Kegyetlen az élet, ugye? Főleg, amikor mi magunk is kegyetlenek vagyunk. Jack-ről pedig elmondható, hogy ilyen. Bérgyilkos, aki szeret visszahúzódni a magány árnyékába. Nem egy rossz ember, ő csak azt csinálja, amihez ért, amiben a legjobb. Ám milyen élet az, amikor folyton folyvást magunk mögé pillantunk azon töprengve, hogy éppen melyik sarkon akarnak hátbalőni? Elveszítjük a bizalmat embertársaink iránt. Paranoiásak leszünk, sokszor nem is alaptalanul. Jack nehezen nyílik meg az emberek előtt, de talán most képes lesz felülemelkedni saját romlottságán és feszültséggel teli életén. Talán ezzel az utolsó melóval végre megtalálhatja lelki békéjét és egy igaz társat is. Mindezt Olaszország vadregényes tájai között képzeljük el.
Nagyon érdekes a film rendezőjének, a holland Anton Corbijn-nak személyisége. Kísérletezőnek számít a modern vizuális kultúra főbb területein, de a táptalajt leginkább a fotográfia jelenti számára. Nála a fekete-fehér képek jelentik a referenciát, szembeszáll a megszokott színes, tiszta és éles felvételekkel. Munkássága során foglalkozott a különböző pszichológiai és társadalmi jelenségekkel, amelyek a sztárhoz, mint fogalomhoz kötődnek. Fekete-fehér, az ún. Star Trak fényképsorozatában megkérdőjelezi a sztárságot, mint életformát, vagy mint pszichológiai állapotot. Számos híres együttessel dolgozott együtt, akiknek a videódokumentumait készítette. Együtt dolgozott többek között a U2-val és a Depeche Mode-dal. Nagyjátékfilm készítésre 2007-ben adta a fejét, amikor is ő rendezte a Control című alkotása, ami Ian Curtis-ről, a Joy Division frontemberéről szól. Jelen cikkünkben tárgyalt filmje pedig a második játékfilm Corbijn munkásságában. A forgatókönyvet Rowan Joffe írta, aki eddig a Last Report (2000) és a 28 héttel később (2007) című művek könyvét tette le az asztalra. A film alapjául szolgáló regényt pedig a 2004-ben, 59 éves korában elhunyt angol író, Martin Booth írta.
Utolsó kommentek