Technikai robbanások egész sora után ideje ténylegesen megvizsgálni, ha csak ötletelés szintjén, mi lehet a film, a filmforgalmazás jövője. Megannyi lehetőség áll rendelkezésre, minden csak a forgalmazókon múlik, a technikai háttér már rég a rendelkezésükre áll, a törvényi hátteret régóta nem tudják az illetékesek hatékonyan biztosítani, a közreműködés azonban a jelenlegi felfogások és módszerek mentén elképzelhetetlen. Ha azonban nem akarnak lemaradni és évekkel évtizedekkel később csak búslakodni a kialakult helyzeten és az elszalasztott lehetőségeken, akkor el kell kezdeni a jelenlegi struktúrát váltó új módszereket elsajátítani, kidolgozni.
A mozit jelenleg a 3D varázsa élteti, vakítja el a nézőt a látvány, olyannyira, hogy majdhogynem mellékes, milyen történetet kap a többdimenziós csomagolásban. Míg a hőskorban a történet és a látvány együttesen varázsolta el a nézőket, mostanság szinte mindegy, milyen filmről van szó, a lényeg, hogy ez a két varázsos betű tartozzon a film címéhez: 3D. A térhatás most az atyaúristen, a stúdiók sorra szerzik be a technikát (James Cameron csak gazdagodik a jogdíjakból), nincs már műfaj, ami ellenállna az új forgatási és vetítési eljárásnak, csak alkotók vannak, akik makacsul ragaszkodnak az egykamerás rendszer nagyobb képfelbontásához (ld. Christopher Nolan az Eredet kapcsán).
Utolsó kommentek