a rendezvény megszervezését. Dimitrovnál dolgozik takarítónőként az igencsak formás idomokkal rendelkező Katya, aki állásajánlatot kap egy olyan cégtől, amely hírességek hasonmásait szállítja ki a perverzebbnél perverzebb kuncsaftok számára. A cég szolgáltatásait félreértelmezve Dimitrov őket bízza meg, hogy szervezzék be neki II. Erzsébetet.
A nagykövet csak azt tudja, hogy a cégnek komoly kapcsolatai vannak, ám azt, hogy a hírességek csupán hasonmások, majd csak később derül ki számára. Alkalmazottai között csupa haszonleső embert találhatunk, ott van például Chavo, vagy éppen Kosta. Ők több kisstílű akcióban is benne vannak, s legújabb dobásuk alkalmával kacsák tucatjait lopják el, amik a Brit Királyi Madártani Intézet tulajdonát képezik, s adóvevő chip is található bennük, amik segítségével bizony a már megkopasztott kacsákat is könnyűszerrel megtalálhatja a rendőrség. Vagy mégsem?
Az alkotás bővelkedik a humorban, bár ez igazából olyan humor, amin inkább csak mosolyoghatunk, kevés az igazán hahotáztató poén, de ami van, az nagyon jól van tálalva. Ötletesnek tartom a forgatókönyvet és vicces, ahogy a film ezt a kelet-európai öniróniát pellengére állítja.
A színészi játékok nem mutatkoznak kiemelkedőnek, de egy ilyen vígjáték kapcsán ezeket nem is várhatjuk el, mindenki tisztességes alakítást nyújt a szerepében és a magyar szinkron is kifejezetten jóra sikerült. A film leginkább bolgár-angol koprodukcióban készült, így a színészek többsége bolgár nemeztiségű művész, de találhatunk angol színészeket is szép számmal. Én itt leginkább a Sibling-et alakító Alan Ford-ot emelném ki, akit a nézők A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puksacső című filmben, mint csapost, valamint a Blöff-ben, mint a gonosz disznótulajdonos maffiavezért ismerhetik. A másik imsertebb arc az amerikai születésű Tomas Arana lehet, aki Munroe-t alakítja.
Őt láthattuk például a Több mint testőr (1992), a Gladiátor (2000), vagy éppen A bourne-csapda (2004) című filmekben is. Dimitrov-ot Julian Vergov formálja meg, akit láthattunk legutóbb a Negyedik típusú találkozások (2009) címet viselő alkotásban. A szépséges Katyát a fiatal, gyönyörű és tehetséges Ana Papadopulu játssza. Összességében elmondható, hogy a színészek nem erőltették meg magukat, bár nem is volt rá szükség, hiszen így a könnyedebb hangulat sokkal jobban átjött a nézőnek. Ehhez a vicces és sokszor kínos helyzetek is hozzájárultak.
Ötletes alkotásnak tartom a Londoni küldetés című filmet, van egy sajátos humora, ami remekül ötvözi az angol- és kelet-európai humort, s ez jól működik a vásznon, bár lehetett volna sokkal jobb is. Egyszer megéri megnézni, hiszen minden hibája ellenére egy igencsak szórakoztató filmmel van dolgunk, mely igen komoly politikai helyzeteket, szituációkat feszeget, de ezt az alkotók nem vették komolyan szerencsére, hanem jó viccet csináltak belőle, amin a néző jókat kuncoghat magában. És a királynőnek meg hozzon már valaki egy kis gin-t!
6/10
Vetíti: Belvárosi Mozi
Utolsó kommentek