Ebben a tavalyi road-movieban egy, már egyszer általam valamilyen szinten taglalt témát dolgoznak fel. Amire gondolok az nem más, mint az ugyancsak tavalyi Mindenki megvan című film. Azonban amíg ott egy felnőtt család történetéről, sikereiről, sikertelenségeiről és az apa elvárásairól volt szó, ebben az esetben lehetséges mintákat állítanak fel előttünk egy gyarapodó családról, ha lehet két embert egy családnak nevezni. A bemutatás alapja pedig ugyancsak egy road-movie lesz, ismerősökön, családtagokon keresztül, a cél pedig nem más, mint a tökéletes otthon megtalálása. Azonban ez - mint látni is fogjuk - nem is annyira egyszerű, mint amennyire annak tűnik.
Van egy férfi és egy nő. Szerelmesek, nem házasok. A nő teherbe esik. A nagyszülők elköltöznek. Az alapja ennyi lenne a filmnek, innen azonban elkezdődik az érdemi része. Annyit elárulhatok, hogy nem fog egy pisztoly sem eldördülni és nem lesznek nagy bunyók, sem durva CGI effektek. A pár, Burt és Verona beülnek lepukkant kis Volvojukba és útnak indulnak, elhagyják Coloradót.
Első megdöbbenésük a szülők felé irányul, mert akárhogy is próbálhatják, egy családi filmből nem lehet kihagyni a szülőket. És bár éppen Burt családja volt a visszatartó erő a költözéssel szemben, végül éppen Verona családja találja meg a legmegfelelőbb megoldást.
A gyermekvállalás kérdése, mint a legtöbb amerikai filmben, nem éppen az anyagi helyzet nehézségeiről van bemutatva. Érdekes módon egy költözés és új munkakeresés sosem jelenthet gondot, de nem akarok ennél leragadni és nem is ez a lényeg. Verona és Burt története inkább azt próbálja bemutatni, azzal kapcsolatban feszeget kérdéseket, hogy milyen szülőnek lenni és milyen ’jó’ szülőnek lenni. Ezekre pedig a választ a következő helyszínekkel és mintákkal próbálják megadni:
Coloradóból kiindulva tehát Phoenixbe mennek, ahol Verona egyik rokona él férjével és két gyermekével. A szókimondó és nem éppen halkszavú hölgy, valamint a világvégefájdalomban élő férj elől Tucsonba menekülnek, ahol Verona húga vár rájuk. Itt nincsenek gyerekek és a párkapcsolat is elég instabilan. Madisonban Burt állítólagos unokatestvére él, amely család a világ fertelmeitől és mocskaitól próbálja gyermekeit védeni olyan módon, amely még a toleráns utazóinkat is kihozza a béketűrésből. Amikor Montrealba érnek a régi barátokhoz, úgy tűnik meg is van a hely, ahol letelepedhetnek. Egy olyan család kerül terítékre, ahol szinte minden tökéletes (és éppen ezért kicsit hihetetlen is). Azonban Miamiból bejelentkezik Burt testvére, akit éppen elhagytak és magaukra maradtak lányával. Végül ez lesz az a hely, ahol Burték felismerésre jutnak, hogy talán képesek családot alkotni.
Az trambulinon történő ígéret-tételek a film egyik legkomolyabb részei. És bár itt is vehetjük poénnak, hogy az apa a halála után azt akarja, hogy lányának úgy legyen előadva mintha orosz katonák ölték volna meg, miközben 850 csecsen gyereket mentett meg, mégis sokkal drámaiabbnak sikerült ez, mint néhány film komolynak szánt jelenete.
Sam Mendes neve ismerős lehet leginkább az Amerikai szépség, de akár A szabadság útjai miatt is. A rendezőnk pedig Dave Eggers és Vendela Vida forgatókönyvéből dolgozhatott (előbbi az Ahol a vadak várnak forgatókönyvét is jegyezte). A stábban rajtuk kívül akit kiemelnék az a zeneszerző Alex Murdoch. Nem mondanám, hogy nagy OST hallgató lennék azonban kétségtelen, hogy vannak azok a zenék, amelyeket nem hallhatsz minden nap és egyes filmekhez annyira eltalálják, hogy az embernek kedve lenne azonnal gitárt fogni a kezébe.
A két főhősünk John Krasinski (Burt) és Maya Rudolph (Verona). Előbbit láthattuk például az Office Tv-sorozatban, vagy az Egyszerűen bonyolult című tavalyi vígjátékban, utóbbit pedig a Hülyék Paradicsomában, vagy nemrég a Nagyfiúkban. Rajtuk kívül még Jeff Daniels kapott egy kisebb apa (nagyapa) szerepet, aki viszont számomra mindig egyre nagyobb meglepetés Maggie Gyllenhaal. Ő már volt Elizabeth Darko (Donnie Darko), volt már perverz titkárnő az azonos című filmben, volt már Bruce Wayne Rachelje (A sötét lovag) és volt már egy több mint ötven éves lepukkant countryzenész szeretője (Őrült szív). Most pedig egy munkakerülő apa felesége és egy világ –és életkerülő család anyja. Tökéletesen!
Hőseink tehát, akárcsak a mesékben próbákat állnak ki. A mesékkel ellentétben ők nem elszenvedői a próbáknak, hanem független szemlélői, akik a lehetséges választások közül, a legmegfelelőbbet próbálják kiválasztani. Amikor a szülők kilépnek a képből, utolsó kétségbeesésükben elmenekülnek régi, boldognak hitt életükből és az államokat járva tanácsokat várva, példákat látva igyekeznek megígérni maguknak és egymásnak, hogy a lehető legjobb lesz. Az a ’lehető legjobb’ azonban már nem csak kettejüknek, hanem az egész családnak.
Utolsó kommentek