Véleményünk szerint....

  Jelen írásunk tárgya egy már igencsak koros film, melyet már több, mint 20 évvel ezelőtt mutattak be a mozikban, mégis számomra halhatatlan és örök klasszikussá vált, s ennyi idő alatt sem vesztett semmit sem a varázsából. A cikk pedig igencsak aktuális, hiszen ezen a napon végre nálunk is elérhetővé vált DVD-n. Akkor vágjunk bele, vagy úgy is mondhatnám: „It’s showtime!”

 Tim Burton tagadhatatlanul már az élő rendezőzsenik közé tartozik, aki filmjeit mindig maximális odafigyeléssel és műgonddal rendezi, kialakítva műveiben egy sajátos, bizarr, groteszk, sokszor gótikus világot, melyek igazán különlegessé és egyedivé teszik filmográfiáját. Nem rejtem véka alá a véleményemet azzal kapcsolatban, hogy szerintem Tim a világ legjobb rendezője, s az iránta érzett rajongásomon és tiszteletemen talán csak az ő maximális művészi adottságai és csodálatos filmjei tesznek túl.

Ebben a tavalyi road-movieban egy, már egyszer általam valamilyen szinten taglalt témát dolgoznak fel. Amire gondolok az nem más, mint az ugyancsak tavalyi Mindenki megvan című film. Azonban amíg ott egy felnőtt család történetéről, sikereiről, sikertelenségeiről és az apa elvárásairól volt szó, ebben az esetben lehetséges mintákat állítanak fel előttünk egy gyarapodó családról, ha lehet két embert egy családnak nevezni. A bemutatás alapja pedig ugyancsak egy road-movie lesz, ismerősökön, családtagokon keresztül, a cél pedig nem más, mint a tökéletes otthon megtalálása. Azonban ez - mint látni is fogjuk - nem is annyira egyszerű, mint amennyire annak tűnik.

 Bizony már lassan 9 éve annak, hogy 2001 őszén bemutatták a Kutyák és macskák című filmet, melyben kutyusok és cicusok küzdöttek egymással, mint esküdt ellenségek. 9 évet váratott magára a folytatás, melyben ugyancsak házi kedvenceink a főszereplők, de ezúttal össze is fognak, hogy egy mindenkinél veszedelmesebb és kopaszabb macskával vegyék fel a mancsot… illetve a kesztyűt. Ezúttal a kötelezőnek számító 3D-ben is. És vajon ki tudja, lehet, hogy a Te békésen sütkérező és lustálkodó macskád valójában szupertitkos ügynök, aki éppen arra készül, hogy borsot törjön az örök ellenség, a kutyák orra alá? Könnyen meglehet…

 Az első résznek a rendezője, Lawrence Guterman nem tért vissza a rendezői székbe, ami nem is csoda, hiszen a 2005-ben bemutatott A Maszk fia című filmje akkorát bukott, hogy azóta nem is készített filmet. Így a mostani részt egy bizonyos Brad Preyton rendezte, akinek ez az első egész estés filmje, hiszen eddig jobbára csak rövidfilmeket készített, rendezett.

  Két különálló mozifilm és két Alien-nel összeeresztős móka után 2010-ben jött el az ideje, hogy a Predatorok új, önálló mozifilmmel jelentkezzenek a rajongók legnagyobb örömére. A filmnek pedig magyar vonatkozása is van, ugyanis a Ragadozók című mozi levezénylője, rendezője nem más, mint kicsiny hazánk gyermeke, Antal Nimród.

 Antal már a 2003-ban magyar honban forgatott és hazánkban, majd nemzetközi fesztiválokon is sikert arató Kontroll című filmjével már bizonyította tehetségét a világ előtt. Többek között ez a film faragott sztárt Csányi Sándorból és a műnek egy igen sajátos, sötét hangulata, világa volt, amely eleddig nem volt nagyon jellemző a főként vígjátékra specializálódott felhozatalban ebben az időben. A filmnek meg is lett a sikere, s azóta kult-státusznak örvendhetnek Bulcsú és ellenőr haverjai. Ezután Nimród visszatért Amerikába és ott próbált szerencsét.

 Az azóta eltelt idő alatt két filmet is rendezett, s mindkettő egy erős közepes, talán valamivel jobb, mérsékelt sikereket elért műveket eredményezett, de a forgatókönyvekből amit lehetett, azt ki is hozta. Úgy is mondhatnánk, hogy nem éppen rajta múlott a filmek sorsa, hanem inkább a forgatókönyveken. Ez a két film az Elhagyott szoba (2007) és a Szállítmány (2009) című alkotás. Mindenesetre Nimród rendezői tehetsége, attitűdje meggyőzte Robert Rodriguez-t, a film egyik producerét, hogy rá bízza a Ragadozók rendezői munkáját.

A 2010-es Oscar-díjátadó Jeff Bridges nevével és a Crazy Heart dalaival volt fémjelezve. Valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Bridges és dalok közt van valamilyen kapcsolat, méghozzá nem is kicsi! 2000-ben jelent meg egy album Be Here Soon címmel, amely lemez Jeff Bridges által írt kilenc dalt tartalmazott. Ezután nem is adott ki több lemezt egészen az Őrült szív soundtrackjéig. A már gyerekkorában is zenészi pályát fontolgató Jeff számára egy saját kiadó is rendelkezésére áll (Ramp Records), és bár kilenc év igen hosszúnak mondható a zenei meddőséget tekintve, az idei év és ez a film behozza a lemaradást minden tekintetben.

 Az alábbi cikkben taglalt filmet már 2010. januárjában bemutatták az USA-ban, azonban hozzánk csak most, augusztus 25-el érkezett el a DVD megjelenéssel. A Fogtündér című családi vígjátékról van szó.

 A Fogtündér-t az a Michael Lembeck rendezte, akinek nem ismeretlen a vígjátékok, kiváltképpen a családi vígjátékok világa. Ő rendezte a Télapu 2. (2002) és a 3. (2006) részét (Az első részt még 1994-ben John Pasquin követte el), valamint 1995 és 2000 között ő rendezett 24 epizódot a Jóbarátok című sorozatból. Nézzük, miről is szól a film?

A homoszexualitás kendőzetlen bemutatása napjainkban fénykorát éli, azonban elég messzire nyúlik a szexualitás eme válfajának története. Manapság olyan (direkt kihívóan szexualitásra építkező) filmekben (Túl a barátságon), sorozatokban (Spartacus – Vér és homok) jelenítenek meg meleg párokat, esetleg szexuális jeleneteket, amelyek nem csak az undort egyesek de az elismerést is kiváltják a szakértők szemében. És akkor még nem is beszéltünk az egyre bővülő pornószájtok, egyre bővülő kínálatával. Az I Love You Phillip Morris viszont nem a szexualitással foglalkozik (egy-két jelenet azért látható de azok is viccesebb formában), inkább egy olyan romantikus drámára építkező stílust próbál meg felvenni, amely a nézőben szolidaritást vált ki, olykor üdítőként ható komikus elemekkel.

A varázslótanonccal együtt a filmek terén járatosabbaknak azonnal Jerry Bruckheimer neve ugorhat be és az, hogy WTF. Az akciófilmek producerkirályának elege lett a durva csihipuhikból és beindulva a Harry Potter valamint az Alkonyat sikerén, nevét adta egy Disney produkcióhoz, amelynek főszereplője  a már (általunk és általa is) jól ismert Nicolas Cage. Annak ellenére, hogy egy PG (itthon: 12 éven aluliak számára…) besorolást kapott, bőven jutott benne az erőszaknak, csak éppen nem pisztollyal, hanem energiagömbökkel, nem ököllel, hanem mentálisan.

Április 23-án mutatták be az USA-ban a The Losers (Vesztesek bosszúja) című filmet. A mi kicsiny országunkban mozibemutatót nem élt meg a film, viszont DVD formátumban már megvásárolható. Az, hogy egy film alacsony költségvetéssel tud működni, már a District 9-nál láthattuk. Jelen esetben is elég pörgősre és szórakoztatóra sikerült az egész alkotás. Tökéletes példa ez a mozi arra, hogy nem feltétlenül szükséges megasztárokat szerződtetni egy filmhez, hogy sikeres legyen. Annak ellenére, hogy a mozibemutatót itthon nem élte meg, egyáltalán nincs szégyenkeznivalója az alkotásnak (ezt pedig a Kilencek óta tudjuk)

tovább...

A szombati adásmenet ismételten egy óra erejáig a filmek világáé, 11 és 12 óra között a Mozizgató rovatbana következő filmekről beszélgetünk: Alkonyat-Napfogyatkozás, Kéjjel-nappal, valamint a televíziós kínálatból a Kegyetlen játékok.  

Emellett a mostani alkalommal a webcamerás hallgatói figyelemmel kísérést javaslom, ugyanis pólópromó lesz, amúgy baráti alapon.