Az atomkatasztrófától való félelmek már az ötvenes években elkezdődtek, legnagyobb durranás azonban a ’64-es Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni címet viselő alkotás lehetett Stanley Kubricktól, amelyben a hidegháborús korszakra próbáltak reagálni.
Ezek után jöttek a poszt-apokaliptikus hősök Mad Maxszel (Mel Gibson) és Kevin Costner mutáns halemberével a Waterworldből.
A függetlenség napjában a társadalom kollektív védekezésre hívta fel a figyelmet az űrlények támadása ellen.
Az ezredforduló után Dennis Quaid próbálta túlélni a globális felmelegedés okozta katasztrófát a Holnaputánban, majd Will Smith játszott (az elején) egyszemélyes túlélőt a Legenda vagyokban, egy mutációt okozó vírus elterjedése után.
A tavalyi és az idei év sem volt apokalipszis-mentes. Először Roland Emmerich ’követte el’ a 2012-es világvégét, majd jött a Husghes testvérek Éli könyve. Ezeket a 9 című Shane Acker ’bábmozi’ követte, majd hosszú út során megérkezett Cormac McCarthy Pulitzer-díjas bestsellerének adaptációja, Az út.
Utolsó kommentek