Technikai robbanások egész sora után ideje ténylegesen megvizsgálni, ha csak ötletelés szintjén, mi lehet a film, a filmforgalmazás jövője. Megannyi lehetőség áll rendelkezésre, minden csak a forgalmazókon múlik, a technikai háttér már rég a rendelkezésükre áll, a törvényi hátteret régóta nem tudják az illetékesek hatékonyan biztosítani, a közreműködés azonban a jelenlegi felfogások és módszerek mentén elképzelhetetlen. Ha azonban nem akarnak lemaradni és évekkel évtizedekkel később csak búslakodni a kialakult helyzeten és az elszalasztott lehetőségeken, akkor el kell kezdeni a jelenlegi struktúrát váltó új módszereket elsajátítani, kidolgozni.
A mozit jelenleg a 3D varázsa élteti, vakítja el a nézőt a látvány, olyannyira, hogy majdhogynem mellékes, milyen történetet kap a többdimenziós csomagolásban. Míg a hőskorban a történet és a látvány együttesen varázsolta el a nézőket, mostanság szinte mindegy, milyen filmről van szó, a lényeg, hogy ez a két varázsos betű tartozzon a film címéhez: 3D. A térhatás most az atyaúristen, a stúdiók sorra szerzik be a technikát (James Cameron csak gazdagodik a jogdíjakból), nincs már műfaj, ami ellenállna az új forgatási és vetítési eljárásnak, csak alkotók vannak, akik makacsul ragaszkodnak az egykamerás rendszer nagyobb képfelbontásához (ld. Christopher Nolan az Eredet kapcsán).
A következő lépcsőfok a 4D-s filmek térhódítása, eddig itthon csak az ipolytarnóci természetvédelmi terület moziját tették alkalmassá. A 4D titka az eddig térhatású film jeleneteibe bevont nézők mozgatása, a székek aktív részesei lesznek az akcióknak. Forognak jobbra-balra, dőlnek előre és hátra, vibrálnak és ha kell, meg is ugranak kicsit, mindezt az akció szerelmeseinek. Ez viszont már újabb generációs szakadékot fog képezni a mindenre fogékony fiatalok és az egyre nehezebben alkalmazkodó idősebbek között. Az Avatár kapcsán is rengeteget lehetett olvasni arról, mennyi néző nem bírta a látványt, mennyien szenvedtek a szédüléstől, ha ezt még egy űrhajós kiképzéshez hasonlító székmozgatással is társítjuk, újabb nézőcsoportokat veszítenek.
A moziterem azonban nem csak filmes kihasználtsággal tehető profitábilissá. Itthon is megtört a jég, hétfőn a spanyol bajnokság legfontosabb összecsapását, a Barcelona- Real Madrid meccset (az el classicót) közvetítették a Westend mozijában, ráadásul 3D-ben. Ugyan messze nem olyan élmény, mint egy profi és hónapokig renderelt film, azonban a nyugis körülmények között, nagyobb csoportokban megtekintett sportesemények csak csatlakoznak abba a sorba, amelyet a koncert-és operaközvetítések elkezdtek. Az egyébként csak réteg és lokális közönséget elérő alkotások egyre közelebb kerülnek a fogyasztóhoz, most már megspórolhatjuk a kiutazást, a szállást, "csak" a koncert vagy az operaelőadás árát kell kicsengetnünk. Részesei leszünk a világ másik pontján zajló eseményeknek, ráadásul a realtime események csak még függőbbé teszik az is így egyre függőbb közösségeket. Az online közösségek hatalmas piacot jelentenek, ha ezt hathatósan tudják társítani az aktuális eseményekkel, a nézettség hatványozódhat (ahogy a bevétel is).
A mozik már próbálnak küzdeni a megjelenés problémáival, az e-cinema rendszernek köszönhetően központi adatközléssel vetítenek sok helyen filmet, ezáltal kiküszöbölve a felesleges kópiagyártást, annak utaztatását, ha nem is lerövidítve, de egyszerűsítve az utat a kínálatot képző filmgyártás/forgalmazás és a keresletet jelentő nézőtömeg között. Az ehhez hasonló kezdeményezések dicséretesek, kis mértékben hatékonyak is, mégsem jelentik az igazi megoldást a problémára. Amellett a gyártók is egyre nagyobb kockázatot vállalnak, elég csak a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiót és a The Weinstein Company-t említeni. Míg Weinsteinén egyébként kultstátuszú filmeket sorozatban szállító vállalkozása a mozis érdektelenség okán vált veszélyeztetetté (amit csak a Becstelen Brigantyk kasszasikere mentett meg), addig az MGM majd kétéves vesszőfutás után, adósságrendezési megállapodások hosszú sorának köszönhetően ütemezte át tartozásait, tovább éltetve például James Bond karakterét.
Azonban be kell ismerni, a mozi mindmáig nem képes felvenni a versenyt az egyik legnagyobb ellenségével, az internettel. Mindaz a műfaj, amit eddig soroltunk, a legtöbb emberhez neten jut el, arról nem beszélve, a forgalmazói gondolkodásnak és késlekedésnek köszönhetően sokszor hetekkel, hónapokkal (szomorúbb esetekben évekkel) korábban jutnak el a célközönséghez, akik csak élnek a technika kínálta szabadságukkal, igaz, mindezt mások kárára. Amíg a letöltést nem sikerül legalizálni, a filmterjesztés körökkel verve lesz, kivéve a világpremierek és sikerfilmek esetében, amiket egy időben kezdenek vetíteni. A mai webes közösség sokkal nagyobb véteknek tartja a halogatást, mint az illegális letöltést, ugyanis az előbbivel úgy érzi, korlátozzák őt fogyasztói jogaiban, megfosztják az információ frissességétől, s ez nagyobb (vélt) jogsérelem, mint a letöltés okozta kár.
A jogi háttér borzalmas, szinte fényévekre vannak a megoldástól, ugyanis még most is a letöltést korlátozó és szankcionáló szabályozás léptet életbe az Unió és az Egyesült Államok is, míg a fogyasztók/letöltők/jogsértők már évekkel ezelőtt maguk mögött tudták ezeket a korlátokat. Idén nyáron térdre próbáltak kényszeríteni több nagyobb hazai torrentportált, szerverlefoglalásokkal igyekeznek még mindig megakadályozni a forgalmat, azt azonban még úgy tűnik, senki sem magyarázta el nekik, az adat, amit keresnek, sok ezer más gépen van, a portál csak a gyűjtőhelye. Arról nem beszélve, hogy az üzemeltetők megkeresték a filmforgalmazók egyesületét, miszerint szívesen fizetőssé teszik az oldalt, csak mondják meg, hogyan tehetnék meg, a szövetség részéről azonban elutasítás volt a reakció.
Játszunk el egy kicsit a gondolattal! Van néhány film, ami érdekel minket, de nem biztos, hogy moziba is mennénk értük, a látványvilág hiánya vagy a történet erősebb volta okán. Ekkor elég csak bekapcsolni a számítógépünket és a fizetős oldalon már le is tölthetnénk a tartalmat, egy pendrive segítségével pedig már nézhetjük is az otthoni nagyképernyős tévénken. Ez egy kicsit továbbvitt gondolat a mostani televíziós szolgáltatók házmimozi kínálatának működéséhez képest. Itt már nem a dvd-megjelenéssel egyidőben juthatna a tartalomhoz a fogyasztó, hanem a forgalmazásba kerüléssel egyszerre. A Magyar televízió már elkezdett ilyen módon "alávágni" filmszemlés alkotások moziforgalmazásának, az október 14-én mozikba kerülő Kolorádó Kid című filmet november 4-én leadták. Ezzel már a dvd-megjelenés kifutásának idejét se várták meg, újabb jelzés a fogyasztói láncolat rövidre zárásának. Hasonló gyakorlattal akár azt is elérhetnék, hogy a "leendő" filmszemle programját élőben adja a királyi televízió, a játékfilmeket az m1, míg az egyéb kategóriák versenyfilmjeit pedig az m2. A 2011. december 31-én éjfélkor megszűnő analóg földfelszíni sugárzás emlékére, valamint a digitális átállás üdvözlésének egyik legszebb rendezvénye lehetne egy ilyen filmszemlés hét, ha lesz ugyan szemle, amiről beszélhetünk.
Az adathordozók magas árába beépített jogdíjak akár a múlté is lehetnek. Ha fizetek a letöltéssel az alkotásért, akkor nincs értelme az adathordozási részt ily módon korlátozni. A letöltött tartalomba kódolt módon már eddig is elhelyezett másolásvédelem gépspecifikussá tehető, akár az adott BluRay-lejátszó vagy televíziókészülék számára specifikált tartalommal. Ahogy most szűrik a televíziós kínálatot és internetes sávszélességet, nem sokkal bonyolultabb egy adatfolyam kódolásának megoldása sem. Ilyen piacorientált és globális rendszerek létrehozása és működtetése még rövid távon is olcsóbb, mint a filmek reklámozására szánt költségek filmenkénti több tízmillió dolláros költsége. Most már a 3D-s alkotások sem jelenthetnek problémát, a technológiát bíró televíziós készülékek 5 éven belül annyira elterjedtek lesznek, mint most a hagyományos plazma- és lcd-tévék (világviszonylatban, fogyasztói régiókat nézve), úgyhogy ismét csak az emberi hanyagság és lustaság álhat csak az emberek információ és adatéhségének útjába.
Persze mindez még messzi utópia, mint a bakelit korában volt a dvd-tárkapacitása...
Utolsó kommentek