A Jason Bourne-filmekkel már bizonyította hozzáértését az akciójelenetek levezénylésében, a karakterek kibontásában, az operatőrrel való szoros együttműködésben. A '90-es években induló karrier (Bárbarátok,Nyomás!) igazi nagy lökést a Bourne-trilógia elkészítésével kapott. Olyan zseniális stábot kapott, mint a forgatókönyvíró Tony Gilroy (első teljesen saját filmje, Michael Clayton a mozikban), az operatőr Oliver Wood (Ál/Arc, Fantasztikus négyes), valamint a feledhetetlen zenéért felelős John Powell (Ál/Arc, Shrek, Az olasz meló, Táncoló talpak) és a soundtrack legzseniálisabb számaként aposztrofált Moby Extreme Ways című száma.
Ennyi mellékzönge után górcső alá a filmmel. Jumper a címe. Az eredeti, angol címe. A magyar fordítók újabb gyöngyszemeként Hipervándor címmel megvert alkotás megmosolyogtatta az angolul értőket. Nem csak szerintem, széles körben ezt hallja vissza az ember fia-lánya. A (félre)fordítás megemésztése után magáról a filmről, úgy alaposabban. Liman részben új alkotógárdájában olyan nagyágyúk kaptak helyet, mint a forgatókönyvíró David S. Goyer (Penge-trilógia, Batman: Kezdődik, The Dark Knight) és az ő társszerzője, Jim Uhls (Harcosok klubja). Emellett nem elhanyagolható módon új operatőr is csatlakozott Barry Peterson személyében (Zoolander, Starsky és Hutch). A váltás azonban mégis ott jelentett problémát, ahonann kevesebben vártuk. A sztoriban. Egy közepesen izgalmas akciófilmet keverni egy érdeklődésre alig számot tartó romantikus szállal. A talán megbocsájtható történeti bakik azonban oly mértékig felerősítik a kidolgozatlan szerelmi vonalat, ami már dühíti is az embert.
Adott egy fiú, David (Hayden Christensen), aki 16 éves korában rájön, tud teleportálni. El is menekül a világ elől, a családi problémái elől. Hova máshova, mint New York Citybe. Esküszöm, annyi ilyet láttam már vásznon, hogy egy hasonló szituációban én is New Yorkban fogok kikötni. Annyira nagyvilági, 10 millió ember egy városban, mégis világok választják el őket. Kicsi David ide toppan be bankot rabolgatni. A film egyik legemberibb pillanata, mikor a cetlikkel ("Visszafizetem") felszerelkezett David sorra rámolja ki a bankokat. Az ezt követő időbeni ugrás után David már 24 éves, igazi világutazó, aki kontinenseket átszelve hódítja meg egyéjszakányi légyottra a balga, szeretetre és odafigyelésre éhes menyecskék egész sorát. Azonban az ilyen világfiakat is utóléri a végzet, ha nem is oly gyakori az, hogy a szőke Samuel L. Jackson (Roland) személyében jön értük a halál. A kiszőkített "The Coolest Nigga" pitbullos szívóssággal vadássza le szegény kis ugrókat, akik szinte Isteni hatalommal bírnak. A Paladinokról azonban azon kívűl, hogy kurvára vadásszák az ugróka,t semmi egyebet nem tudunk meg. Innen már az is sejthette, hogy lesz folytatás, aki nem hallotta a híreket, a nyilatkozatokat, egy újabb trilógia veszi kezdetét Liman életében...
Ennyi mellékzönge után górcső alá a filmmel. Jumper a címe. Az eredeti, angol címe. A magyar fordítók újabb gyöngyszemeként Hipervándor címmel megvert alkotás megmosolyogtatta az angolul értőket. Nem csak szerintem, széles körben ezt hallja vissza az ember fia-lánya. A (félre)fordítás megemésztése után magáról a filmről, úgy alaposabban. Liman részben új alkotógárdájában olyan nagyágyúk kaptak helyet, mint a forgatókönyvíró David S. Goyer (Penge-trilógia, Batman: Kezdődik, The Dark Knight) és az ő társszerzője, Jim Uhls (Harcosok klubja). Emellett nem elhanyagolható módon új operatőr is csatlakozott Barry Peterson személyében (Zoolander, Starsky és Hutch). A váltás azonban mégis ott jelentett problémát, ahonann kevesebben vártuk. A sztoriban. Egy közepesen izgalmas akciófilmet keverni egy érdeklődésre alig számot tartó romantikus szállal. A talán megbocsájtható történeti bakik azonban oly mértékig felerősítik a kidolgozatlan szerelmi vonalat, ami már dühíti is az embert.
Adott egy fiú, David (Hayden Christensen), aki 16 éves korában rájön, tud teleportálni. El is menekül a világ elől, a családi problémái elől. Hova máshova, mint New York Citybe. Esküszöm, annyi ilyet láttam már vásznon, hogy egy hasonló szituációban én is New Yorkban fogok kikötni. Annyira nagyvilági, 10 millió ember egy városban, mégis világok választják el őket. Kicsi David ide toppan be bankot rabolgatni. A film egyik legemberibb pillanata, mikor a cetlikkel ("Visszafizetem") felszerelkezett David sorra rámolja ki a bankokat. Az ezt követő időbeni ugrás után David már 24 éves, igazi világutazó, aki kontinenseket átszelve hódítja meg egyéjszakányi légyottra a balga, szeretetre és odafigyelésre éhes menyecskék egész sorát. Azonban az ilyen világfiakat is utóléri a végzet, ha nem is oly gyakori az, hogy a szőke Samuel L. Jackson (Roland) személyében jön értük a halál. A kiszőkített "The Coolest Nigga" pitbullos szívóssággal vadássza le szegény kis ugrókat, akik szinte Isteni hatalommal bírnak. A Paladinokról azonban azon kívűl, hogy kurvára vadásszák az ugróka,t semmi egyebet nem tudunk meg. Innen már az is sejthette, hogy lesz folytatás, aki nem hallotta a híreket, a nyilatkozatokat, egy újabb trilógia veszi kezdetét Liman életében...
A történet, mint említettem, a szerelmi szállal halt meg. David első felindulásból hazateleportál, ahol legfontosabb teendője: megkeresni a lányt... Ugye, gyakorlott menekülők? Egyből egy 8 éve nem látott, középiskolai szerelmemhez rohanó szálat kívánt a film!!! Millie (Rachel Bilson) karaktere aztán minden, csak nem kiforrott. A szerepet játszani próbáló Bilson kisasszony életidegen alakítása egy mondatot idézett fel bennem: A Nő indokolatlan alkalmazása! Egy hasonló történetet így megölni, már-már vétek. Az utóbbi idők képregényfilmjei is akkor buktak iagzán, ha romantikusra erőltették őket. A Pókember 3. része egyenesen a néző képébe üvölti, mennyire alkalmatlan a sztori ily mértékű romantikára. A kezdeti bukdácsokat nagyban feljavítja Griffin (Jamie Bell) megjelenése, aki egy ugrókra vadászó paladinokra vadászó ugrót alakít. Így, egyszerűen. Mégis, a kacifántos helyzet legbiztosabb pontjai közül Ő a második, Jacksoné az első hely. A vadászat és gyilkosságok sora már biztos kezekre lelt Limannél, már-már Bourne-i magasságokba emelve az akciójeleneteket. A rövidségük miatt azért kárhoztatnám a stábot, ennyire erős alapanyagot képező filmnél alapkövetelmény lenne az állandó és magával ragadó, lendületes pörgés. Azért így is adott egy-egy felejthetetlen pillanatot a film, pl. a sivatagba teleportált busz, a víz alá teleportált szoba, mind a filmtörténet maradandó pillanatai közé kerültek.
De csak a látvány része. A film lehangolóan ostobára sikerült, valószínűen stúdió kérésére lett elpuhítva. Reményünket fejezzük ki sokan, hogy a folytatás sokkal agresszívabb és tökösebb hangvételben kerülhessen ki a vágóasztalról. Oly sok lehetőség volt a szkriptben, oly nagyon ütős évkezdés lehetett volna. A történetről sokkal többet nem érdemes elmondani, egy átlagosnál talán kissé gyengébb cliffhanger azért jutott a végére, de attól sem ájultam el.
Azért egyszer mindenképpen megnézhető a film, csak azt nem értem, hogy a The Nines csak limitált vetítést kapott az Államokban, itthon még csak említésre sem méltatják a forgalmazók, mégis sokkal nagyobb rajongás övezte, mint ami most a Jumpernek kijut, holott sokkal inkább közönségfilm, mint a 9-es szám vadászata.
Amint azt előre sejteni csak kevesen sejthették, az év egyik csalódása már megvan.
Várjuk a következőt
5/10
De csak a látvány része. A film lehangolóan ostobára sikerült, valószínűen stúdió kérésére lett elpuhítva. Reményünket fejezzük ki sokan, hogy a folytatás sokkal agresszívabb és tökösebb hangvételben kerülhessen ki a vágóasztalról. Oly sok lehetőség volt a szkriptben, oly nagyon ütős évkezdés lehetett volna. A történetről sokkal többet nem érdemes elmondani, egy átlagosnál talán kissé gyengébb cliffhanger azért jutott a végére, de attól sem ájultam el.
Azért egyszer mindenképpen megnézhető a film, csak azt nem értem, hogy a The Nines csak limitált vetítést kapott az Államokban, itthon még csak említésre sem méltatják a forgalmazók, mégis sokkal nagyobb rajongás övezte, mint ami most a Jumpernek kijut, holott sokkal inkább közönségfilm, mint a 9-es szám vadászata.
Amint azt előre sejteni csak kevesen sejthették, az év egyik csalódása már megvan.
Várjuk a következőt
5/10
Utolsó kommentek