Már elég korán megérkezem a MOM Parkba, jó szokásom szerint inkább várok ott fél órát egymagamban, mintsem lemaradjak valamiről. Megyek át az első kis díványos pihenőrészen, mikor látom, Sas Tamás is itt van már. Nem újságírót, nem szervezőt pillantok meg először, hanem a játékfilmes versenyzők egyikének rendezőjét. Mondom, ez már csak jól folytatódhat. Nem mindenben, de összességében igazam volt.

Mivel korábban érkeztem, és a sajtókártyát még nem lehet átvenni, sétálgatásba kezd a magányos ember. Az oszlopokon az elmúlt 40 év győzteseinek plakátjai tekinthetőek meg, ritka nagy öröm volt mindezt bejárni. Emellett nem elhanyagolható, hogy az idei plakátverseny, szám szerint a 6. pedig a moziszint büfével szembeni pihenőjének falain tekinthető meg, külföldi és magyar indulóval egyaránt bőven van dolgunk.

A sajtókártya átvétele fél 10, elnézve a „tömeget”, talán a 6.-8. vagyok, aki megteszi ezt. Sajtóiroda az egekben, azt hittem, meghülyültem, mire felérek. Nem a kondival van baj, az előző napi kocogás után cca 5 emeletet lépcsőzni, és sajnos nem csak egyszer, az már egy kicsit sok még az én ereje teljében lévő fiatal szervezetemnek is….

Első vetítésig van 2 órám, akkor kitaláljuk, mit nézzünk meg majd a dokumentumfilmes versenyzők közül. Sajnos, mivel egyedül vagyok, nem úgy, mint a „Nagyok”, kénytelen vagyok szelektálni, és a tartalmi leírás alapján az érdeklődési körömbe jobban tartozó filmeket kiválogatni. Az első napon semmi gond, egy az egyben a tudományos ismeretterjesztő filmek vetítését vállalom be, nincs probléma, 8-as terem végig, 5-10 perces szünetek.

Mire kiválogatom a szerdai programot, eljön az ideje, hogy felsétáljak majdnem a Mennyeknek Kapujáig, de annál egy picivel lentebb elfogynak a szintek, így marad a 8-as terem meg a tudomány és ismeretterjesztés: ha ragad meg valami, nem csak filmes értékelés, plusz öröm. A központi téren már elég sokan gyűltek össze, kisebb interjúk és sajtós beszélgetések mellett a kivonult szerkesztőségek klikkjei is megtalálhatóak. Tetszett, hogy vannak itt társadalmi kezdeményezések is, legelébb a Filmsál akciót említeném, mely a mélyszegénységben élő családok megsegítését tűzte ki célul, 2000 Ft feletti adomány esetén pedig egy fekete alapon fehér mintás sálat kap a támogató. Mind az összeg, mind az ajándék jelképes jellegű ugyan, de mindenképp támogatandó törekvés, melyből több tucat kellene…

Az első film előtt Novák Emil (ahogy ő aposztrofálja szerepét a 40. Szemlén, „tanácselnöke”) egy tényleg aprócska köszöntővel megnyitja a jelenlévők társaságában is a szemlét. Felhívja a szakmán kívüliek figyelmét is arra, hogy a tudományos filmeknek egyre nagyobb szerep jut mai és majdan elkövetkező világunkban, hiszen a társadalmilag fontos esetekkel immár döntő többségében ez a műfaj foglalkozik. Olyan emberek foglalnak helyet a nézőtéren, mint Koltai Lajos operatőr-rendező (mint alfabetikusan, mind szakmai önéletrajz szerint is a helytálló sorrend), Sándor Pál rendező, és még, ha jól gondoltam, egy csokorra való magyar filmes, akik ugyan nagyszerű alkotók, de nem tartják magukat a középpontban pozícionálva. A több mint félházas első vetítés (11:30 Borbás Tamás – Digitális valóság a filmben) után az érdeklődés finoman szólva erősen megcsappan, a soron következő versenyfilmre összesen talán 15-en ültünk be, így talán Dékány István A zsögödi gazda (12:45)című filmje lehet a legkisebb látogatottsággal rendelkező versenyfilm ezen módosíthat majd, hogy szerdán is vetítik, és akkor ez az egész betudva első napi, korai érdektelenségnek. Ezt követte (A zsögödi gazda vetítési problémáinak megoldására szánt idő mennyisége miatt) kisebb csúszással A remény útjai II. – Portrévázlatok Vígh Tamás szobrászművészről című film Dénes Gábor rendezésében (hivatalos kezdés 13:45, de végül 13:55 lett). Ezt követte, majd 10 perces csúszással a tájékoztatóban írtakhoz képest (14:45/14:55), Kollányi Ágoston filmje, a Korhadó múlt, porladó jövő? címen. És ezzel el is érkeztünk az első duplavetítéshez, mert rögtön ezután jött Moldoványi Judit Ki viszi levelem…? című filmje. Ha már túlestünk az első duplabemutatón, ezt is megduplázták, jött ugyanis 16:00 helyett 16:10-kor a Pannon sivatag Mosonyi Szabolcs, valamint a Balogh Rudolf Vékás Péter rendezésében. A vetítésen soros Szabó Mihály Világvallások nyomában: Buddhizmus című munkája volt (17:20), mely számomra az utolsó is volt egyben, bármennyire is szerettem volna megnézni a Nexus című alkotást Szekeres Csabától, erő és kitartás terén megfogyatkozva, éhségtől gyötörve hazafelé vettem az irányt. Lefelé sétálva szembesülhettem vele, hogy míg én filmről filmre ültem a 8-as teremben, odakint zajlott az élet, s csak egy-két alkotást látva, de a sok alkalmazottal részt véve a Szemlén, a boldog kis alkotói szigetek megsokasodtak, újabb standok is épültek addigra. Ami azonban ennél is nagyobb öröm lehet, hogy a kezdeti csekélyebb érdeklődés igencsak felerősödött, egész tömegek telepedtek a büfé közvetlen közelébe.

Sebaj, a magányos sajtós megtette, amit tudott, a 12 versenyző alkotásból 8-at saját maga nézett meg, amely ugyan nem teljes arzenál, de dicséretes mennyiség. A kimaradt alkotások, melyeknek megtekintésére időt már nem lehet szakítani, az Szekeres Csaba rendezésében a Nexus, Kosms Ildikó filmje, a Zöld múzsák csókja, Lakatos Iván alkotása, A tatárok Magyaroroszágon, valamint Török Zoltán Izland, a hasadó sziget című munkája.