Luc Besson idén képregényt adaptált, méghozzá Jacques Tardi Adéle történeteit. A 64 éves író 1976 óta osztja meg a franciákkal és a világgal Adéle Blanc-Sec kalandos történeteit. Idén pedig Besson úgy döntött, hogy ezeket a történeteket élő szereplőkkel és némi (elég silány) CGIvel a mozivászonra dobja. Ezek alapján említhetnek nekünk Indiana Jonest, Múmia-trilógiát, vagy éppen Lara Croftot, senki számára nem válik könnyűvé a film megítélése. Nagyon sok szempontot fel lehetne venni, amellyel az alkotás mellett vagyunk, de talán még többet, amellyel ellene tesszük le voksunkat. Annyi viszont bizonyos, hogy Luc Besson túl van fénykorán és reméljük nem ezzel a művel akarta a koronát feltenni pályafutására.
Jacques Tardi első Adéle képregénye 1976-ban jelent meg. A sorozat 2007-ig 9 történetet élt meg, amelyek különböző kalandok elé állították a kissé öregecske, munkamániás, és láncdohányos főhősnőt.
Besson ezekből az elsőt és a negyediket emelte ki filmjében (amely előreláthatólag egy trilógia kezdő darabja lenne). Az első füzet a pterodaktilusszal, míg a negyedik a múmiák feltámadásával foglalkozik. Ezek ötvözete viseli az Adéle és a múmiák rejtélye címet, néhány kisebb kiegészítéssel.
A film elején egy kriptában találjuk magunkat, amolyan Múmia-filmeket idéző módon. Közben főhősnőnk Indiana Jones figuráját magára öltve, tükrök segítségével megvilágosítja a sötét alagutat. Találkozhatunk még ez alatt a néhány perc alatt rothadó fogú banditákkal, fáklyákkal, olajjal, tűzzel és nagy robbanással is. Ez eddig még igazán izgalmas is lehetne, innen azonban Párizsba csöppenünk, ahol a film alárendelődik a francia stílusnak. Jellegzetes francia utcák, városi képekkel, ügyefogyott rendőrökkel és némi humorral. Ha még ez sem lenne elég, Besson belevisz egy kis 10 éve elavult CGIt is a dologba, hogy aztán ezzel végleg összezavarja a nézőt abban, hogy most mire is számítson. Később már múmiák jelennek meg, akik egyre többen lesznek és még franciául is tudnak. Nagy lesz tehát a katyvasz, amelyet Besson sem tudott normálisan kisimítani.
Adéle Blanc-Sec (blanc-sec utalás a száraz fehér borra) egy megrögzött kalandor, aki a kriptából egy II. Ramszesz orvosának múmiáját lopja el, hogy megmentse testvérét, akinek egy hajtű szúródott át az agyán. Ehhez szüksége van még a természetfeletti képességekkel megáldott Ménard professzorra, aki időközben egy pterodaktiluszt szabadított a városra, azért a rendőrség elrendelte a kivégzését.
Adélenak így a professzor megmentését is magára kell vállalnia, amely azonban még így sem jelenti testvére biztos megmenekülését a halál elől.
Luc Besson méltán vált elismert rendezővé, forgatókönyvíróvá, producerré az elmúlt kb. 20-25 év során. Olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Metró, Nikita, Leon, a profi, Az ötödik elem, Taxi, A szállító… Ezek mind kritikai, de inkább közönségsikert arató filmek voltak. Ellenben az elmúlt évekből beszélhetünk nála valamifajta visszaesésről is, hiszen az Arthur névvel fémjelzett animációk, vagy éppen a 22 lövés (hogy az Adéleról ne is beszéljünk) egyáltalán nem hozták meg a várt sikert. Ennek ellenére várjuk tőle a további izgalmakat, hiszen ennek ellőtte már bizonyította tudását és képességét a szórakoztatásra.
Az Adéle talán legkiemelendőbb személye maga a címszereplő, akit Louise Bourgoin játszik. A képregény-beli főhősnőről hallottak alapján mindenképpen üdítőbb színfolt lehet Madame Bourgoin a vásznon, mint a Tardi által megrajzolt Adéle. Nem csak okos, szellemes de bátor és még csinos is. A néző elé tárt bájak pedig megbocsáthatóvá teszik a múmia előtt tett perverz meztelenkedését is.
Az Adéle és a múmiák rejtélyét ajánlom mindazoknak, akik feltétel nélküli francia film rajongók és akik hajlandóak emiatt szemet hunyni a fájóan silány CGI felett is. Emellett ajánlatos még megnézni Louise Bourgoin személye miatt is, valamint azért mert ez mégis csak egy Luc Besson alkotás.
IMDb: 6.1
Rottentomatoes: N/A
Utolsó kommentek