Véleményünk szerint....

 Sylvester Stallone-t időről időre leírják. Nem csak a kora miatt vagy az egyre látványosabb plasztikai műtétei, netán a túlzásba vitt testépítés és a szívproblémája okán. Az idén már 64. életévét is betöltő akcióikon azonban mind keményebb bevetésekre küldi saját magát. Először reaktiválta bokszoló karakterét, a 2006-os Rocky Balboa című alkotás pedig méltó páholyba helyezte az utcakölyökből ökölvívó-legendává váló figurát. Rá két évre a lelki békéjét nem találó vietnámi veteránt, John Rambo-t küldte a mianmari csatamezőre, az egyszemélyes népirtás-film pedig bebizonyította, az öreg katona nem vén katona; bár szó volt a Rambo V.-ről, mégis kicsit az az ember érzése, az a történet így vált kerek egésszé (igaz, korábban is azt hittük, mind a két filmsaga-val kapcsolatban). 

 2010-re pedig elhozta nekünk a 80-as, 90-es évek akciósztárjainak válogatott Hall of Fame-filmjét, azonban nem csak leporolta a régi sablonokat és sztárokat, a ma oly divatos filmnyelvi fazonra szabta azokat. Ám míg egy hasonló próbálkozás A szupercsapat esetében igencsak kettős fogadtatásban részesült, nem mellékesen a várt anyagi haszon is elmaradt, addig "A feláldozhatóak/ Az ágyútöltelékek" (hazai forgalmazó híján elfogadott cím sincs) kalandja már Amerikában behozta az árát, a lassú világforgalmazás pedig csak lendíthet a szekéren.

 Stallone tudja, mi kell a népnek, ha az akciófilmre vágyik s nem rest megadni  a kenyeret s a cirkuszt.

 Az Expendables-csapat épp egy kínossá váló afrikai kalóztámadást számol fel, hazafelé úton azonban bomlik a csapategység. Morális dilemmák, kapcsolati problémák tarkítják a nehézfiúk életét, akik egy újabb bevetésre készülnek. Egy valószínűsíthetően CIA-s fejes, Church (Bruce Willis) felkéri Barney Ross-t (Sylvester Stallone) és csapatát, hogy egy mexikói-öbölbeli szigeten, Vilena-n tegyenek rendet, ugyanis a hatalmat gyakorló Garza tábornokot (David Zayas - Dexterben Batista nyomozó) el kellene takarítani az útból. A terepszemle folytán kiderül, nem csak a tábornok a gond, hanem az őt bábként irányító, a drogbizniszből részt szakító korábbi ügynök, James Munroe (Eric Roberts) is az útjukban van. 

 A küldetés azonban nem a szokásos pénzes buli lesz, sokkal inkább a becsület és a saját lelkük megnyugtatása lesz az elérendő cél. Ezt azonban csak együtt hajthatják végre, a sokat megélt csapat baráti alapon áll össze, hogy egy igazi nagy csatát vívjanak meg egy kis banánköztársaság drogban utazó katonai főnöke(i) ellen, megmentve lányt is, népet is.

 Előzetesen sokat lehetett hallani arról, hogy Stallone tervezett 5. Rambo-filmje egy lánymentő akció lenne Mexikóból vagy valami egyéb dél-amerikai országból. Nagy valószínűség szerint Stallone a bolondját járatta a világgal, ugyanis ez a film megegyezik azzal, amiről ő sokáig nyilatkozott. Ez azonban cseppet sem baj, mert a mostani, agyonhype-olt filmvilágban az Eredet mellett, ha kisebb mértékben is, de üdítő színfolt volt a film maga. Elég csak megemlíteni a hivatalos YouTube-csatornát, ahol Stallone az interjú végére szétlövi az egész felületet.

 Maga a film amellett, hogy az elmúlt 20-30 év legnagyobb akciósztárjait terelte egybe, nagyon is szarkasztikusan bánik velük. Csak felsorolásként, felbukkan itt Dolph Lundgren (megannyi dvd-re szánt film után újra a vásznon), Jet Li (a War után ismét Stathammel, 2 családi film után újra akcióban), Jason Statham (a Crank 1-2, A szállító 1-2-3, a Halálfutam és a Banki meló után nem főszerepben), Terry Crews (a Mindenki utálja Chris óta badass, lásd a Gamer-beli epizódszerepét), Steve Austin (egy igazi pankrátor, aki nem lóg ki a filmből), Randy Couture (MMA-bajnok, aki nem alakít gyengén), Gary Daniels (a Tekken után egy újabb epizodista rosszfiú-szerep), Mickey Rourke (A pankrátor után feltámadt, A vasember 2 főgonosz-szerepe után ismét cool figura), Eric Roberts (egyre több kultfilmben lesz főgonosz, ld. A sötét lovag), Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger pedig nyúlfarknyi epizódszerepben.

 Hogy mik ezek a riposztok? Jet Li és Dolph Lundgren (30x30as, kg és cm) bunyója Dávid és Góliát modernkori harca. Terry Crews sörétes géppuskája, az AA-12-es ugyanaz, mint amivel Adrien Brody is aprít a Ragadozókban. Statham magánélete hiába látható, semmit sem ér, csak a baj van vele, mintegy bemutatva, a katonának nem asszony kell, csak fehérnép. Mickey Rourke tetoválószalonja maga a hímsovinizmus fellegvára, isznak, késdobálnak, macákat hordanak oda motoron, olykor tetoválást készítenek, fényévente egyszer pedig gyenge pillanatukban legsötétebb titkukról és félelmüklről is beszélnek. Újfent emléket állít Stallone (A pusztító után - ott: elnöki könyvtár) Schwarzeneggerrel való barátságának egy röpke riposzt erejéig, ami a templomban zajlik (Church: -Ennek meg mi a baja. Barney Ross: -Elnök akar lenni). Nem hagyja ki a szöveges poénokat sem, amikkel popkulturális párhuzamokat von a szövegkönyvben, megidézve Queen-slágert (Another One Bites the Dust), animációs filmet (Táncoló talpak), arról nem beszélve, hogy fővárosunk is helyet kap a filmben, még ha személynévként is említve.

 A színészi játék ebben a filmben nem kell, hogy domináns legyen, pontosan elég, hogy keményen odaszóljanak, odacsapjanak vagy nyekkenjenek, ha odavágják őket a falhoz. Ez az a fajta izomszagú mozi, aminek édes az illata, öröm visszanézni, be tudja lelkesíteni az embert, mert itt végre törnek a csontok, szakadnak a testrészek és hullanak az emberek, ahogy egy igazi régimódi akciófilmtől elvárjuk. A számítógépes trükkök nem a küzdelmekre vonatkoztak, mert azt drága jó sztárjaink fizikailag képesek véghezvinni, az a kevés CGI meg pont annyi, amennyi az élvezetes filmfogyasztáshoz elkél.

 A karakterek viszonyainak legjobb felvetése a Statham-Stallone páros esetében látható, ami már szinte a Csillagok háborúját idézi meg: mintha az öreg Yoda tanítgatná Anakint, aki jelen esetben jobban hallgat az okos szóra. Nincs az a nőügy, bevetés közbeni szituáció, ahol ne kerekítenék ki a közelgő hatalomátvételt, mind humor, mind küzdelem közben. Emellett az amerikai külpolitika is komoly kritikát kap, igaz, csak a titkosszolgálati szervek megjelenésén keresztül, de a vizes-törülközős kínzás, amelyről az amerikai hadsereg elhíresült az utóbbi években, egyre több filmben kap teret (legutóbb a Strike Back című angol minisorozatban).

 Tény, hogy vannak hiányzók, Jean-Claude van Damme már a telefonos megkeresés alatt nemet mondott, Steven Seagal igazából nem is nagyon passzolt volna sehova, ő már túl lassú és nincs is annyira formában, de nagyon is várjuk a Robert Rodriguez rendezte Machete drogbáróját tőle.

 A magyar filmforgalmazás hiátusa, hogy még csak megközelítőleg sincs céldátum, de érdemes felidézni, év elején még az volt a tervezet, hogy a Ragadozókkal egy időben vagy pár hét különbséggel mutatnák be az alkotást. Nos, az elképzelt vetélytárs nemzetközi sikerré vált, míg ezen film eddig csak az amerikai piacon mérette meg magát, hatalmas nemzetközi várakozást generálva, itthon pedig már arról folynak a pletykák, ez már csak dvd-n kerül forgalmazásba. Arról nem beszélve, hogy nem csak Stallone, de a producerek is folytatásról csiripelnek, ami nem feltétlenül szükséges, de mindenképp megnyugtató a rajongók számára, Stallone és filmkészítési stílusa életképes nem csak a vásznon, de a kasszáknál is.

9/10

budget: 80 millió $

IMDb: 7,4/10

Rottentomatoes: 39 %

Update: október második felére van forgalmazói terv, pontos céldátum még mindig nincs.