Véleményünk szerint....

A leginkább várt film, már szakmai körökben, a Frost/Nixon, mely Oscar-jelöléseket is begyűjtött, holott témája és eredete alapján nem szokás (ld. politikai téma és tv-műsor feldolgozása). Íme, az előzetese...

A Variety és a The L.A. Times arról számol be, hogy a 20th Century Fox átveszi a helyét a Disney-nek, mely akkor üresedett meg, mikor a Caspian herceg kisebb sikerét látva kihátráltak a 3. rész finanszírzásából.

A Disney döntése mögött az állt, hogy 215 millió $-os összköltségű film csak 419 milliót hozott a mozikban, szemben az első film globális kasszasiker-bevételt idéző 745 milliójával.

A következő filmre közel 140 milliót szánna a két cég, a rendezői székbe Michael Apted (JB - A világ nem elég) ülne, és Mark Johnson (producer), az eddigi rendező, Andrew Adamson is maradna a produkció közelében.

(via comingsoon)

Az eheti premierek közül következzen a Volt című animációs film előzetese

Annyival jobb volt a helyzet, mint előző nap, hogy tudtam, nem egy terem körül fog forogni a napom. Már a tudat is sokat tud segíteni, lesz mozgástered, nem egyhelyben fogsz lényegében mozogni. 13:15-kor kezdődött az első vetítés, és ami ugyan kissé meglepett, de nem döbbentett meg, az az előző naphoz képest érzékelhetően nagyobb érdeklődés. Mintha a Szemle csak szerdán kezdődött volna.... Nem, nem azt akarom sugallni, hgy kevesen lettek volna kedden, de tény, hgy jóval több embert lehetett látni.

MIndegy, ezen már ne rágódjunk. Megérkezem, leadom a ruhatárba a téli idő miatti felesleges ballasztot, majd összefutok régi kedves egyetemi ismerőssel, aki a cinematrix.hu moziblogjának egyik gyakornoka. Rövid eszmecsere, amjd mindenki dologra, elvégre Szemle van, ráadásul filmes. Első megtekintésre kerülő alkotás Sós Ágnes Őrült szerelem ez című dokumentumfilmje (igen, a tegnapi nap átcsaptam a dokuhoz). Remek film, a terem, mely majdnem rávágom, szokás szerint, fent az emeleten, a téma igencsak vitaérzékeny, a napi korai kezdés ellenére van olyan félház. Rögtön utána rohanok át a szinten a másik terembe, ahol az egyik legjobban várt filmet vetítik, Hajdú Eszter-Gát Balázs alkotását, A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció címmel, 14:30-as kezdéssel. Politikai orientáltságtól függetlenül nagyszerű és érzékeny fimmel van dolgunk, mely ugyan nem képes feloldani a problémákat, nem is a célja, de bemutatja és érzékelteti a mélyben húzódó ellentéteket. A cím is hozzájárult ahhoz, hogy a 20 soros teremben csak az első 3 sort nem töltötték meg az emberek, onnantó viszont elve a terem. Cinematrixos kollégával ismét összefutás, elégedetlenkedés, hogy nem lehet mindenre bejutni (ahogy írja is a moziblogon, a BBC-s gyakornokság biza mindkettőnket érdekelt volna, de a fideszes zsid keresztül húzta terveink ezen részét). 

Ezt követően kisebb szusszanásnyi időhöz jutottam, volt idő egy kicsit szétnézni a háztájon... A sajtóiroda standját kb. filmenként érdemes felkeresnünk, mert minden alkalommal tesznek ki valami újdonságot, ergo lassan etetnek be minket.

16:30-kor kezdődik Papp Zsigmond Gábor filmje, a Kémek a porfészekben, mely Rimner András élettörténetével ismerteti meg a nézőt, kiemelve a beszervezését és munkásságát a CIA irányába. Egy korhű dokumentumfilmekkel és atrchív fotókkal illusztrált dokuval van dolgunk, mely egy hazájáért tenni kívánó ember meghurcoltatásának és mind a mai napig tartó szenvedésének lenyomatát közvetíti felénk (7/10)

17:45-től adták Pálos György Ali filmjét, a Mit tudjátok ti, ki vagyok én? címmel. Lényegében felébredt a világ, vagy csak Budapest, és annak is filmszerető része, mert erre a filmre már egy-két üres helyet látva csak, teltház van. Sajnálatomra, annyira ütközött a film egy másik tervbe vett alkotással, hogy nem volt szívem otthagyni ezt, így lemaradtam a Nomád Plázáról, mely Szalay Péter alkotása.

Kissé elszomorodva a ténytől (nem vagyok teremből ki- illetve berohangálós vetítés közben), megvártam, míg elkezdődött Bálint Ibolya Apró örömök című filmje (7/10). A film során megismerkedhetünk a hirdetési újságok és a valóság közti ellentmondásokkal, ügyeskedő kisemberek mindennapi megélhetésért folytatott harcával, de a tehetősebb ügyeskedők seftelésével is. Kapunk ízelítőt a társkereső rovatok működéséről, a jósnők és javasasszonyok munkálkodásáról, galambászok, állattenyésztők, guberálók mindennapjairól. A film témaérzékenysége ugyan adott, de a humor felé való eltolás és abban való útkeresés miatt veszít is a film lehetséges értékeiből.

Véget ért a nap, irány haza, a csütörtöki nap már a játékfilmes szekció alkotásainak sajtóvetítéseit tartogatja.

Íme, a hivatalos végős Watchmen-poszter.

Ehhez sokat nem kell hozzáfűzni...

A 20th Century Fox tervei szerint 2010 nyarán kezdenék meg a forgatási munkálatokat, Joe Carnahan rendezésében, Ridley és Tony Scott produceri felügyelete mellett.

Az eredeti, 80-as évekbeli stábtagok közül az egyik ötletgazda, Stephen J. Cannell, valamint Jules Daly, a 21 gramm, a Cukorfalat és a Jesse James meggyilkolása... című filmek alkotója. Ők csatlakoznak Sip Woods-hoz, hogy a meglévő szkriptből összerakják a forgatókönyvet. 

A tervek szerint anyni változás lenne, hogy a vietnámi veteránok helyét a közel-keleti háborúk veterán katonáira cserélnék, de az eredeti ötlet lenne a kiindulópont. A történet alapja akciófilmes lenne, teljes egészében megőriznék hangulatát és jellegét az eredeti sorozatnak.

(via comingsoon.net)

Jó szokásnak tűnik, hogy a premierfilmek ajánlói felkerüljenek? Akkor a legújabbak közül az első legyen A csajok háborúja című romantikus komédia.

A szerdai dokumentumfilmes tárházból, majd 2 órás mérlegelés után, sikerült kiválasztani azt a hat alkotást, melynek mondanivalója találkozik a sajtómunkás érdeklődésével. Ezek a következők:

Már elég korán megérkezem a MOM Parkba, jó szokásom szerint inkább várok ott fél órát egymagamban, mintsem lemaradjak valamiről. Megyek át az első kis díványos pihenőrészen, mikor látom, Sas Tamás is itt van már. Nem újságírót, nem szervezőt pillantok meg először, hanem a játékfilmes versenyzők egyikének rendezőjét. Mondom, ez már csak jól folytatódhat. Nem mindenben, de összességében igazam volt.

Mivel korábban érkeztem, és a sajtókártyát még nem lehet átvenni, sétálgatásba kezd a magányos ember. Az oszlopokon az elmúlt 40 év győzteseinek plakátjai tekinthetőek meg, ritka nagy öröm volt mindezt bejárni. Emellett nem elhanyagolható, hogy az idei plakátverseny, szám szerint a 6. pedig a moziszint büfével szembeni pihenőjének falain tekinthető meg, külföldi és magyar indulóval egyaránt bőven van dolgunk.

A sajtókártya átvétele fél 10, elnézve a „tömeget”, talán a 6.-8. vagyok, aki megteszi ezt. Sajtóiroda az egekben, azt hittem, meghülyültem, mire felérek. Nem a kondival van baj, az előző napi kocogás után cca 5 emeletet lépcsőzni, és sajnos nem csak egyszer, az már egy kicsit sok még az én ereje teljében lévő fiatal szervezetemnek is….

Első vetítésig van 2 órám, akkor kitaláljuk, mit nézzünk meg majd a dokumentumfilmes versenyzők közül. Sajnos, mivel egyedül vagyok, nem úgy, mint a „Nagyok”, kénytelen vagyok szelektálni, és a tartalmi leírás alapján az érdeklődési körömbe jobban tartozó filmeket kiválogatni. Az első napon semmi gond, egy az egyben a tudományos ismeretterjesztő filmek vetítését vállalom be, nincs probléma, 8-as terem végig, 5-10 perces szünetek.

Mire kiválogatom a szerdai programot, eljön az ideje, hogy felsétáljak majdnem a Mennyeknek Kapujáig, de annál egy picivel lentebb elfogynak a szintek, így marad a 8-as terem meg a tudomány és ismeretterjesztés: ha ragad meg valami, nem csak filmes értékelés, plusz öröm. A központi téren már elég sokan gyűltek össze, kisebb interjúk és sajtós beszélgetések mellett a kivonult szerkesztőségek klikkjei is megtalálhatóak. Tetszett, hogy vannak itt társadalmi kezdeményezések is, legelébb a Filmsál akciót említeném, mely a mélyszegénységben élő családok megsegítését tűzte ki célul, 2000 Ft feletti adomány esetén pedig egy fekete alapon fehér mintás sálat kap a támogató. Mind az összeg, mind az ajándék jelképes jellegű ugyan, de mindenképp támogatandó törekvés, melyből több tucat kellene…

Az első film előtt Novák Emil (ahogy ő aposztrofálja szerepét a 40. Szemlén, „tanácselnöke”) egy tényleg aprócska köszöntővel megnyitja a jelenlévők társaságában is a szemlét. Felhívja a szakmán kívüliek figyelmét is arra, hogy a tudományos filmeknek egyre nagyobb szerep jut mai és majdan elkövetkező világunkban, hiszen a társadalmilag fontos esetekkel immár döntő többségében ez a műfaj foglalkozik. Olyan emberek foglalnak helyet a nézőtéren, mint Koltai Lajos operatőr-rendező (mint alfabetikusan, mind szakmai önéletrajz szerint is a helytálló sorrend), Sándor Pál rendező, és még, ha jól gondoltam, egy csokorra való magyar filmes, akik ugyan nagyszerű alkotók, de nem tartják magukat a középpontban pozícionálva. A több mint félházas első vetítés (11:30 Borbás Tamás – Digitális valóság a filmben) után az érdeklődés finoman szólva erősen megcsappan, a soron következő versenyfilmre összesen talán 15-en ültünk be, így talán Dékány István A zsögödi gazda (12:45)című filmje lehet a legkisebb látogatottsággal rendelkező versenyfilm ezen módosíthat majd, hogy szerdán is vetítik, és akkor ez az egész betudva első napi, korai érdektelenségnek. Ezt követte (A zsögödi gazda vetítési problémáinak megoldására szánt idő mennyisége miatt) kisebb csúszással A remény útjai II. – Portrévázlatok Vígh Tamás szobrászművészről című film Dénes Gábor rendezésében (hivatalos kezdés 13:45, de végül 13:55 lett). Ezt követte, majd 10 perces csúszással a tájékoztatóban írtakhoz képest (14:45/14:55), Kollányi Ágoston filmje, a Korhadó múlt, porladó jövő? címen. És ezzel el is érkeztünk az első duplavetítéshez, mert rögtön ezután jött Moldoványi Judit Ki viszi levelem…? című filmje. Ha már túlestünk az első duplabemutatón, ezt is megduplázták, jött ugyanis 16:00 helyett 16:10-kor a Pannon sivatag Mosonyi Szabolcs, valamint a Balogh Rudolf Vékás Péter rendezésében. A vetítésen soros Szabó Mihály Világvallások nyomában: Buddhizmus című munkája volt (17:20), mely számomra az utolsó is volt egyben, bármennyire is szerettem volna megnézni a Nexus című alkotást Szekeres Csabától, erő és kitartás terén megfogyatkozva, éhségtől gyötörve hazafelé vettem az irányt. Lefelé sétálva szembesülhettem vele, hogy míg én filmről filmre ültem a 8-as teremben, odakint zajlott az élet, s csak egy-két alkotást látva, de a sok alkalmazottal részt véve a Szemlén, a boldog kis alkotói szigetek megsokasodtak, újabb standok is épültek addigra. Ami azonban ennél is nagyobb öröm lehet, hogy a kezdeti csekélyebb érdeklődés igencsak felerősödött, egész tömegek telepedtek a büfé közvetlen közelébe.

Sebaj, a magányos sajtós megtette, amit tudott, a 12 versenyző alkotásból 8-at saját maga nézett meg, amely ugyan nem teljes arzenál, de dicséretes mennyiség. A kimaradt alkotások, melyeknek megtekintésére időt már nem lehet szakítani, az Szekeres Csaba rendezésében a Nexus, Kosms Ildikó filmje, a Zöld múzsák csókja, Lakatos Iván alkotása, A tatárok Magyaroroszágon, valamint Török Zoltán Izland, a hasadó sziget című munkája.

bemutató 2008. nov. 27.

A közel-keleti katonai-társadalmi vitatéma 2001.09.11. után kiemelten jelenik meg az amerikai filmesek palettáján. Jó ideig csak a hazafias, mi pedig megvédjük magunkat a szélsőséges terrorista elemektől típusú indíttatásokkal teletűzdelt alkotások gördültek le a szalagról, az utóbbi években azonban mintha érzékenyebbé váltak volna a művészek, és sorra jönnek ki azon filmek, melyek már legalább egyenrangú félként kezelik az arab világ tagjait. Ridley Scott filmje sem találta fel a spanyolviaszt, csak egy elfogadható mértékben hiteles és jól szorakoztató, de emellett elgondolkodtató darab.

tovább...